2015. szeptember 20., vasárnap

Nagyon odatette magát a csapat - Milan-Palermo 3-2

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a tegnap esti győzelem fényében minden szép és jó lett, de jó úton halad Mihajlovics csapata. A kötelező győzelem megvan, és a játék ha nem is volt tökéletes, arra mindenképpen elegendő volt, hogy bedarálják a srácok az egyik középcsapatot. Mindehhez ráadásul olyan mentalitás társult, amit Milan mezben játszó játékosoktól nagyon régen nem láttunk. Értékeljünk!



Az egész találkozón mindösszesen egy olyan játékos volt, akinek még csak átlagos teljesítményt sem sikerült nyújtani. De Sciglio a két gólban benne volt, a szögletnél teljesen érthetetlen, hogy mi volt a célja, a második gólnál pedig nem sikerült a lesre állítás. Utóbbit nem varrnám teljesen a nyakába, mert nem ő ragadt be, a komplett lesre állítás kudarcba fulladt, viszont az ő oldaláról indult a játékos, így mindenképpen volt köze a találathoz. Nem is ezek miatt írom ezt elsősorban, hanem Calabria miatt. Az ifjú szélsővédő a megsérült Abate helyére állt be, és olyan elsöprő teljesítményt nyújtott a jobb oldalon, amit legutóbb ennyire fiatal védőtől csak egy bizonyos De Scigliónál láttam. Aki akkoriban szintén 19-20 éves volt, és az Inter támadásainak komplett bal oldalát megállította. Bár Calabriának nem akadt ennyire nívós ellenfele az, hogy 18 évesen ilyen teljesítményt tett le az asztalra, mindezt ráadásul úgy, hogy be kellett ugrania a sérült Abate helyére, mindenképpen megsüvegelendő. A fiatalember a találkozó során nem kevesebb, mint 8 szerelést mutatott be, és nem nagyon emlékszem olyan esetre, amikor átmentek volna rajta. Mindehhez pedig még a támadásban is segíteni tudott, ami manapság messze az egyik leggyengébb pontja De Scigliónak. Mind a mai napig azt gondolom, hogy De Sciglio alkalmas lehet arra, hogy meghatározó játékosa legyen a Milannak, viszont a Calabria által túloldalon nyújtott teljesítmény annyira kontrasztba állította mindazt amit most már évek óta csinál, hogy alaposan elgondolkoztatott a Milan kettesével kapcsolatban. Főként azért, mert ilyen kirobbanó teljesítményt tőle is láttunk már. Főleg az ő helyzete mondatja velem, hogy óvakodjunk az új-Maldini és társai jelzőktől, mert bár tényleg elképesztően ügyesnek tűnt Calabria, láthatjuk, hogy a 18 évesen mutatott jó teljesítmény nem garancia arra, hogy később is kitart a klasszis teljesítmény. Mindenesetre Calabria a mérkőzés embere is lehetne, de mindenképpen a legjobbak között volt. 



Az, hogy ilyen teljesítmény nem elegendő ahhoz, hogy egyértelműen őt nevezzük a legjobbnak mindenképpen pozitív. Személy szerint Bonaventurára voksolok, és neki sem elsősorban a gól+gólpassz mutató miatt. A gólpassznál szépen játszottak össze Baccával, a szabadrúgást pedig kíméletlenül beverte. Emellett viszont lehetett volna szürke a mezőnyben. Csakhogy Jack úgy játszott, ahogyan egy box-to-box középpályásnak kell. A középpálya minden pontján feltűnt, ha kellett védekezett, ha kellett támadott és mindegyik fronton oda is tette a magáét. De hogyan is lehetne elfelejteni ilyen teljesítmény mellett is Kucka Kuco ellentmondást nem tűrő játékát, aki egész találkozón önfeláldozóan hajtott minden labdáért és az első perctől az utolsóig ha kellett sprintelt, ha kellett ütközött és iszonyatos mennyiségű mezőnymunkát végzett. 

Vagy hogyan is hagyhatnánk ki azt a Montolivót a sorból, akit jómagam is sokat kritizáltam, és aki olyan teljesítményt nyújtott, amit eddigi legjobb Milanos szezonjában sem? Montolivo nem a legszebb Milanos napjait, hanem karrierje legjobb időszakát idézte. 2009 környékére datálnám mindezt, amikor a BL-ben menetelő Fiorentina egyik legjobbja volt. Még a Bayern ellen is kiválóan szerepelt, és úgy emlékszem jókora lesgól kellett a bajoroknak a győzelemhez. Azt a Montolivót, tárt karokkal vártam volna a csapatban, viszont ezt az énjét egészen tegnapig egyszer sem láttam. A 97%-os passzolási hatékonyság és a 9 megszerzett labda önmagáért beszél. Nem tudom mi lesz vele, elképzelhető, hogy pár meccs után gyorsan visszaesik a teljesítménye, de mintha kölcsönösen támogatnák egymást Jackkel és Kuckával. Utóbbi kettő mentalitása sokat segít Montolivónak, míg ő a maga részéről a labdakihozataloknál támogatja a játékukat. Persze két meccs után ne vonjunk le következtetéseket, de biztató volt amit láttunk.




Végül persze Baccát is nevezhetnénk a meccs emberének, aki két zicceréből két gólt vert a Palermo kapujába, ezzel eldöntve a meccset. De nem én lennék ha csak ezt emelném ki. Bacca ugyanis legalább akkora mezőnymunkát végzett, mint amit a középpályásainktól láttunk, részt vett a letámadásban ha kellett, folyamatosan mozgott az üres területekre, de arra is maradt ereje, hogy a meccset eldöntse. Luiz Adriano játéka annak ellenére is hasonlóan szimpatikus, hogy támadásban tegnap nem sokat mutatott, mert a mezőnyben rendkívül hasznos. Lassan kezdik megérteni egymást Baccával is, legalábbis akadtak szép megoldásaik, és ha kapnak időt, akkor ebből egy ütős és melós duó lehet. Ennek kialakulását Balotellinek lenne lehetősége megakadályozni, aki ezúttal is beszállt és főleg amolyan "időhúzó-szerepkört" kapott azaz segített megtartani a labdát a Palermo támadóharmadában, próbálta kierőszakolni a szabálytalanságokat. Ennélfogva nem is értékelném különösebben a játékát. 




Összességében tehát alakul a Milan, sikerült hasonló teljesítményt összerakni, amit már az Inter ellen is láthattunk. A tökéletesség természetesen még nagyon messze van, a védekezésben még mindig akadnak olyan buta hibák, amik könnyedén gólt eredményezhetnek. Ha ezeket sikerül még csökkenteni, sikerül hasonló szinten tartani a középpályások teljesítményét és mindennek tetejébe még egy Hondánál jobb megoldást is találna Mihajlovics a támadók mögé, nagyon messzire juthat ez a csapat a bajnokságban.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése