Lassan féltávhoz ér az olasz bajnokság, amit megmondom őszintén némileg várok, mivel megfogható képet kapunk az edzőink elmúlt másfél éves teljesítményét illetően. Allegrit ugyanis pont 19 forduló után rúgták ki, majd ezt követően 19 fordulós "Seedorf-éra" következett, Pippo pedig pont a 19. bajnokijára készül. Szóval mindenképpen érdekes eredményeket hozhat ez a forduló, már csak a készülő elemzés miatt is.
A kupameccs végül ha ocsmány játékkal is, de meglett, így aztán várhatunk a remek formában lévő Lazióra. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy a válogatott formában futballozó (nem magyar, brazil mércével) Felipe Anderson megsérült, ami így azt jelentheti, hogy a bajnokságban és a kupában sem kell elszenvednünk cseleit, zseniális passzait és lövéseit, ami mondhatni megduplázta esélyeinket ezeken a párharcokon. Már ha igaz a hír, és nem tér vissza hamarabb. Mindenesetre a mutatott játék még tartalékosan sem volt biztató, különösen azért, mert a középpályán nem is rotált túlzottan sokat Inzaghi. De a momentum a végén legalább a csapaté lett, ez pedig elvitathatatlan érdem.
Lett következménye is a győzelemnek (már a továbbjutáson túl), nevezetesen az, hogy Pazzini mintha meggyőzte volna Inzaghit arról, hogy hasznos játékos. Az elmúlt hetek, hónapok arról szóltak, hogy melyik középszerű centerre akarják lecserélni, a mi örökös Pinanyalónkat, méghozzá jelentős anyagi áldozatok árán. Szó se róla, Pazzót gólja utáni dicséretes öröme ellenére sem tartom jobbnak középszernél, de lecserélését egy hasonló szintű játékosra éppen ezért indokoltnak sem gondolom. Évente 15 gól kezdőként benne van, ez pedig olyan szám, amit a csapat nem tud nélkülözni vagy pótolni. Ezen kívül pedig a kontráknál sem biztos, hogy teljesen elveszett, már amennyiben megfelelően használjuk ki az egyedülálló labdatartási képességeit. Pazzinit ismerve biztosan hajlandó lenne a csapat érdekeit szem előtt tartva melózni mezőnyben a szélsőkért, a kapu előtt pedig így is hozhatná a szokásos hatékonyságát. Vélhetően ezzel statikusabbá válna a Milan játéka, de ez nem mindig hátrány, különösen nem a betömörülő ellenfelek ellen.
A jól eltalált pillanat.
Persze Pazzini reaktiválása arra is kényszeríti Inzaghit, hogy átgondolja az eddigi taktikát. Ménez eddigi legjobb teljesítményeit középen hozta le, ezen belül pedig hamis kilencesként volt vitathatatlanul a leghatékonyabb. Ha visszakerül eredeti posztjára, akkor nem teheti meg, hogy túlzottan sokat birtokolja a labdát, támadó középpályásként kulcsfontosságú, hogy megfelelő alkalmat találjon a passzolásra. Utóbbi nem nagyon ment neki eddig a Milanban, ez a tulajdonsága pedig csatárként volt a legkevésbé irritáló. Ha mélyebben játszik, akkor mezőnyben is többet kell mutatnia magát és nemcsak a kapu előtt feltűnni néhány pimasz megoldás erejéig. Elméletben Ménez lehetne egy kiváló támadó középpályás, a hozzáállása miatt azonban lehetnek vele problémák. Mégis azt mondom, hogy ez jó váltás lehet, mert Pazzini középen nagyobb segítséget adhat a kreatív játékosoknak, mint Ménez kétségtelenül látványos, de olykor kissé öncélú játéka.
A fentebb említett gondolatsor persze azt is magával hozza, hogy az eddigi 4-3-3 helyett ismét kap egy esélyt a 4-2-3-1. Kritikus lehet ebben a védekezési feladatok megosztása. Alapesetben a mezőnyben mutatott alázat miatt a Bonaventura-El Shaarawy párosban gondolkoznék, de mivel mégiscsak egy támadó posztról van szó, ezért utóbbi helyett Cercit alkalmasabbnak gondolom a kezdőre. A kupameccsen lehetett látni, hogy gondok vannak az erőnlétével, nagyjából 60 percig tudott hasznosan játszani, de akkor tényleg az egyik legjobb (vagyis inkább legaktívabb) volt a csapaton belül. Nem jöttek úgy a cselek ahogyan azt vártuk, még nem olyan az indulósebessége, mint a csúcsformájában, de így is a legveszélyesebben játszó játékosunk volt, ráadásul nagyon jól megértették egymást Pazzinivel. Már csak ezt is érdemes lenne kihasználni. Kétszűrős rendszerben nem kérdés, hogy a De Jong-Montolivo kettős a legjobb, így aztán ezt a kérdéskört el is intézném ennyivel.
Cerci debütálhat a bajnokságban is kezdőként.
A védelemben az van, hogy De Sciglio és Zapata is faszán kidőlt, így aztán ők bizonyosan nem lépnek pályára. Igazán egyikük sem volt jó formában, különösen nem DS, akinek nem tudom mi lenne a legjobb, de tény, hogy a gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható nála. Így aztán sok lehetőség nem lévén marad az Alex-Rami kettős középen, ami így is azt jelenti, hogy legalább nem Lord B lesz itt. Viszont megúszni nem tudjuk, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ne ő legyen a balhátvéd.
Az Atalanta a tavalyi erős szereplés után idén visszaesett, amiben nagy szerepe lehet Bonaventura kiválásának is. Úgy tűnik Jack fontosabb láncszeme volt ennek a csapatnak, mint az elsőre tűnt, mert az Atalanta húzóembereinek is jelentősen visszaesett a teljesítménye. Cigarini tavaly ilyenkor még szórta a gólpasszokat és olykor gólokkal keserítette meg az ellenfeleket. Ehhez képest idén nem tudja ennyire segíteni a csapatát. Hasonlóan szenved Germán Denis is, neki idén csak 3 gólja van, ami zsinórban három 10 gól feletti szezon után elég nagy csalódás. Valószínűsíthető, hogy ez egy átmeneti év lesz az Atalantának és megpróbálnak újra felépíteni néhány fiatalt, mint Boakye, Zappacosta, Sportiello vagy Baselli. Utóbbit a Milan állítólag komolyan figyeli, bár azért az meglepő lenne ha ki is fizetnénk azt a 6 milliót, amit kérnének érte.
Őt figyeljük.
Az Atalanta tehát elméletileg verhető állapotban van jelenleg, de valahogy ezek a meccsek nem szoktak gördülékenyen menni.
Várható kezdő: López-Abate-Rami-Alex-Lord-Montolivo-De Jong-Cerci-Ménez-Bonaventura-Pazzini.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése