Szereztünk 1 pontot az újonc otthonában!

Lehet a legtöbben inkább úgy fogalmaznák meg, hogy elvesztettünk kettőt, de akkor az nagyon elferdítené a meccsen történtek tényét. Minden nézőpont kérdése, így ez is, konkrétan itt arról van szó, hogy mire tartjuk a Milant, hová árazzuk be őket. Ha a BL indulást elérni szándékozó Milanról van szó, akkor az újonc otthonában hagyott 2 pontról kell beszélnünk, ami a megengedhetetlen kategória, ha arról a csapatról és edzői munkáról, amit láttunk tegnap este akkor a megszerzett 1 pont megnevezés a helyes. Ennek egészen egyszerű oka az, hogy a Castellani népe tegnap nem egy BL helyet elérni képes és arra vágyó Rossonerit látott, ha maga elé nézett a gyepre.

Nem nehéz megállapítani, hogy amennyi különbség van a Milan és Juve között a zebrák javára, akkora van az Empoli és köztünk is a javunkra és mégis azt kell leszűrni, hogy amíg mi 80000 ember előtt összeszart gatyában totyogtunk ki a Juve elé, addig ez a most feljutott kiscsapat a nem éppen nagy lehetőségei és nem igazán oroszlánbarlangra hajazó éppen nem 20000 férőhelyes kis legelőjén úgy nekünk ment, ahogy az illik. Olyannyira, hogy szinte már a félidő végén halálukon voltak, de amit addig nyújtottak mégis elegendőnek bizonyult az áhított 1 pontra, miközben a mi tutyimutyiságunk „nyereménye” egy vereség lett hétvégén. Pippo szerint az első fél órára nincs magyarázat – na ezzel tökéletesen egyet van értve, hogy szép magyarsággal bólintsunk rá erre a gondolatára. De ha már itt tartunk, akkor gyorsan jegyezzük meg azt is, hogy arra sincs:
 

1. Miért játszott Bonera? Miért játszik folyamatosan Bonera? És miért nem látod drága Pippo, hogy semmi keresnivalója nincs a Milan kezdőjében?

0!!! B0nulla! B0nera!

2. Ha az a nagy szíved, lelkesedésed, mentalitásod olyan erejű, hogy ódákat zeng róla a keret bármely tagja, akit éppen megkérdeznek valamiről, akkor hogy a faszomba nem tudtad megoldani a meccs előtti talán legfontosabb feladatodat? Vagyis miért nem sikerült kirángatni a csapatodat a Juve elleni vereség okozta nem oly nagy mederből, de főleg abból, hogy az ott használatos játékfelfogást felejtsék el és ne lelaposodva, erőtlenül, minden kreativitást nélkülözve, görbe háttal vágjanak neki a meccsnek? Az, hogy taktikailag még nem vagy elég rutinos, az, hogy nem ismered még annyira a benned lakozó felkészült edzőt, az még valahol rendben van, az, hogy ezt nem tudtad megoldani, na az nagyon nincs.

3. Hogy van az, hogy egy minden tiszteletem mellett is harmatgyenge, de kétségtelenül nagyon szimpatikus Empoli rommá alázott minket azzal, hogy megnézte a Juve elleni meccsünket és ugyanolyan tanácstalanná tett minket, mint a zebrák ellen voltunk? Letámadtak, mi megzavarodtunk, ha szerencsénk volt fel tudtuk lőni a labdát, ha nem nem, de akár így, akár úgy, elvesztettük azt azonnal, számtalanszor.
 

Mivel nincs ember, aki ne a BL-be vágyna, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy elcsattant az első pofon a Milan számára. Igen az első, a Juve elleni nem volt az, ez masszívan. Felesleges szépíteni, ezen a meccsen sokkal inkább Pippo bukott el, mint a csapata és igaz ez főként azért, mert az alapvető hibái és hiányosságai ellenére még ez a meccs is meglehetett volna a semmiből. Meglehetett volna, mert az ellenfél nagyon korán kidurrant, de leginkább azért, mert akadt a pályán nem egy olyan teljesítmény, ami még így, ezzel a játékképpel is majdnem elegendő volt ahhoz, hogy zsebre rakjuk  az újabb 3 pontot. Sajnálatos, hogy Abbiati nagy védései, Abate újabb gólpasszai, Torres gyönyörű fejese, az egyébként kapura most annyira nem veszélyes Ménez megindulásai a feledés homályába vésznek, mert csak az marad majd meg, hogy a faszért kell Bonerát a pályára engedni minden bevethető pillanatában. Valamint, hogy miként engedheti meg magának az az edző, aki állandóan arról beszél, hogy csak megfelelő szellemben, megfelelő tűzzel, a mez jelentőségének maximális tiszteletével lehet bármely játékosa a pályán, egy ilyen csapatot enged ki a fűre. Lehet és lesz rossz meccse mindenkinek, Pipponak is, de ő pont az az ember, akitől mindenki joggal várja el, hogy ez ne történhessen meg, még akkor se ha egy Juve után nehéz felpörögni.

Empoli-Milan 2-2 – szombat este még nem kellett, de most nyugodtan ülhet vissza mindenki egy kicsit a földre. Nem történt orvosolhatatlan, ordító nagy tragédia, hibázott már a Napoli, az Inter, a Fiorentina és a Lazio is és mi velük vagyunk harcban azért a harmadik helyért. A Roma és a Juve más világ jelenleg számunkra, de a másik négyes mondjuk fele képes és tud jobban focizni nálunk folyamatosan is, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy pontokat hagyjunk az újonc otthonában. Soha, semmilyen körülmények között, de főleg nem így.