A szurkoló mindig reménykedik. Mást nem nagyon tehet. Bízik abban, hogy a pozitív jelek egy új széria kezdetét jelentik. Bízik abban, hogy ami nem működik a jövőben valahogy mégis összeáll és a csapat végül tényleg csapattá válik. Aztán rendszerint jön a hidegzuhany és a remény ideiglenesen szertefoszlik.
Cerci bemutatkozott, de nem róla szólt a meccs.
A mérkőzés beharangozójában nem véletlenül említettem meg a Sassuolo jó teljesítményét a nagyobb csapatok ellen. Bár tippben ezt sehol nem hangoztattam valahogy biztosra vettem, hogy a Milan pontokat fog hullajtani ebben a fordulóban. Nyílt, támadószellemű, pörgős meccset vártam, ahol a védekezéssel nem sokat törődnek a csapatok. A Milan azért, mert a védelem erősen hiányos, a Sassuolo pedig leginkább amiatt, hogy egyébként sem nagyon szoktak ilyesmivel foglalkozni. Aztán valahogy másképpen alakult.
A mérkőzés meglepő óvatoskodással telt, igazából egyik oldalon sem akartak kockáztatni. A Sassuolo kivárásra játszott, a Milan pedig olyan fásultnak tűnt, mintha valamilyen kupaszereplésből tért volna vissza a csapat. Pedig ettől jelenleg elég messze állunk, szóval ez a része érthetetlen a történteknek. A Milannak még szerencséje is volt, első komolyabb helyzetéből gólt szerzett. De kellett hozzá a szerencse is, mert El Shaarawy blokkolt lövése a berobbanó Poli elé pattant. Jöhetett volna a szokásos meccsterv, ami valahogy mégsem működik. Mert hiába vezet a csapat, a védekezés rendre megbotlik valahol. Így aztán a kontrákra sem sikerült építeni, ellenben a gól nagyon jót tett a Sassuolónak. Az addig jóformán védőt játszó Berardi első villanásából remekül tálalt Sansone elé, aki köszönte szépen és habozás nélkül lőtte a labdát a tehetetlen López kapujába. Aztán a második félidőben szintén mintaszerűen tálalta a szögletet középre, amit Zaza parádés mozdulattal tett a spanyol kapujába. Ezekkel a momentumokkal az érdekes eseményeket le is tudhattuk. A Sassuolónak nem kellett több, a Milan pedig nem tudott változtatni.
A Milan jelenleg középcsapat, ebbe beletörődni nem nagyon szeretnénk, de szurkolóként változtatni sem lehet ezen. Így aztán mégis kénytelenek vagyunk elfogadni a helyzetet, és azt, hogy a Milan képtelen kiegyensúlyozottan teljesíteni. Valóban papírformának számít egy középcsapattá fejlődött klub legyőzése? Nem nagyon, még akkor is, ha pár évvel ezelőtt még nevettem volna azon a feltételezésen, hogy a Milan a papírforma szerint is hasonló erősséggel bír, mint egy Sassuolo erősségű csapat. Ma már azonban realitás. A Berardi-Zaza kettős például meggyőződésem, hogy jobb, mint a jelenlegi alternatíváink, pláne ha a potenciálra tekintünk. Külön jó ebben a történetben, hogy mind a kettő játékost szorgalmasan figyeltük, ám a végső lépéseket átengedtük a Juventusnak.
2 gólpassz, 1 gól. Ez a Berardi-Zaza kettős mérlege.
Részemről csak abban tudok reménykedni, hogy eljön az az idő, amikor kénytelenek lesznek a vezetők is elgondolkodni a váltáson. Most még nagyjából elél a Milan a múltjából (mondjuk ez az állítás is megkérdőjelezhető a veszteség tekintetében), de ha nem lesz meg a BL idén, akkor tovább szaporodnak a Milan gondjai. Jelenleg ráadásul olyan játékos sincs, akinek az eladása megoldaná a veszteségeket, maximum 15-20 milliót kaphatnánk a legjobbakért, de ezt is csak optimista becsléssel merném tippelni.
Szóval valahogy így állok a Milanhoz, jelenleg már semmilyen eredmény nem tud különösebben meglepni. Jövő héten mondjuk éppenséggel a Torino következik, ők inkább lefelé kell, hogy pillantsanak, idén nem az Európa Ligáért küzdenek. De biztosra ott sem mehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése