Végre győzelem! – Nem is akármilyen

A Milan szezonkezdetei az elmúlt években nem alakultak a legfényesebben. Többnyire egy erőnlétileg meglepően gyenge, taktikailag még nem egységes csapatot láthattunk, ami aztán lassan kezdett összeállni – már amennyiben összeállt. A legutóbbi igazán pozitív szezonkezdésig egészen 2010-ig kell visszamenni, amikor Allegri első bajnokiján 4-0-ra nyert a csapat a Lecce ellen. Ezt követően nyitottunk 2-2-es döntetlennel a Lazio ellen, 1-0-s vereséggel a Sampdoria ellen, és 2-1-es zakóval a Hellas Verona vendégeként. A tegnapi sikerben nem is a győzelem ténye, hanem a mutatott játék különösen üdítő. Különösen fontos, hogy megvan a szezon első megnyert rangadója, amire nem kellett megvárni a bajnokság végét. Önbizalom növelésnek ez a győzelem tökéletes.

Egy nagy ölelés mindenkinek 

A találkozót Inzaghi a szokásos 4-3-3-ban kezdte meg. Kapuban Lopez őrködött, a védelem tengelyében Alex és Zapata takarítottak, a két szélen pedig Abate és Bonera számára akadtak feladatok. Utóbbi kezdőbe jelölése általános meglepetést keltett – elsősorban a poszt miatt. Inzaghi Candreva játékától tartott elsősorban, amikor nem a védekezésben kevesebbet nyújtó Armerót tette a kezdőbe. A többi területen még ennyi meglepetést sem találhattunk, Inzaghi a középpályán a Poli-De Jong-Muntari, a támadósorban pedig a Honda-Menez-El Shaarawy triót favorizálta. 

A mérkőzésen Inzaghi alapkoncepciója igen világos volt. Védekezésben minél kevesebb területet engedni az ellenfélnek, támadásban pedig a lehető leggyorsabban kell megjátszani a labdát. Ebben a játékban a Lazio partner volt, nem álltak be védekezni, próbáltak támadásokat vezetni. Ennek eredményeképpen a szélsők – elsősorban El Shaarawy és a hamis kilencesként játszó Menez előtt nagyobb területek nyíltak, felkínálva ezzel a kontrák lehetőségét. Az első csapás rögtön a mérkőzés elején érte a Lazio védelmét, amikor Bonera pörgetése nyomán El Shaarawy lépett ki a védelem mögé, és vezethette a labdát egy az egyben Berishára, de ezt a játékvezető les címén visszafújta. Jogtalanul – hiszen a visszajátszás alapján nem tűnt lesnek a helyzet. Nem kellett azonban sokat várni a következő villámakcióra, ismét Bonera került a főszerepbe, aki a szöglet után megszerzett labdát hezitálás nélkül játszotta El Shaarawy felé. A Fáraó felavatta az első olasz élvonalbeli meccsén játszó de Vrijt, és miután lefutotta védőjét tökéletes ütemben centerezett Honda elé. A japán irányító nem hibázott, így a Milan gyorsan megszerezte a meccs és a szezon első gólját. 

Egy villanás itt, egy pontosan érkező ott, és már vezet is a Milan

A megszerzett gólnak köszönhetően Inzaghi meccsterve még hatékonyabban működött, hiszen a Lazio kénytelen volt támadásokat vezetni. Különösebb átütő siker nélkül. Védekezésben a Milan leginkább arra a 4-4-2-re hajazott, amit tavaly Ancelotti is használt fontos meccseken. Lényege, hogy az egyik szélső visszalép a középpályára – ez elsősorban Honda volt – míg a támadósor másik két játékosa tartotta a pozícióját a felezővonal környékén, ezzel biztosítva a kontrák lehetőségét. A védekezés alól ők sem kaptak felmentést, elsősorban a labdakihozataloknál kellett zavarniuk, mely tevékenységüket a labdajáratásnál is gyakorta alkalmazták. Ezzel pedig akár a középpályásoknak is jó lehetőséget biztosítottak a labdaszerzésre. 

Védekezésben kiemelném De Jong láthatatlan, de hasznos tevékenységét, aki 2 szerelése mellett 5 megelőző labdaszerzést is bemutatott, valamint Menezt, akinek pontosan annyi szerelése volt, mint Zapatának szám szerint négy. A területek lezárásakor fontos, hogy a beadásokra jól reagáljon a csapat, ami az Alex-Zapata duónak nem jelentett gondot. Különösen a brazil védő tűnt aktívnak a légelhárítás terén, de a kolumbiai védő is inkább a vb-formáját idézte. 

Menez a meccs egyik legjobbja volt

A második játékrészre azonban jelentősen felgyorsult a Lazio támadójátéka, ami jelezte, hogy nem lesz annyira könnyű dolga a Milannak. A gyors ellentámadásokból a fővárosi csapat is egyre többet vezetett, némelyek góllal is kecsegtettek. Eközben azonban a Milannak is akadtak ígéretes lehetőségei. Kiemelném Honda szólóját, akit talán annyira meglepett, hogy egymás után 2 sikeres csel által kihozta a labdát a tizenhatosunk elől, hogy végül futóversenyre invitálta a Lazio védőjét, ami finoman szólva sem az ő terepe. Az újabb gólra az 56. percig kellett várni, amikor is egy szintén gyors akcióból Abate centerezett középre, amit Muntari gólra is váltott. Megvan tehát az olasz Dani Alves első asszisztja az évben, ami azért több, mint kellemes meglepetés volt. A Milan harmadik gólját Menez és a játékvezető közösen hozták össze. De Vrij ugyan valóban hozzáért Menezhez, az esés mértékét is figyelembe véve, azonban valószínűsíthető, hogy a francia támadó egy jó adagnyi színészi teljesítménnyel járult hozzá a tizenegyeshez. A sértett maga állt a labda mögé, és ellentmondást nem tűrve értékesítette is. Ezzel már 3-0-ra vezetett a Milan. Még mielőtt komolyabban belenyúlt volna a meccsbe a két mester szépített is a Lazio, ebben Alex segítette őket. A brazil védő rosszul ért a labdához, így az a saját kapujában kötött ki.

Lopez első nagy bravúrja - később még büntetőt is kellett fognia

A folytatásban Pioli és Inzaghi is rendszert váltott. Előbbi támadókat állított csatasorba, és 4-2-3-1-es rendszerre állt át, Pippo viszont a védekezést erősítve 3-5-2-es rendszert tesztelte élesben. Ha eddig nagyon dicsérhettük Pippót, akkor ezen a téren azért kap egy fekete pontot. Nem elsősorban a rendszer, hanem a kivitelezés miatt. Az egész felkészülést fantasztikus formában játszó Cristante helyett ugyanis Essient küldte pályára, aki hihetetlen nullát produkált ismét. Bő 20 percig játszott, melynek során egy labdát sem szerzett, ellenben a passzolási hatékonysága csak 67% volt. Bryan ennél már csak azért is többet hozott volna, mert ilyen botrányos passzolási mutatót, ha akar sem tud összehozni. Pályára lépett még Armero, aki ehhez a rendszerhez a legjobb választás, és Niang akire legalább ívelni lehetett a labdákat. Az ugyanis egyértelmű, hogy amennyiben hamis kilencessel a fedélzeten játszik a csapat, és zavarják a földön történő labdakihozatalokat, akkor jó eséllyel elbukjuk a légi csatákat. A francia támadó azonban változást hozott ezen a téren, Lopez pedig jó érzékkel lövöldözte is a labdákat irányába. A 3-5-2-es rendszer védekezésben nem tűnt különösebben stabilnak, de ezt lehet a rutintalanság számlájára is írni. Lopeznek bravúrokat is mutatnia kellett, a találkozó hajrájában pedig Abate butasága után tizenegyest is védhetett. A kontráknál ugyanakkor nem tűnt rossznak, Niang különösen aktívnak mutatkozott, El Shaarawyval veszélyes párost alkottak. Meglátjuk, hogy lesz-e jövője ennek.

A végén már a régi Fáraó-egyik jellegzetessége, a pimasz csel is megvillant

Összegezve a nyitómeccsen tapasztaltakról szinte csak pozitívan tudok beszélni, egyedül Essien jelenléte zavart kissé. A fegyelmezetlen játékosok száműzése kifejezetten jót tett a csapatszellemnek, sokkal egységesebbnek tűnt a Milan, mint amit az elmúlt években láthattunk. Nem felejthetjük el persze, hogy az erőviszonyok még nem ismertek, így következtetni sem tudunk a Milan jelenlegi erejéről. Így csak bízni tudunk a hasonló folytatásban.

Highlights Milan 3-1 Lazio by Maestro21Channel

Itten megtekinthető a teljes összefoglaló.