A történet Montolivo sajtótájékoztatón elejtett mondataiból indult ki, ahol a kapitány elhintett néhány apróságot. Köztük azt, hogy az elnök utalt arra, hogy más típusú játék kellene a Milanhoz. Egészen konkrétan Berlusconinak nem tetszik a sok előre ívelt labda és inkább a földön kihozott játékot preferálná. Mihajlovics erre reagálva jegyezte meg, hogy ennek eldöntése igazából az ő dolga volna és alighanem jogos a szerb riposztja.
Különösen annak ismeretében, hogy Berlusconi nem adott igazán jó fegyvereket a labdabirtoklásra épülő Milan felépítésére. Ehhez ugyanis szükség lenne megfelelő középpályásokra, de jobbára csak romboló típusú játékosok akadnak és Montolivo, aki idén inkább kapott védekezésben feladatokat, mint támadásban.
Mihajlovics a kezdetektől fogva arra próbálta felkészíteni a csapatát, hogy nem kell feltétlenül ragaszkodni a labda birtoklására - tekintve a jól egy egyező játékosok hiányát, ez nem őrültség - így aztán az előző évekhez képest is egyre kevesebbet van a labda a Milannál. A folyamatot Seedorf indította el, előtte Allegrinél rendszerint 50% fölött volt stabilan a csapat labdabirtoklása. Gyakran mutatkozott meg a védelem hiányossága a kontráknál, a támadósoré pedig a párharcok rossz százalékos hatékonyságában. Csak az gondolhatja komolyan, hogy ennek a Milannak még mindig a labdabirtoklásra való törekvés az alapjátéka, aki a múltban él és Montolivót Pirlónak, De Jongot pedig Seedorfnak képzeli.
Mihajlovics ráadásul szezon elején még jóval nyitottabb focit képzelt el a 4-3-1-2-vel (azt most hagyjuk is, hogy ebben mennyi szerepe volt Berlusconinak), de hiába a bátor/bátrabb játék 7 mérkőzésen 8 lőtt gólt és 13 bekapott találatot ért. Utána váltott a szerb a 4-3-3-ra és 4-4-2-re, melyekből összességében 8 mérkőzésről 5 bekapott gólja van a csapatnak, ami mellé 11-et sikerült szerezni. Pontokban 9-15 az állás. Ezekkel csak arra akartam utalni, hogy a csapatnak sikerült előrelépnie legalább a védekezés területén, így szerintem ha valamikor, akkor most nem jogos a kritika. Persze ha télen érkezik két kreatív középpályás, akik elég kreativitást biztosítanának a Milannak, akkor már jogosan kérné számon a csekély látványosságot az elnök.
Ennek lehet jelentősége a következő mérkőzésen is, olyan ellenfél következik, amely ugyan nem védekezik jól (3. legrosszabb a bajnokságban), de a Milan csekély kreativitása ellen még ez is elegendő lehet. Ha lehozzák hiba nélkül a meccset hátul és ehhez társul egy erős kapusteljesítmény, akkor minden esélyük megvan a pontszerzésre. Persze tegyük azt gyorsan hozzá, hogy a Verona gondjait nem a csapnivaló védekezés okozza, tavaly 65 gólt kaptak (4. legrosszabb), viszont cserébe lőttek 49-et, ami egészen pofás eredmény egy kiscsapattól. Idén 10-nél járnak, ami egyrészről Toni sérülésének köszönhető, másfelől a szélsőjátékuk visszaesésének, hiszen azért Pazzini személyében mégiscsak lenne olyan játékosuk, aki középen várja a labdát.
A képlet tehát egyszerű: nem szabad hagyni, hogy szélen támadásokat vezethessenek és eljusson a labda a centerhez. Ha sikerül a legnagyobb fegyverüket megfogni, akkor a Milannak illene néhány gólt szerezni. Ha ez elmaradna, akkor elmondhatná magáról Mihajlovics csapata, hogy a bajnokság 3 legrosszabb védelméből 2 ellen képtelen volt gólt szerezni. (Halkan jegyzem meg, hogy a bajnokságban legközelebb a legrosszabbal találkozunk.)
Mihajlovics igyekszik is támadóbbá tenni a csapatot és a legutóbb rettenetesen futballozó Cerci helyére Niang kerül a szélre, Bacca teljesítményét pedig Adrianóval szeretné egy kicsit felturbózni. Utóbbira nagy szükség lenne, mert bár a kolumbiai csatár kiválóan indított a legutóbbi mérkőzéseken már közelébe sem volt az év eleji hatékonyságának, ami érezhető a csapat támadójátékán, ugyanis azon az előző 4 mérkőzésén nem talált az ellenfél kapujába és összesen sikerült 4 gólt szereznie a Milannak. Mindet a Sampdoria ellen, tehát három alkalommal nem talált be aktuális ellenfelének a Milan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése