Vannak játékosok, akik ha szakmai szempontok szerint választanak csapatot, akkor egész életükben kis és középcsapatokban próbálkoznak. Ezek a futballisták képesek jó teljesítményre, akár húzóemberek is lehetnek, de ugyanezt erősebb csapatban, nagyobb elvárás mellett nem tudják előhozni. Legújabb igazolásunk valószínűleg ebbe a kategóriába esik.
Cerci ifjabb éveit Rómában töltötte, egészen pontosan az AS Roma színeiben futballozott. Különböző korosztályos csapatokban 2002 és 2006 között játszott, de már 16 évesen bemutatkozhatott az olasz élvonalban Fabio Capellónak köszönhetően. A játékos ezt követően a Roma U19-es csapat meghatározó játékosa, mi több kulcsembere lett. Teljesítményének is köszönhetően ez a korosztály megnyerte a Primavera bajnokságot. Ezzel párhuzamosan a nagyok közé is felkerült néha, az Inter és Cagliari ellen még játszott is. Egy évvel később megkapta karrierje első felnőtt szerződését a Romával, de a szezonban csak egyszer játszott. Ezért a csapat a kölcsönadása mellett döntött, ezt követően csak egy szezont töltött a Farkasoknál, de alapember soha nem lett belőle nevelőegyesületénél.
A kölcsönéveit az olasz másodosztályban töltötte, a Brescia, Pisa és Atalanta színeiben futballozott. A Bresciánál viszonylag sok lehetőséget kapott (bár főleg csereként lépett pályára, de különösebben nem figyeltek fel rá. Tehetségesnek tartották ugyan, viszont támadó létére nem sikerült gólt szereznie. Egy évvel később, viszont összerakta első komolyabb szezonját, ekkor a Pisa futballistája volt. 28 meccsen 10 gólt és 9 gólpasszt termelt. Erre a szezonra felfigyelt az Atalanta, de ismét csalódást okozott. Mindösszesen 14 meccsen kapott lehetőséget, gól és gólpassz nélkül zárt. A Roma mégis visszahívta, nyilván egy évvel korábbi teljesítményére alapozva. Ebben az időszakban Cerci sokat volt sérült, ami hátráltatta a folyamatos jó teljesítményben.
Ifjú titánként a Romában.
A 2009-2010-es szezont tölthette Rómában. Első hivatalos gólját 2009. augusztus 27-én szerezte egy Európa Liga selejtezőmeccsen. A bajnokság első felében stabil kezdő volt, de aztán Ranieri mégis padra száműzte és többnyire az Európa Ligában kapott lehetőséget. A bajnokságot végül 19 meccsel és 3 góllal zárta.
2010 augusztusában ismét klubot váltott Cerci, először végleg. A Fiorentina 4 millió eurót fizetett a szélsőért, ami figyelembe véve a karrierjének alakulását jó pénznek számított. Firenzében elkezdett kiegyensúlyozottabban teljesíteni a több játéklehetőségnek köszönhetően. Első szezonjában 7 gólt szerzett. Problémák is felmerültek vele kapcsolatban, többször vetette bele magát a firenzei éjszakába, mint amennyit az edzői még jó szemmel néztek volna. 2011 nyarán érdeklődött iránta Roberto Mancini, de végül a maradás mellett döntött. Egy évvel később mégis távozott a klubtól, a hullámzó teljesítménye és a szurkolókkal kialakult nehéz viszonya miatt. Új csapata a Torino lett, akik 2,5 millió eurót fizettek játékjogának 50%-ért.
Már a Torino játékosaként. Ez volt karrierjének eddigi legjobb időszaka.
Ez a döntés bizonyult karrierje legjobb váltásának. A Torinóban végre megkérdőjelezhetetlenül kezdő lett, ennek megfelelően a gól + gólpassz mutatókban is jeleskedett, mind a kettő mutatóban 8-8-nál állt meg. A sikeres idény arra sarkallta a Torinót, hogy véglegesítsék, így 3,8 millió eurót és Marko Bakic teljes játékjogát átengedték a Fiorentinának. Jó teljesítménye meggyőzte Prandellit arról, hogy a válogatottban is helye van, így 2013. március 17-én bekerült a keretbe a brazilok elleni barátságos és a Málta elleni selejtezőmeccsre. A brazilok elleni meccsen Andrea Pirlo helyére állt be a szünetben, tehát a debütálás is összejött a címeres mezben. Prandelli végül a konföderációs kupára is elvitte.
Teljesítménye a válogatottig is elvitte.
A következő Torinós időszakában tovább javította termelékenységét 13 gólnál és 11 gólpassznál állt meg (főleg árnyékéket játszva) és jó párost alkottak Immobilével. Mindez világbajnokságot és zsíros Atletico Madridos szerződést ért.
Tavalyi statisztikák.
Ez tehát az eddigi pályafutása, nézzük az átigazolásának körülményeit és a benne rejlő lehetőségeket.
Cerci lényegében már 2 éve a klub kívánságlistáján szerepel, első Torinós évében már szó volt a leigazolásáról, a másodikat követően pedig állítólag ajánlatok is voltak. Bár később igazoltuk le, mint azt optimális esetben kellett volna, az eltérés csak fél év, ami jelenlegi Milanos szemmel nézve teljesen elfogadható arány. Leigazolásához kellett az Atleticós segítség is, bevallom nem nagyon láttam miért kellett annyira a Matracosoknak Cerci, főleg a Griezmann-Mandzukic kettős megszerzését követően. Ha valamit el lehet mondani az olaszról, akkor mindenképpen az, hogy nem igazán tartozik a melózni szerető játékosok közé, amivel elég alaposan kilógott a Simeone-játékosok közül. A tavalyi év egyik legjobb edzője nem is nagyon foglalkoztatta, többnyire csereként állította be Cercit, és akkor is hátrányban voltak már. Ehhez jött hozzá egy besült Milanos igazolás Torres személyében és az a különleges kapcsolat, ami El Niño és a nevelőegyesülete között van. Nem véletlen, hogy a hazatérő Torrest hősként ünnepelték, annak ellenére, hogy az elmúlt egy évben valószínűleg a belső védő párosuk gólerősebb volt a spanyolnál. Ilyen feltételek mellett egyszerűen meg kellett csinálni az üzletet, hiszen így megszabadult a klub Torres fizetésétől (ha minden igaz), ellenben kapott egy olyan játékost, akit egyébként is akart. Ezzel az üzlettel nem nagyon lehet bukni, ha a 18 hónapos kölcsön alatt nem csinál különösebben hasznos dolgot Cerci, akkor mehet vissza a Matracosokhoz, ha viszont jó lesz, akkor kapunk legrosszabb esetben is 18 hónapra egy hasznos játékost. Torres pedig megpróbálhatja felépíteni magát és bebizonyítani, hogy miért is fizettek érte anno 50 milliót.
Pillanatok, amikor megtolja a labdát, fut utána és többnyire gólt szerez.
Cerci az Inzaghi-féle alaptaktikába illik. Gyors játékos, a Torinóban is elsősorban a kontráknál volt veszélyes. Emellett ismeri az olasz bajnokságot, sőt már húzóembere is volt egy Európára hajtó csapatnak. Vannak azért aggasztóbb dolgok is. A legfontosabb, hogy Cerci nem alkotott maradandót azokban a csapatokban, ahol volt konkurenciája. A Romában ezért nem volt meghatározó, ezért volt ingadozó a Fiorentinában, ennek hiánya miatt ment neki a Torinóban. Az Atleticós időszakot inkább hagyjuk, mert lehetőséget sem nagyon kapott, de azért az igaz erre a félévre is, hogy nem volt egy sikertörténet. A Milan jelenleg nem rendelkezik világklasszisokkal, de Cerci szintű konkurenciával mindenképpen. A posztján eddig Honda játszott, aki remekül kezdett, és még mindig a második leggólerősebb játékosa a csapatnak, ráadásul mezőnyben nagyon hasznos, a védekezésbe is rendre besegít. Előreláthatólag egy hónapja lesz bizonyítani, hogy képes ő is meghatározó szerepet betölteni Honda posztján, de ehhez hamar gólok és gólpasszok kellenek. Ha pedig a nagy nyomás alatt görcsössé válik, akkor hasonló helyzetbe kerülhet, mint a Fáraó. Mese nincs Cercinek szintet kell lépnie és olyan játékosok közül kellene kiemelkednie, akik hasonló tudással bírnak. Ehhez változtatnia kell például a mezőnymunkáján, mert a jelenlegi támadók többnyire odateszik magukat, még Ménez is, bár az ő hozzáállását már több kritika is érhetné néhány meccs alapján.
Cerci tipikusan az az egydimenziós játékos, akiről igazából senki sem tudja, hogyan tudott két számjegyű eredményeket produkálni a gól és gólpassz tekintetében. Nála váratlanra soha nem kell számítani ő vagy megtolja a labdát és fut utána vagy megtolja a labdát és fut utána. A két torinói szezonja alatt azonban bizonyította, hogy a szegényes tárház ellenére képes lehet meghatározó játékos lenni, és ha azt nem is várjuk, hogy ő legyen a vezér, a két számjegyű statisztikáit itt is elfogadnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése