A Milan szezonkezdetei az elmúlt években nem alakultak a legfényesebben. Többnyire egy erőnlétileg meglepően gyenge, taktikailag még nem egységes csapatot láthattunk, ami aztán lassan kezdett összeállni – már amennyiben összeállt. A legutóbbi igazán pozitív szezonkezdésig egészen 2010-ig kell visszamenni, amikor Allegri első bajnokiján 4-0-ra nyert a csapat a Lecce ellen. Ezt követően nyitottunk 2-2-es döntetlennel a Lazio ellen, 1-0-s vereséggel a Sampdoria ellen, és 2-1-es zakóval a Hellas Verona vendégeként. A tegnapi sikerben nem is a győzelem ténye, hanem a mutatott játék különösen üdítő. Különösen fontos, hogy megvan a szezon első megnyert rangadója, amire nem kellett megvárni a bajnokság végét. Önbizalom növelésnek ez a győzelem tökéletes.
A találkozót Inzaghi a szokásos 4-3-3-ban kezdte meg. Kapuban Lopez őrködött, a védelem tengelyében Alex és Zapata takarítottak, a két szélen pedig Abate és Bonera számára akadtak feladatok. Utóbbi kezdőbe jelölése általános meglepetést keltett – elsősorban a poszt miatt. Inzaghi Candreva játékától tartott elsősorban, amikor nem a védekezésben kevesebbet nyújtó Armerót tette a kezdőbe. A többi területen még ennyi meglepetést sem találhattunk, Inzaghi a középpályán a Poli-De Jong-Muntari, a támadósorban pedig a Honda-Menez-El Shaarawy triót favorizálta.
A mérkőzésen Inzaghi alapkoncepciója igen világos volt. Védekezésben minél kevesebb területet engedni az ellenfélnek, támadásban pedig a lehető leggyorsabban kell megjátszani a labdát. Ebben a játékban a Lazio partner volt, nem álltak be védekezni, próbáltak támadásokat vezetni. Ennek eredményeképpen a szélsők – elsősorban El Shaarawy és a hamis kilencesként játszó Menez előtt nagyobb területek nyíltak, felkínálva ezzel a kontrák lehetőségét. Az első csapás rögtön a mérkőzés elején érte a Lazio védelmét, amikor Bonera pörgetése nyomán El Shaarawy lépett ki a védelem mögé, és vezethette a labdát egy az egyben Berishára, de ezt a játékvezető les címén visszafújta. Jogtalanul – hiszen a visszajátszás alapján nem tűnt lesnek a helyzet. Nem kellett azonban sokat várni a következő villámakcióra, ismét Bonera került a főszerepbe, aki a szöglet után megszerzett labdát hezitálás nélkül játszotta El Shaarawy felé. A Fáraó felavatta az első olasz élvonalbeli meccsén játszó de Vrijt, és miután lefutotta védőjét tökéletes ütemben centerezett Honda elé. A japán irányító nem hibázott, így a Milan gyorsan megszerezte a meccs és a szezon első gólját.
Egy villanás itt, egy pontosan érkező ott, és már vezet is a Milan
A megszerzett gólnak köszönhetően Inzaghi meccsterve még hatékonyabban működött, hiszen a Lazio kénytelen volt támadásokat vezetni. Különösebb átütő siker nélkül. Védekezésben a Milan leginkább arra a 4-4-2-re hajazott, amit tavaly Ancelotti is használt fontos meccseken. Lényege, hogy az egyik szélső visszalép a középpályára – ez elsősorban Honda volt – míg a támadósor másik két játékosa tartotta a pozícióját a felezővonal környékén, ezzel biztosítva a kontrák lehetőségét. A védekezés alól ők sem kaptak felmentést, elsősorban a labdakihozataloknál kellett zavarniuk, mely tevékenységüket a labdajáratásnál is gyakorta alkalmazták. Ezzel pedig akár a középpályásoknak is jó lehetőséget biztosítottak a labdaszerzésre.
Védekezésben kiemelném De Jong láthatatlan, de hasznos tevékenységét, aki 2 szerelése mellett 5 megelőző labdaszerzést is bemutatott, valamint Menezt, akinek pontosan annyi szerelése volt, mint Zapatának szám szerint négy. A területek lezárásakor fontos, hogy a beadásokra jól reagáljon a csapat, ami az Alex-Zapata duónak nem jelentett gondot. Különösen a brazil védő tűnt aktívnak a légelhárítás terén, de a kolumbiai védő is inkább a vb-formáját idézte.
Menez a meccs egyik legjobbja volt
Lopez első nagy bravúrja - később még büntetőt is kellett fognia
A folytatásban Pioli és Inzaghi is rendszert váltott. Előbbi támadókat állított csatasorba, és 4-2-3-1-es rendszerre állt át, Pippo viszont a védekezést erősítve 3-5-2-es rendszert tesztelte élesben. Ha eddig nagyon dicsérhettük Pippót, akkor ezen a téren azért kap egy fekete pontot. Nem elsősorban a rendszer, hanem a kivitelezés miatt. Az egész felkészülést fantasztikus formában játszó Cristante helyett ugyanis Essient küldte pályára, aki hihetetlen nullát produkált ismét. Bő 20 percig játszott, melynek során egy labdát sem szerzett, ellenben a passzolási hatékonysága csak 67% volt. Bryan ennél már csak azért is többet hozott volna, mert ilyen botrányos passzolási mutatót, ha akar sem tud összehozni. Pályára lépett még Armero, aki ehhez a rendszerhez a legjobb választás, és Niang akire legalább ívelni lehetett a labdákat. Az ugyanis egyértelmű, hogy amennyiben hamis kilencessel a fedélzeten játszik a csapat, és zavarják a földön történő labdakihozatalokat, akkor jó eséllyel elbukjuk a légi csatákat. A francia támadó azonban változást hozott ezen a téren, Lopez pedig jó érzékkel lövöldözte is a labdákat irányába. A 3-5-2-es rendszer védekezésben nem tűnt különösebben stabilnak, de ezt lehet a rutintalanság számlájára is írni. Lopeznek bravúrokat is mutatnia kellett, a találkozó hajrájában pedig Abate butasága után tizenegyest is védhetett. A kontráknál ugyanakkor nem tűnt rossznak, Niang különösen aktívnak mutatkozott, El Shaarawyval veszélyes párost alkottak. Meglátjuk, hogy lesz-e jövője ennek.
A végén már a régi Fáraó-egyik jellegzetessége, a pimasz csel is megvillant
Összegezve a nyitómeccsen tapasztaltakról szinte csak pozitívan tudok beszélni, egyedül Essien jelenléte zavart kissé. A fegyelmezetlen játékosok száműzése kifejezetten jót tett a csapatszellemnek, sokkal egységesebbnek tűnt a Milan, mint amit az elmúlt években láthattunk. Nem felejthetjük el persze, hogy az erőviszonyok még nem ismertek, így következtetni sem tudunk a Milan jelenlegi erejéről. Így csak bízni tudunk a hasonló folytatásban.
Highlights Milan 3-1 Lazio by Maestro21Channel
Itten megtekinthető a teljes összefoglaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése