Én és az egész CSU azok táborát erősítettük, akik ellenezték azt a bánásmódot amiben Seedorfot részesítették, egyúttal nem igazán örültek Inzaghi kinevezésének. Részben az eljárás módja miatt, részben azért mert mindenféle logikát nélkülözött. A döntést persze utólagosan megértettük volna, ha kiderül, hogy Inzaghi edzői géniusz, akire nyugodtan rá lehet bízni egy csapatot, de nem az.
A blogon már többször hangoztattam, hogy nem Inzaghit gondolom leginkább felelősnek az eredményekért, az, hogy ő az "edző" csak egy tünete annak a betegségnek, amiben a Milan szenved. Ez a betegség pedig sokkal mélyebben elburjánzott, leginkább a vezetők teljesítményében nyilvánul meg. Erről azonban már volt szó, feltehetőleg majd újra előkerül, ezért most Inzaghira koncentrálnék elsősorban.
Kinevezésekor az egyik első gondolata alighanem mindenkinek az volt, hogy Inzaghi mentalitása adott esetben hozzátehet a csapat teljesítményéhez. Ezt saját maga is hangoztatta, elmondta például, hogy nála olyan játékos nem játszik, aki nem hajt. Céljaként egy Simeone típusú, hajtós csapatot nevezett meg, több formációval, melyek között a 4-3-3 csak az egyik lehetőség volt. Megvalósult mindez?
Nem.
Jelenleg adott egy csapat, melyben lényegében mindegy milyen teljesítményt nyújtanak a játékosok, mivel nincs igazán konkurencia, ezért előbb vagy utóbb visszakerülnek a kezdőbe. Ez a helyzet pedig roppant kényelmes Poliéknak, nem kell különösebben megerőltetniük magukat ahhoz, hogy a kezdőben legyenek. Bár az is igaz, hogy amikor a helyére került (a padra), akkor egyből az edzőjében kereste a hibát. Mert az könnyebb. Persze tény, hogy nehéz versenyszellemet teremteni akkor, ha a többi még a középszintet sem üti meg, de ilyenkor jön a logikus kérdés. Mi a fasznak raktak olyan edzőt, aki az utánpótlásban dolgozott, ha képtelen akár csak egyet is kipróbálni? Komolyan ennyire gyenge az utánpótlás, hogy még ezt a szintet sem ütik meg? Ami a formációt illeti, ott alig-alig variált Inzaghi. Hétről hétre ugyanazzal a 4-3-3-al lép pályára, ami elvétve működik. Mondhatni olyan hibaszázalékkal, hogy valószínűleg ennyit a FIFA játékokban általam kedvelt 3-3-3-1 is hozott volna, pusztán azért, mert ez a keret egyedül is elérhet 26 pontot 19 forduló alatt.
Azt is lehetett feltételezni, hogy Pippóban látják a megoldást az öltözőbéli problémákra, amit minden játékos megerősített a sajtóban. De tényleg lehetett azt várni, hogy amennyiben az egyik legendának gondja van a tekintély kiharcolásával, akkor a másiknak nem lesznek ilyen problémái?
Nem.
A helyzet az, hogy nem úgy tűnik, hogy ez a Milan olyan játékosokból állna, akik tűzbe mennének egymásért. Bár a tűz ott lehet, mert egymás leverésében már jók vagyunk. Mondjuk megnézném mire gondolhatott Cerci, amikor nekiment a két lábon járó szőke istenségnek...
Előzetesen lehetett várni, hogy a támadásokra fog fókuszálni a Milan, elvégre csatár volt Inzaghi. Megvalósult ez?
Nem.
Kitalált egy kontracsapatot, de nincs elképzelés ezen kívül a játékban. Plusz ott van az is, hogy a védekezés valószínűtlenül szar. Leginkább a Leonardo-korszak fejetlenségét látom a védekezésben, annyi különbséggel, hogy Leo legalább a támadást érezte, amivel viszonylag sok meccset sikerült is behúzni. Bár az is igaz, hogy neki több kreatív játékos állt rendelkezésére.
Voltak profinak ható törekvései, például az új szakmai stáb felállítása, új étrend stb. Látható ennek valami jele?
Nem.
Az új szakmai stáb legértékesebbnek tűnő pontja Giovanni Vio volt, akit nagy rögzített helyzet specialistának tartottak. A jelek szerint azonban a Milan játékosok genetikailag képtelenek egy szögletet jól berúgni. Még rosszabb, hogy a védekezéshez még hülyébb a csapat.
Elég is ennyiből, mert naphosszat lehetne sorolni, hogy mi nem megy a jelenlegi Milannál. Az megállapítható, hogy olasz középcsapat, bár azért az nagyon nem mindegy, hogy annak az első feléhez tartozik, vagy a középszerűek között is gyenge. Jelenleg nem látok érvet arra vonatkozóan, hogy erős középcsapatként definiáljam a Milant. Még akkor sem, ha egyébként valószínűleg lenne olyan edző, akinél ebből az alapanyagból legalább helyenként lehetne élvezetes focit előrángatni.
Arra a végső kérdésemre miszerint alkalmas-e a Milan edzői posztjára, edző-e egyáltalán, nagyon rövid választ tudok adni.
Nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése