Nincs okunk panaszra!-Milan-Verona 1-1

 A találkozón tomboló 80 ezer néző kíséretében lépett pályára a Milan a világklasszis Montolivo felvezetésével. A makulátlan jellemű kapitány arcán a meghatódottság nyomai látszódtak ahogyan a fanatikus rajongók óriási 18-as zászlókat lengettek a tiszteletére. Elszánt arcok mindenhol, aki látja a meccset már tudja: ezek a srácok felkészültek a Hellas Verona legyőzésére. 

Meghatódott.

Önmagában a gyenge ellenfél nem elég - Carpi-Milan 0-0

 A Carpi pontosan annyit csinált, ami várható egy olasz kiscsapattól. Védekezett hősiesen és imádkozott, hogy megússza kapott gól nélkül. Ezen az estén minden számításuk bejött, a Milan kellőképpen töketlen játékot mutatott, ami egybevágott az elképzelésükkel. A meglepően sima 0-0 után értékeljünk.

Altatónak jó volt - Juventus-Milan 1-0

 Unalmas, döntetlenért csatázó mérkőzést sikerült játszani a Juventus-Milan rangadón, ahol a hazai csapat épp annyival tűnt csak erősebbnek, hogy volt a padon olyan játékos, aki képes volt változást hozni a játékba. Furcsa módon ez a játékos egy valószínűtlen hős volt, ha nincs Evra sérülése sanszos, hogy egyáltalán nem kerül bevetésre, így aztán kifejezetten jól jött Allegrinek, hogy kénytelen volt támadóbbra váltani a csapatát. Értékeljünk.

Megküzdöttünk az 1 pontért! Milan-Atalanta 0-0

 Hazai pályán lejátszottunk egy olyan mérkőzést, aminek a végén még örülhettünk is, hogy az Atalanta nem győztesen hagyta el a pályát. Valahogy mégsincs hiányérzetem. Egyik oldalon ott van az, hogy pontosan ehhez hasonló mérkőzésre lehetett számítani. Tény, hogy Bonaventura nem világklasszis, de a Milan nem bírja el az ő hiányát. Másik oldalon pedig az, hogy egyébként kifejezetten jó focit játszott az ellenfél és egészen Mihajlovics taktikai változtatásáig inkább volt kiegyenlített, meddő mezőnycsata, mintsem nagy rohamok egyik vagy másik oldalon. Mondjuk a szerb változtatásai egyenes úton vezettek az Atalanta feltámadásához, ezért nem jár pirospont a mesternek. Értékeljünk.

Ez még mindig kilátástalan - Milan-Sassuolo 2-1

A viszonylag korai gólnak és az emberelőnynek köszönhetően a Milan megszerezte a szezonbéli 4. győzelmét, ezzel pedig újra a bajnokság legjobb 10 csapata közé került. A győzelmet leszámítva nem sok örömre lehetett oka a tévénéző netes sztrím előtt görnyedő szurkolóknak, a Milan még mindig ugyanazokkal a gyermekbetegségekkel küzd, mint augusztusban. Értékeljünk.

Genoa-Milan 1-0 - Curvasudungheria podcast #1

A találkozó után leporoltuk egy régi projektünket és podcastben foglaltuk össze a találkozón látottakat.
Beszélgettünk többek között:
-a védőink teljesítményéről
-Bertolacci helyzetéről
-Mihajlovics taktikázásáról
-és röviden érintettük a Napoli elleni mérkőzést is.

Mihajlovics kitalálta az Inter 1-0-ás győzelmeinek ellenszerét! - Udinese-Milan 2-3

Az Udinese elleni meccs tökéletes példája volt annak hogyan lehet egy már megnyert meccset úgy leadni, hogy a végén csak szerencsével legyen meg a három pont. Az első félidő után nem sokan gondolták volna, hogy szoros lesz a mérkőzés, és ki tudja: lehet, hogy pont ezt sikerült kihasználnia az Udinesének.

Nagyon odatette magát a csapat - Milan-Palermo 3-2

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a tegnap esti győzelem fényében minden szép és jó lett, de jó úton halad Mihajlovics csapata. A kötelező győzelem megvan, és a játék ha nem is volt tökéletes, arra mindenképpen elegendő volt, hogy bedarálják a srácok az egyik középcsapatot. Mindehhez ráadásul olyan mentalitás társult, amit Milan mezben játszó játékosoktól nagyon régen nem láttunk. Értékeljünk!

Miért lehet elégedett Mihajlovics egy elbukott rangadót követően? - Inter-Milan 1-0

 Három forduló alatt 2 vereség és 1 keserves győzelem, amit eddig Mihajlovics szállított a csapatnak, ráadásul a szezon első két rangadóját el is bukta. Miért nyilatkozhatott a gyenge szezonkezdet ellenére pozitívan a csapatáról a szerb, és miért nem a Mantova ellen is alkalmazott kritikával élt? 

Pippo újratöltve - Milan-Empoli 2-1

Az Inzaghi irányítása alatt tapasztalt legsötétebb időszakot idéző játékkal mutatkozott be hazai pályán a Milan. Mindössze két pozitívumot lehet kiemelni: 1. nem tudott annyira gyengén játszani a Milan, hogy végül a meccset ne nyerje meg. 2. Mihajlovics nem beszélt semmiféle előrelépésről pusztán azért, mert a találkozót valahogy sikerült megnyerni. Apró örömök az életben. 

Könnyed győzelem, meggyőző magabiztosság - Milan-Perugia 2-0

 Mihajlovics első hivatalos tétmérkőzésén a biztosra ment, és felpakolta azt a kezdőt a pályára, amit a jelenlegi keret tudatában a legerősebbnek érzett. Ennek megfelelően végre kaphattunk képet arról, hogy a nálunk gyengébb csapatok ellen milyen mentalitásra és játékra kell készülni, akár a bajnokságban is, a végeredmény pedig több, mint biztató.

Visszatekintés: hogyan értékeljük az előző szezont?

Jókora csúszással, de megkezdjük - és a témák elavultsága miatt rövidre is zárjuk - az évértékelő posztokat. Első körben azt járjuk körbe, hogy az előzetes várakozások alapján hogyan értékelhető a bajnokságban megszerzett 10. hely. 

Szezonértékelő - Első felvonás

 Megkezdjük szezonösszegző sorozatunkat, ezúttal egy könnyed, díjátadó-rendszerrel. A lehető legszigorúbb szakmai szempontok alapján döntöttük el kik teljesítettek legfényesebben a szezon során, és kik azok a fiatalok, akik legendáink nyomdokába értek. 

Szezon végére El Shaarawy is felébredt téli álmából

A Fáraó és az egész csapat is teljesen másik arcát mutatta a Torino ellen, ezzel a 10. hely már biztosnak tűnik, de még előrébb is végezhet a Milan amennyiben az utolsó fordulóban is győzni tud a csapat. Értékelés.

A szezon legjobb teljesítménye után

 Sok kritikát kap tőlünk (is) a csapat, főleg mert megérdemlik. A tegnapi estén viszont mondhatjuk, hogy az idei szezonhoz mérten különösen jól és magabiztosan játszó Milant láthattunk, ami még azt is elérte, hogy a csapat legeredményesebb játékosa, Ménez ne hiányozzon a pályáról. Értékelés.

A magyarázatot adja: Filippo Inzaghi!

A blog történetében még nem fordult elő, hogy vendégszerzőt alkalmaztunk volna. A FenyőmagosFasírtTv közbenjárásának köszönhetően azonban ma igazán különleges írója lesz az összefoglalónak. A szóban forgó szereplő egészen közelről nézte végig a meccset, a kispad mellől élhette át a csodát. Hölgyeim és uraim: Filippo Inzaghi!

Ez valami parádés volt!

 Mancini terve az volt, hogy megnyeri a meccset, ezt Inzaghi zseniálisan vette észre. Onnantól kezdve, hogy az ellenfél taktikáját már kifigyelte zseniális mesterünk, csak az volt a kérdés, hogy milyen eszközökkel hiúsítja meg az Inter ravasz tervét. 

Apró húsvéti meglepetések

Az ezt megelőző találkozó előtt legutóbb október 19-én tudott idegenben meccset nyerni a Milan. Ezzel a mostani győzelemmel sikerült háromra növelni ezen győzelmek számát, ami azért még mindig rettentően gyenge. Ugyanakkor voltak a meccsnek olyan aspektusai, amik meglepően pozitívan alakultak, ezekről is beszélnünk kell.

Azzal vitáznék, hogy jó úton járunk, de tegnap jobb középcsapatnak tűnt a Milan, mint eddig.

Inzaghi vajon látja mi történik a meccsen?

A blog indulásakor elhatároztam, hogy a meccs napján semmiképpen sem írok összefoglalót a látottakról. Bár az érzés akkor marad a legfrissebb, akkor lehet legkönnyebben leírni, ugyanakkor általában nem sok jó sül el, nehéz megőrizni a blognál is szükséges mennyiségű objektivitást. Valószínűleg ha évekkel ezelőtt kezdünk bele, akkor tartanom is kellene magam ehhez a fogadalomhoz. Ha akkor történik meg, hogy a Milan hazai pályán gyáva kiscsapathoz illő mentalitással játszik az Empoli ellen, valószínűleg menthetetlenül tönkretette volna a hétvégém. Ma viszont csak egy új fejezete a Milan leépülésének, ami a mindennapok részévé vált.

Középpálya, középpálya, középpálya

A Juventus mindenféle nehézség nélkül, a tőlük várható minimumot nyújtva verte meg a Milant. A két csapat között zajló derbik új szintjére jutottunk ezzel. Mondjuk a keret gyenge, az edző gyenge, Muntari meg csapatkapitány. Lehetett volna mást várni? 

"Kapitány." Na jó, megyek és inkább hányok.