2015. december 6., vasárnap

Nincs mese, ma nyerni kell

A mai egy kötelező győzelem, ha jövőre Európában is meg akarjuk mutatni magunkat. Most felzárkózhatunk az élmezőnyhöz, az ellenfél pedig a liga talán leggyengébb csapata.



Ha Mihajlovics nem is lesz a Milan új Sacchija, két dolog megállapítható. Először is hajlandó belátni a hibáit, másfelől pedig képes jól változtatni a csapatán, még ha meccsek között ez nem is megy annyira a szerbnek. Ennek a két tényezőnek együttesen köszönhető, hogy az eredeti elképzelését – miszerint a 4-3-1-2-vel támadni fog a csapat – olyan rendszerekre cserélte amiben a kulcsemberek sokkal otthonosabban mozognak. Az eredmény: egy az élmezőny végéhez igyekvő csapat. A Carpi ellen lehet még tovább lépni. 

A soron következő mérkőzések kellenek, nincs kifogás. Be kell darálni bármi áron a kiesés ellen harcolókat, mert ennél könnyebb mérkőzés nem nagyon várhat a csapatra. Mivel az élmezőny igen szoros (per pillanat a 12. helyezett Empoli előtt is csak 5 pontos a Milan előnye, miközben a 4. Romától is épp ennyi a lemaradás úgy, hogy már játszottak is) idén az a csapat érhet oda a dobogó környékére, amelyik stabilan hozza a kötelező mérkőzéseket.

Tekintve, hogy a Carpi semmilyen téren nem kiemelkedő csapat, ezért nyugodtan mondhatjuk az ellenük következő találkozóra, hogy sima Milan győzelmet ígér. 

Sok ilyet szeretnénk ma látni
Idén jóval nehezebb dolga lesz annak a csapatnak, amelyik bajnok szeretne lenni. Ellentétben a tavalyi, vagy a még korábbi szezonokkal, itt nem egy kiemelkedő csapatról beszélünk, mögöttük néhány tisztes távolból figyelő trónkövetelővel, hanem 4-5 potenciális jelöltről, akik matematikailag mindenképpen pályáznak a dobogós helyekre. Ezekhez a csapatokhoz szeretnénk mi is csapódni, amire bőven megvan az esély, sokkal inkább, mint a pontszámban jól álló Sassuolónak, vagy Torinónak. Figyelembe véve a Roma jelenlegi formáját, még az sem kizárt, hogy ezen csapatok közül az őszi fordulók végén nem a Milan lesz a legrosszabb helyzetben ezen csapatok közül. Ami sokat nem jelent, csak annyit, hogy ma sikerül a papírformát érvényesíteni, és így az élmezőny végére odaérhetünk. Ugyanakkor azt túlzás lenne kijelenteni, hogy esélyesek lennénk az első három hely valamelyikére. 

A Carpiról elöljáróban elég annyi, hogy Borriello a legjobb gólvágójuk, aki az előző 2-3 szezonban gyakorlatilag a nagy semmit produkálta. A Carpi szintjén persze fenomenális játékos, ezt igazolja a 9 meccsen szerzett 3 gólja. Egyébként a feljutást követően érezhették, hogy ez a keret elég soványka, ezért szépen bevásároltak azokból a játékosokból, akik vagy kiszorultak középcsapatokból, vagy egyenesen a kiscsapatok kispadját erősítették. Így találkozhatunk az Udinese egykori tévedésével, Brkiccsel, a világbajnokként szebb napokat is megélt Zaccardóval, a Milan saját nevelésű Romagnoliával, aki azonban élvonalban csak azt igazolta, hogy a középszerűséget sem súrolja, Cofie-val, aki a Chievóban még kecsegtetett a középszerűség látszatával, Lazzarival akit még Allegri Cagliarijából ismerhettünk meg és a Milan is szemezett vele,  Rafael Martinho aki a másodosztályban egy korrekt kis futballista vagy épp Ryder Matos aki úgy játszik olasz élvonalban, hogy a brazil elsőosztályból is alig van gólja. A kedvencem persze akkor is Kevin Lasagna, akinek azt is megbocsátanám, ha gólt lőne a Milannak ezzel a névvel. A lényeg, hogy a Milan kispadjáról komoly erősítést tudnának összeszedni, és még akkor sem látnák garantáltnak az élvonalbeli szereplésüket.

Az ollózó király, a Carpi gólvágója

Idén két győzelmük van, egy épp a legutóbbi fordulóból jön, amikor a Genoát verték 2-1-re. Korábban ugyanilyen arányban a Torinót is megverték. A legnagyobb begyűjtött skalp valószínűleg így is a hazai pályán összehozott Napoli elleni 0-0, ami tekintve Sarriék formáját, őrületesen nagy bravúr volt, azzal együtt is, hogy szeptemberben még nem álltak ennyire jól csapatként. 

A Milan oldalán valószínűleg a 4-4-2-es felállást látjuk, elöl Nianggal és az utóbbi időben gyengébben teljesítő Baccával. Elméletileg a mostani rendszer neki is könnyebbséget jelent, mivel több területe lesz Niang mellett, ez helyzetekben már a Sampdoria ellen is megmutatkozott, de gólokban nem. Kissé görcsösnek tűnik az utóbbi időben, a gól nagyon jót tenne neki. 
Várható kezdő
 Ezzel vannak még páran a csapatból, például gondolok itt Cercire, aki újabban kezd egyre jobb formát ölteni, a Sampdoria ellen például kiválóan teljesített és ahhoz a bizonyos gólhoz is közel járt. Niangot sem hagynám ki a sorból, a francia a legutóbbi két meccsén gólt szerzett (a kupával együtt természetesen) és jó formában van a jelek szerint, ezt a hullámot jó lenne meglovagolni. 

A találkozón kulcsfontosságú lesz a Montolivo-Kucka kettős hatékonysága és kohéziója. Legutóbb olyan jól működött, amire korábban nem gondoltam volna, a szlovák erőszakos és ellentmondást nem tűrő játéka remekül egészítette ki Montolivo labdabirtoklásban nélkülözhetetlen játékát. Egy Carpi szintű ellenfél ellen nem szabadna, hogy komoly gondba kerüljenek. 

Nehézséget az jelenthet, ha sikerül a Carpinak leparkolnia a buszt, és felállt védelem ellen kell játszania a Milannak. Ehhez általában nem elég kreatív a játék, és ha hosszú ideig nem sikerül feltörni a védelmet, az esetleg frusztrálttá teheti a csapatot. Ez a kevésbé valószínű forgatókönyv. 

Tekintve, hogy a dobogóra pályázó csapatok közül többen is botlottak a mostani forduló különösen fontos lett, csak élni kell a lehetőséggel.
Mi csak egy győzelmet kérünk a Mikulástól.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése