Miért lehet elégedett Mihajlovics egy elbukott rangadót követően? - Inter-Milan 1-0

 Három forduló alatt 2 vereség és 1 keserves győzelem, amit eddig Mihajlovics szállított a csapatnak, ráadásul a szezon első két rangadóját el is bukta. Miért nyilatkozhatott a gyenge szezonkezdet ellenére pozitívan a csapatáról a szerb, és miért nem a Mantova ellen is alkalmazott kritikával élt? 

Alapvetően az Inter ellen nyernie kell a Milannak, legyen bármennyire is gyenge a két csapat összetétele. Így elég furcsán hathat, ha a Milan mindenkori edzője egy elveszített derbi után elégedettségének ad hangot, és nem pedig kritizálja a játékosokat vagy ismeri el a saját hibáját. Mégsem lehet azt mondani, hogy a szerb elégedettségének nem volt alapja. A csapat ugyanis nagyjából azon a szinten játszott, ahogyan a jelenlegi formában tud. Nem mutatott többet vagy kevesebbet, ez így is vereséghez vezetett, de kifejezetten pozitív képe volt a találkozónak, már amennyire egy vesztes derbi pozitívnak tekinthető. 

Mihajlovics taktikája nagyjából működött, nem bontakoztak ki igazán veszélyes Inter támadások, ugyanakkor azért a Bacca-Adriano kettősben érződött, hogy állandóan ott a veszély. A túloldalról elsősorban Joveticsre kellett figyelni, aki nem játszott nagy meccset, de ettől függetlenül az a szint, aki egymaga is képes eldönteni a találkozót. A középpályán Bonaventura és Kucka is jól teljesített, ha hasonló szinten teljesítenének egész évben, akkor hasznos láncszemei lehetnének a Milannak. A legkellemesebb csalódás azonban Montolivo volt, aki különösebb hiba nélkül hozta le a meccset, és a labdakihozataloknál a csapat egyik legjobbja volt. De Jonggal összehasonlítva azt gondolom, hogy amíg a holland mezőnymunkája temérdek mennyiségű megszerzett labdával jár, addig bérelt helye van a kezdőben, még akkor is ha nehezebben sikerül megjátszani a labdát a mélységi támadásépítéseknél. Ha viszont De Jong nem tud annyi labdát szerezni, amennyivel kompenzálni tudja a (fejben mutatott) lassúságát, akkor nincs igazán hasznára a csapatnak. 

Márpedig a szezon első két meccsén a szerelésekben alulmúlta önmagát, a két találkozón volt összesen 1 szerelése, holott az átlaga az előző 3 szezon alapján körülbelül 4-5 szerelést hoznia kellett volna. Ami a megszerzett labdákat illeti, abban nem volt visszaesés, viszont a szerelések nélkül Nigel játéka sokkal kevésbé lett hasznos, mint amit egyébként megszokhattunk tőle. Az idei évben mérkőzésenként átlagban 4 labdát szerzett, amit Montolivo is hozott az Inter ellen. Csakhogy a labdakihozataloknál a "Capitano" (khmm), lényegesen jobb De Jongnál, elvégre valami irányítóféle lenne. Kevesebb nyomás volt így a mélységi támadásépítésnél, jobban érvényesülhetett a két box-to-box játékos. Montolivo önmagában nem játszott kiemelkedően, de az általa nyújtott mélységi támogatás magasabb szintre helyezte Kucka és Bonaventura játékát. Ezért aztán az is jobban érződött, hogy mit szeretne Mihajlovics, nagyjából innen indulhatott az, hogy végül elégedettnek tűnt a mérkőzés után. A kreativitás tekintetében viszont az eddig megszokott nulla jellemezte a csapatot, egészen Balotelli beállásáig. A támadóharmadban Honda feladata lett volna a támadásépítés, de sem helyezkedésben, sem szervezésben nem mutatott semmit. Ehelyett rendre rossz döntéseket hozott, körülményesen, lassan futballozott és könnyedén leolvasták a játékát az Inter védői. Erre a posztra nincs tökéletesen alkalmas ember, mert a mezőnyben (elsősorban a védekezésben) nem lehet panasz a japán játékára, csakhogy ez így önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy a két klasszis támadó helyzetbe kerülhessen. Ugyanakkor Ménez vagy Balotelli, akikben elég kreativitás lenne a poszthoz a mezőnymunkával lehet gond, bár amit az Inter ellen mutatott az biztató volt. Persze a nagy kedvencem ebben a pozícióban Cerci, akibe annyi játékintelligecia szorult, mint egy lefejezett Flaminibe. Kábé annyiból áll a játéka, hogy megtolja a labdát és fut utána, ezt a remek kvalitását pedig nem gondolnám, hogy irányító poszton kellene erőltetni. Sőt, úgy általában nálam akkor jöhetne szóba ha már előnyben van a csapat és lehetne kontrázni, mert egyébként még Hondánál is kevesebbet tud a pályára rakni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy mennyivel rosszabbul védekezik.

Balotelliről érdemes külön megjegyezni pár szót, mert legalább egy meccsre megmutatta mit tud, ha akar játszani. Félelmetes különbség van a "szarok bele úgyis kezdő vagyok", és a "utolsó lehetőségem a bizonyításra" mentalitása között. Az utóbbi kétségtelenül sokkal hasznosabb, gyakorlatilag egymaga megverhette volna az Intert, ha Handanovic nem egy kibaszott klasszis. Ebben a formában Balotelli a gólkirályi címért küzdene és elképesztően hasznos lenne a csapatnak, csak hát nem mondom, hogy így lesz, mert láttuk már jól kezdeni a Milanban, hogy aztán fokozatosan csökkenjen a játékkedve és a fetrengésre áldozza energiáit. 

Összességében ha elégedett nem is voltam a rangadón látottaktól, azt mondom, hogy elfogadható, és előremutató játékkal kapott ki a Milan, ami enyhe optimizmusra ad okot. Csakhogy lassan a pontokat is el kell(ene) kezdeni gyűjteni, még mielőtt olyan mélyen lesz a csapat, mint Pippo alatt volt, de ha sikerül hasonló ütemben fejlődni ahogyan eddig láttuk, ez nem fordulhat elő.