Nagyon odatette magát a csapat - Milan-Palermo 3-2

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a tegnap esti győzelem fényében minden szép és jó lett, de jó úton halad Mihajlovics csapata. A kötelező győzelem megvan, és a játék ha nem is volt tökéletes, arra mindenképpen elegendő volt, hogy bedarálják a srácok az egyik középcsapatot. Mindehhez ráadásul olyan mentalitás társult, amit Milan mezben játszó játékosoktól nagyon régen nem láttunk. Értékeljünk!

Mihajlovics csapata most bizonyíthat - Milan-Palermo beharangozó

  Ha vannak örök közhelyek igazságok, akkor ezek közé tartozik, hogy minden széria valahol elkezdődik. Nos, eddig sikerült 3 különböző meccset játszani. Volt olyan ahol lefociztak minket (Fiorentina), ahol hullaszarul nyerni tudott a csapat a képességbeli különbséget kihasználva (Empoli) és végül sikerült kikapni egy összességében rosszabbul teljesítő csapattól (Inter). Játék minőségében az Inter ellen látottak remélhetőleg a kezdete volt egy jó szériának, mert a vereség dacára is a játékban volt fantázia. Az ott látott játék a Serie A 80%-a ellen elegendő lehet a győzelemre, és most három olyan ellenfél következik, ahol voltaképpen teljesíthető a 9 pont. De vajon most kezdi-e el a szériát a Milan a Serie A-ban?

Apró húsvéti meglepetések

Az ezt megelőző találkozó előtt legutóbb október 19-én tudott idegenben meccset nyerni a Milan. Ezzel a mostani győzelemmel sikerült háromra növelni ezen győzelmek számát, ami azért még mindig rettentően gyenge. Ugyanakkor voltak a meccsnek olyan aspektusai, amik meglepően pozitívan alakultak, ezekről is beszélnünk kell.

Azzal vitáznék, hogy jó úton járunk, de tegnap jobb középcsapatnak tűnt a Milan, mint eddig.

Szárnyaljunk tovább a Palermo ellen!

 Miután bosszankodtunk eleget a magyar-görög meccsen Nikolics ziccere után és kiröhögtük magunkat a Fradi új verébbagolysas kabalaállatán visszatérünk a normális menetrendhez és hétről hétre borzalmas Milan meccseken szórakozhatunk. Ezúttal a Palermo ellen, idegenben.

Palermo vs. Milan

Megérdemelt vereség

A szezon eddigi mélypontját sikerült elérni a hazai pályán összehozott 2-0-ás vereséggel. Az ellenfél ráadásul ezúttal sem egy középcsapat, hanem a friss feljutó volt, akiknek ebben az évben a maximális célkitűzésük, hogy megragadjanak az élvonalban. A tegnap látottak megerősítették, hogy a Milan játéka még mindig esetleges, a védekezés pedig semmit sem javult nyár óta. Legfeljebb az ellenfeleink játékereje változott meg kissé. Ebben a posztban nem feltétlenül a meccsről lesz szó, inkább a klub körüli problémákat járom kissé körbe. Lesz bőven.

A vendég játékosok öröme meccs után.

Magára talál-e a támadósor?

 Alessandro Nesta  még a nyáron nyilatkozta, hogy szerinte sokkal kiegyensúlyozottabb lesz idén a Serie A mezőnye, elsősorban azért mert Conte már nem a Juventus edzője. Kilenc fordulót követően megállapítható, hogy volt igazság ebben a kijelentésben, még akkor is ha valószínűleg Nesta nem arra gondolt, hogy a 3. és 9. helyezett között csak 1 pont lesz a különbség. A Milan jelenleg jobb gólkülönbségének köszönhetően a 4. helyen áll, de ezt az eredményt árnyalja kissé az a tény, hogy eddig három kiesőjelölt otthonából is csak egy ponttal távoztunk. Most jön a következő, ezúttal azonban hazai pályán ahol sokkal nagyobb hatékonysággal játszottunk a kicsik ellen.