Jókora csúszással, de megkezdjük - és a témák elavultsága miatt rövidre is zárjuk - az évértékelő posztokat. Első körben azt járjuk körbe, hogy az előzetes várakozások alapján hogyan értékelhető a bajnokságban megszerzett 10. hely.
1. Csalódás volt az idei szezon, vagy várható volt a nyári fejlemények után az ehhez hasonló szereplés?
kalocsa: Túl sok jót nem vártam, de ennél azért jóval többet. A csapat nálam minden szinten megbukott, Inzaghival az élen. Az már késő ősszel érzékelhető volt, hogy a Mester nincs a helyzet magaslatán, képtelen volt rendszert vinni a csapat életébe. A meccsek nagy részén káosz és fejetlenség uralkodott a pályán. És ez nagyban Inzaghi balfaszságának köszönhető. Viszont amit a tavasszal műveltünk, az maga volt a ‘SZAR’. És ebben nyakig merült mindenki. Talán lehetett volna változtatni rajta, kikerülni a szartengerből, de ehhez Pipponak fel kellett volna állnia a kispadról. Ő ezt nem tette meg, pedig meg kellett volna. Rá kellett volna jönnie, hogy annyi köze van az edzősködéshez, mint Fekete Pákónak a zenéléshez..
Galacy: Én minden szezon előtt optimista vagyok, még ha nem is mondom ki, és még akkor is, ha tudom, hogy sok jóra már nem számíthatunk. Múlt nyáron is így történt, pedig valahol tudtam/tudtuk, hogy BL helyre esélytelenek leszünk. A keret túl gyenge hozzá, de ott volt az új edző, akiről nem tudhattuk, hogy mire képes a Serie A-ban. Sok jóra nem számítottam, de azért erre sem. Szerintem az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a 4-5-6-ik helyet elcsípjük, a keretünk erőssége kb. erre engedett következtetni, és ez is lenne a reális, én azt mondanám, inkább az 5-6-ik hely, mintsem a 4-ik. De aztán sorra jöttek a hidegebbnél hidegebb zuhanyok, általában nézhetetlen játékunk volt, ha egyáltalán játéknak lehet azt nevezni, amit láttunk hétről-hétre. Inzaghi semmit nem tudott hozzátenni az egészhez, sőt, szerintem csak egyre rosszabb és rosszabb lett minden vele. Persze volt néhány egészen vállalható meccsünk is, az első forduló a Lazio ellen, majd a téli Napoli-Roma elleni két mérkőzés, és a végefele a Roma, Torino, meg Atalanta elleni győzelmek során még mutatott valami focira emlékeztetőt is a csapat, dehát ez inkább az a kategória, mint amikor pl. a Celta Vigo megverte a Barcat a Nou Campban…
Szóval összességében még így, annak tudatában is, hogy nagyon gyengék vagyunk ahhoz a bizonyos “Milan szinthez” képest, csalódásnak minősíteném a szezonunkat.
Szóri: hatalmas csalódás. Optimista voltam a szezon elején, jónak tűntek az igazolások, és a dobogóra vártam a csapatot. De nem az eredménytelenség, hanem a kilátástalanság zavar a legjobban. A végén már a meccseket sem nagyon néztem.
GG: Csalódás volt, jobb eredményt vártam. A BL helyek elérése már a szezon kezdetén bravúrnak számított volna, de a végeredmény a legpesszimistább várakozást is alulmúlta. A nyári barátságos meccsek már megmutatták mire lehet számítani, mégis bíztam benne, hogy legalább az EL helyekért harcban leszünk a bajnokság végéig. Többet vártam az érkezőktől és az edzőtől is…
godom: Én megmondom őszintén, annyi faszság, idegeskedés és fájdalom volt ebben a szezonban (is), hogy nem tudom már mit vártam úgy nagy vonalakban se, de az biztos, hogy erre, ami történt, még az utóbbi évek tapasztalataival felvértezve sem számítottam. Csalódás? Kevés, a totális kiábrándultság, amit érzek, a csend a sötétben tipikus esete. Ez egyébként nem jelenti azt - még mielőtt valaki belemagyarázná, hogy nem csak szép időkben kell a csapat mellett állni - hogy akár egy hangyányival is kevésbé érdekelne a Milan, nem szeretném annyira már, ez ügyben semmi nem változott, ugyan az a rajongás övezi részemről a mezt, a klubot - annak tagjait azonban nyilván kevésbé tolerálom, főként azért, mert csak és kizárólag a mi hibánk, hogy ide jutottunk. Minden téren alulmúltuk még azt a csekélyke várakozásomat is - lehetőségeinkhez mérten alakuljon a játék, fejlődjünk, legyen két használható taktikai variációnk, tudjunk némiképp csapatként játszani, legyen fellelhető a fantázia a támadásinkban és mentálisan egyben legyünk, látszódjon, hogy Inzaghi pályán látott magatartását átragassza a csapatára, aztán amire ez elég, arra elég, kezdetnek nekem elég lett volna ezeket látni az biztos. Ezekhez képest kaptuk a nagy büdös lófaszt, nézhetetlen, átláthatatlan, értelmezhetetlen meccsek tömkelegét, állítom, hogy ha nincs López és Ménez a bíróknak kellett volna bent tartaniuk a Milant. Az iménti felsorlásból a legutóbbi gondolat az, ami a legnagyobb csalódásként értelmezhető nálam, ki mertem jelenteni hatalmas felháborodásom közepette - a Seedorf sztori - hogy Inzaghi esetén biztos, hogy az a tűz, szenvedély, ami őt jellemezte játékosként a csapatát is fogja, főként azért mertem ezt így gondolni, mert amellett, hogy nem éreztem Inzaghit alkalmasnak a feladatra, ahhoz, hogy legalább ezt elérje nem kell agysebésznek lenni. Nemhogy nem érte el, egyenesen az ellenkezője valósult meg, agóniája folyamán az addig sem haladó csapat totálisan szétesett. A See ügy miatt amúgy is hendikeppel indult, de ha nála lett volna az előny, akkor is csúnyán kikapott volna részemről. A szezon maga kevésbé volt csalódás, mint Inzaghi munkássága.
Abatino: nem volt csalódás, ezt vártam Inzaghitól. Olyan játékosoktól, mint Alex, Bocchetti, Paletta - és még sorolhatnám -, a világon semmit sem lehet várni.
Alexq: az idényünk jól sikerült, sőt bevallom őszintén egész pozitívra kell értékeljem. Mielőtt elkezdődött volna a bajnokság egész biztos voltam, hogy ki fogunk esni, pár forduló után pedig úgy gondoltam a kiesés ellen fogunk harcolni, erre nagyon magabiztosan bent maradtunk és még volt esélyünk is a 9. helyre.
Dani027: Eleve szkeptikus voltam Inzaghi kinevesévével kapcsolatban, a félelmeim beigazolódtak az év során. Inzaghi nem tudott felnőni a feladathoz, az edzői képességei jelenleg semmiképpen sem ütik meg a Serie A szintjét. Abban bíztam, hogy a kezdeti nehézségek után fokozatosan kezd belerázódni és az egy év alatt elmondhatjuk, hogy értékes tapasztalatokat szerzett, összességében teljesebb edzőt kaptunk. Nem így történt. Az ígéretes kezdés után kiderült, hogy képtelen a csapat egyenletesen teljesíteni, iszonyatos végletek között mozgott a teljesítmény, ráadásul inkább voltak kiábrándító találkozóink, mint vállalható mérkőzések. Inzaghi teljesítménye a fejlődés látványos hiánya miatt is óriási csalódás, ennélfogva a szezon is az. Úgy gondolom a játékosállományunk alapján simán ott lehetne a Milan a 4.-5. hely környékén, ehelyett a középmezőnybe és középszerűségbe süllyedt az egész klub. Talán annyi pozitívuma lehet ennek a szezonnak, hogy Berlusconi megelégelte ezt a teljesítményt, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy érdemben történik is változás. Berlusconi igazi politikus, nagyon ért ahhoz, hogy mindig azt mondja amit az emberek hallani akarnak, márpedig a Milan szurkolók a világ minden táján változást remélnek. Hogy ezt egy thai, kínai vagy piréz tulajdonos hozza el teljesen mindegy, de komoly tőkeinjekció kell. Abban viszont cseppet sem hiszek, hogy Berlusconi képes lesz saját erőből talpra állítani a gépezetet.Eleve szkeptikus voltam Inzaghi kinevesévével kapcsolatban, a félelmeim beigazolódtak az év során. Inzaghi nem tudott felnőni a feladathoz, az edzői képességei jelenleg semmiképpen sem ütik meg a Serie A szintjét. Abban bíztam, hogy a kezdeti nehézségek után fokozatosan kezd belerázódni és az egy év alatt elmondhatjuk, hogy értékes tapasztalatokat szerzett, összességében teljesebb edzőt kaptunk. Nem így történt. Az ígéretes kezdés után kiderült, hogy képtelen a csapat egyenletesen teljesíteni, iszonyatos végletek között mozgott a teljesítmény, ráadásul inkább voltak kiábrándító találkozóink, mint vállalható mérkőzések. Inzaghi teljesítménye a fejlődés látványos hiánya miatt is óriási csalódás, ennélfogva a szezon is az. Úgy gondolom a játékosállományunk alapján simán ott lehetne a Milan a 4.-5. hely környékén, ehelyett a középmezőnybe és középszerűségbe süllyedt az egész klub. Talán annyi pozitívuma lehet ennek a szezonnak, hogy Berlusconi megelégelte ezt a teljesítményt, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy érdemben történik is változás. Berlusconi igazi politikus, nagyon ért ahhoz, hogy mindig azt mondja amit az emberek hallani akarnak, márpedig a Milan szurkolók a világ minden táján változást remélnek. Hogy ezt egy thai, kínai vagy piréz tulajdonos hozza el teljesen mindegy, de komoly tőkeinjekció kell. Abban viszont cseppet sem hiszek, hogy Berlusconi képes lesz saját erőből talpra állítani a gépezetet.
Szolgálati közlemény: a körkérdéseket még június elején készítettük, csak idő hiányában nem kerültek ki az oldalra. Az esetleges ebből fakadó kellemetlenségért elnézést kérünk. Lehetnek olyan állítások, amire ma már van válasz, de nyár elején még nem volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése