Hófehér Január!

Miután elég látványosan elpáholtuk Margitkát gyorsan megszólalt a szent tehenünk és két ’Hip-hip hurrá!’ között vázolta azon gondolatait, melyeket az élesebb eszű Rossonerik már a hármas sípszó után előre elmondtak: Elég erősek vagyunk, mi leszünk az újév legjobb csapata és vagyunk annyira pengék, hogy vissza is jutunk a BL-be. Ezek a humorbonbonok pont jókor jöttek nekünk szurkolóknak, eddig se vártuk nagy lelkesedéssel a januári mercatót, de ezután még azt a kis energiát se kell belefektetnie senkinek, amit a remény oltárán eredetileg még oda tervezett.

Biztos lesz valami mozgolódás, mindig van, CSUpán annyi történt, hogy előrevetíthetjük, inkább szomorúak leszünk tőle megint, mintsem az ellenkezője – feltéve, hogy még van, akiből ilyen irányú érzelmeket ki tud váltani a piac és az ordító dühöngés helyett a csendes merengést válassza. Esett már itt-ott némi hó kis hazánkban így a cím már nem is tűnik akkora homálynak, de valójában arra utal, hogy igen tiszta képet állított elénk az öreg az új esztendő első hónapjára. Ugyanis magasztos, mindentudó vezérünk szavait befogadva, egyértelműnek hat, hogy mi itt januárban pontot nem veszítünk a sorsolás furcsa fintora, de legfőképp amiatt, hogy kurva erős csapatunk van. Szépen sorjában: Sassuolo (o), Torino (i), Sassuolo (o – Coppa Italia), Atalanta (o), Lazio (i). Itt valljuk is be gyorsan, hogy ha tényleg akarunk kezdeni valamit ezzel a szezonnal akkor be kell indulni, kell egy elnyújtott győzelmi széria a természetesen alapvető csodafocis 6 pontos meccseink mellé és erre a január megfelelő alkalom a sorsolást bambulva. Rómában nem kellene kikapni, a Torót meg lehet verni otthonában is, a két hazai meg alap, ha komolyan gondoljuk – közben persze simán továbblibbenünk a kupában is a minimum 10 bajnoki pontunkkal a zsebünkben. No de Berlu tudja, hogy milyen erő lakozik bennünk – legalábbis szerinte – és közben még tengernyi önbizalmat is önt a keretbe kirohanásaival, miközben minket szurkolókat szellemileg szétroncsol. Ja nem, bocsi, ez inkább úgy van, hogy miközben első szándékból hülyíti a népet, hogy egy megveszekedett petákot se kelljen kikotorásznia a bukszájából figyel arra is, hogy az egekig dicsérje azt az összességében romhalmaz brigádot, amit fel-, akarom mondani leépített.

Sajnos egy 4 gólos Real verést követően lehet is ilyet mondani, még ha semmi alapja nincs akkor is, de csak akkor, nem kéthetente basszad meg. Az meg ugye a legkevésbé hiányzik, hogy ez a mi kis alakulatunk elhiggye magáról, hogy mekkora pengék és mekkora biztonságban vannak, annyit hallják már a főnökségtől, mert akkor kutya világ lesz ránk mire lefújják a szezon utolsó meccsét. Ez nem az a keret, amibe nyugalmat kell önteni, azok az idők már elmúltak, ez az, amit a tűz kell égessen, mert ha mi nem adunk bele mindent egy meccsen, lehet bárki az ellenfél szinte borítékolható, hogy nem nyerünk. Na de, itt az újév, itt vannak az új remények, az új lehetőségek, semmi gond, ha kis elménkben újult erővel elkezdjük táplálni ezeket, meg vagyunk már edződve annyira, hogy ne törjön meg senkit, ha megint bukás lesz a vége májusban – értsd: nem lesz dobogó. Bár ténylegesen a földön maradva számunkra most az is hatalmas eredmény lenne, ha kialakulna a szezonban, egy tudatos, lehetőségeinkhez mérten hatásos játék, ami nem csak fel-fel tünedezik, hanem, mint folyamat meccsről-meccsre jelen van. 

Jön majd a beharang is valakitől biztosan, ez most csak egy kósza kis mellékvágány volt, egyrészt azért, mert már rég sikerült „tollat” ragadnom, másrészt, hogy boldog, Milanos szemmel nézve sokkal, de sokkal boldogabb új évet kívánjak minden olvasónknak. És valahol azért is, hogy egy mondatban üdvözölhessem a főnök parancsára mára már borotvált ábrázatú Cercit,  akit szokásunkhoz híven ismét lehet kukázgatásnak nevezni, de ebbe a keretbe vígan erősítésnek számít. 

Oszt fiam, szőr csak a fejed tetején lehet!

A félresikerült spanyol kirándulását, meccshiányát és mondjuk ki elenyésző védekezési képességét, szándékát – ami számunkra nem pont a remek kategória – ne vegyük most egy pillanatig figyelembe, legalábbis ne húzzuk le azonnal, várjuk meg mit tesz vele a hazatérés, a megszokott olasz közeg, levegő, megkapja-e egyáltalán azt a folyamatos esélyt Pippotól, amit nagyon kevesen kaptak meg eddig a szezonban. Vagy inkább fogalmazzuk úgy, hogy azok kapták meg, akiktől a hajam tépem ki a meccsen, már ha még nem hullott ki a kezdőt olvasva. Torres függvényében úgy gondolom látatlanban jó boltot csináltunk, úgyhogy van alapja bízni benne, hogy hozzá tud tenni meghatározóan a szezon hátralévő részéhez.