Egy héten belül négy elveszített pont

 Összesen négy pontot hagyott egy héten belül a Milan az újoncok otthonában. Négy rendkívül fontos pontot, amivel előzetesen a legtöbben számoltak volna, elvégre papírformának tűnt mindkét csapat legyőzése. Nagyon hasonló forgatókönyv okán azonban egyik csapat ellen sem sikerült megszerezni a győzelmet, ami a végén fájó lehet. 

Félve írom: kötelező a győzelem!

 Ha van meccs ahol a Milan nem engedhet meg újabb botlást, az a soron következő. A hétközi fordulóban komoly pofont kapott Pippo Inzaghi csapata, hiszen a meccs első felében az Empoli szinte lefocizta a Milant. Végül 2-0-ról sikerült egyenlíteni, de további gólok hiányában ez azt jelentette, hogy két pontot elhullajtott a Milan. Bár ismét idegenben kell bizonyítani, már csak ezért is kötelezőnek tűnik a győzelem a friss feljutó ellen. De ezt írtuk az Empoli meccs előtt is.

Kell az a három pont.

Szereztünk 1 pontot az újonc otthonában!

Lehet a legtöbben inkább úgy fogalmaznák meg, hogy elvesztettünk kettőt, de akkor az nagyon elferdítené a meccsen történtek tényét. Minden nézőpont kérdése, így ez is, konkrétan itt arról van szó, hogy mire tartjuk a Milant, hová árazzuk be őket. Ha a BL indulást elérni szándékozó Milanról van szó, akkor az újonc otthonában hagyott 2 pontról kell beszélnünk, ami a megengedhetetlen kategória, ha arról a csapatról és edzői munkáról, amit láttunk tegnap este akkor a megszerzett 1 pont megnevezés a helyes. Ennek egészen egyszerű oka az, hogy a Castellani népe tegnap nem egy BL helyet elérni képes és arra vágyó Rossonerit látott, ha maga elé nézett a gyepre.

Nincs idő a sebek nyalogatására, itt a lehetőség a javításra!

Sok időt nem kap a csapat arra, hogy kiheverje a Juventus elleni vereséget, de egyben ez azt is jelenti, hogy lehetősége van Pippóéknak a javításra. Az ellenfél pedig papíron kellemesebb nem is lehetne erre a feladatra, hiszen a friss feljutó Empoli ellen kellene begyűjteni a három pontot.

Nem ezt vártam...

Egész szombaton a meccs járt a fejemben, bizakodóan, lelkesedéssel tekintettem elébe. Rég vártam ennyire meccset. Tettem ezt azért, mert jól indítottuk a szezont, a támadószekciónk egész jól muzsikált (a hátvédsorunk annál szarabbul), illetve mert tuti nem léphet pályára Bonera. Persze tartottam is tőle, mégis csak az elmúlt 3 év bajnoka látogatott hozzánk, és nem mellesleg szintén jól kezdték a szezont. De hát ezek BL-t nyomtak a héten, fáradtabbak lehetnek mint mi, és nem mellesleg a Faszkalap az edzőjük. Annyira vágytam arra, hogy győzzünk, és a Juvés haveroknak végre (évek óta nem volt ilyen) bemutathassam a középső ujjamat.

Elbukott rangadó - elemzés a Milan-Juventus után

A tegnapi mérkőzés egyik legfőbb tanulsága, hogy a Milannak tökéletesen megfelelt volna a döntetlen. A kiépített meccstaktika és a játékosok viselkedése alapján ez tökéletesen megállapítható. Hiába sikerült ismét teltházassá varázsolni egy rangadót, messze nem azt a bátor Milant kapta vissza a közönség, amelyiket az első két meccsen láthattak, hanem egy olasz középcsapat benyomását keltette a csapat. A realitás persze nagyjából ez, ami már csak azért is felettébb szomorú, mert a Milan játékát tökéletesen kontrolláló Juventus nagyjából annyi lemaradásban van az európai elittől, mint a Milan tőlük. Rövid elemzése következik a tegnapi rangadónak, szigorúan a lényeges elemekre fókuszálva.

Még a TIM kupán, akkor fordított eredménnyel.

Őrület, csodák, rémálmok, de az előételt csak sikerült lenyelni, jöhet a főfogás - az AC Milan - Juventus FC rangadó elé

Nehezen gondoltam, hogy a hétvégén elkövetett tivornyázás után még várhat rám vasárnap este valami olyan dolog, ami több energiát von el belőlem, mint az a temérdek sör és pálinka, ami lecsúszott – hát volt és mindehhez csak a Milan meccsének majd 100 percére volt szükség. Igencsak el kell gondolkodni rajta, hogy mikor látott utoljára az ember ehhez mérhető meccset, főleg olasz csapatoktól, egy Milan szurkolónak gyanítom egész elérhető agyállományára szüksége van ahhoz, hogy egy ilyen lefolyású győztes meccset előkeressen a meghajtójáról. Ugye az alapfelállás az, hogy ha bárki azt mondja, hogy ez a Milan képes úgy megnyerni egy meccset, hogy négy gólt kap (az nagyjából most mindegy is, hogy otthon vagy idegenben) akkor gyanítom, egyből mindenki arra gondol, hogy az illetőnek nem ártana felmutatni minimum egy sárga lapot miközben mobilunk hálózatán az éppen elérhető és lehető legközelebbi ideggyógyászati szakrendelés címét, telefonszámát kutatjuk.  Lássunk csodát, megtörtént. 25 percnyi laza, nyugodtan lehet mondani semmittevés után - ami főleg annak volt köszönhető, hogy a sonkahad nagyjából telibeszarva első hazai meccsén publikumát nem volt hajlandó focizni - az ég se tudja ki volt, de valaki kitörölte a seggét az addigi forgatókönyvvel és odaívelt a gyepre egy horror köntösbe bújtatott crimescifisuperherodehappyendleszavégekomédiát.

A hibák estéje

Megőrizte a tabellán őrzött első helyét a Milan, köszönhetően a Parma elleni idegenbeli győzelemnek. Így továbbra is hibátlan a csapat a bajnokságban. Bár még csak két forduló telt el a bajnokságból, de ez a Milanon kívül még két csapatról, a Romáról és a Juventusról mondható el. Két nagyon fontos győzelem után jövő héten még keményebb csata vár Inzaghi csapatára, hiszen a Juventus ellen kell farkasszemet nézni. 

6 ponttal a zsebben várhatjuk a Juvét

Parma-Milan meccselőzetes

A válogatott szünetet követően folytatódnak a Serie A küzdelmei, bár még el sem kezdődtek igazán. Mindenesetre az első fordulós sima győzelmet követően a tabella élén találta magát a Milan (ráadásul 2 hétig), ilyen pedig legutóbb 2011-ben volt, amikor a 23. és a 30. forduló között vezette az olasz pontvadászatot a Milan. A fejlődés tehát megkérdőjelezhetetlen.

A listavezető a Parma otthonába látogat. (Na jó, ígérem ezt abbahagyom.)

Mercato értékelés II. rész – ezúttal a Milan a terítéken

A Mercato lezártával eljött az ideje a tapasztalatok összegzésének. A cél egyértelműen a csapat megerősítése volt, melynek során talán kicsit nagyobb szerepet kapott az edző a játékosok kiválasztásában, mint az elmúlt években. Ez részben nyilvánulhatott persze csak meg, hiszen az Inzaghi által leginkább kért játékosok (Iturbe, Cerci) nem érkezhettek a kivásárlási áruk miatt. Így az anyagi korlátok miatt jobb híján továbbra is az ingyen szerződtethető játékosokra fókuszáltak Gallianiék. 

Egy nem tervezett poszt, egy nem várt átigazolásról

Kissé megszaporodtak a posztok mostanság a blogon. Bizonyos részben így is terveztük persze, hiszen itt az új szezon, jönnek a meccsek, és a Mercato is zajlik még. Sajnos. Az utolsó napok ugyanis az eddigi legrosszabb döntést hozták. Bryan Cristante a Benficába szerződik 6 millió euróért.

Egyik kedvenc jelenetem tavalyról.

Végre győzelem! – Nem is akármilyen

A Milan szezonkezdetei az elmúlt években nem alakultak a legfényesebben. Többnyire egy erőnlétileg meglepően gyenge, taktikailag még nem egységes csapatot láthattunk, ami aztán lassan kezdett összeállni – már amennyiben összeállt. A legutóbbi igazán pozitív szezonkezdésig egészen 2010-ig kell visszamenni, amikor Allegri első bajnokiján 4-0-ra nyert a csapat a Lecce ellen. Ezt követően nyitottunk 2-2-es döntetlennel a Lazio ellen, 1-0-s vereséggel a Sampdoria ellen, és 2-1-es zakóval a Hellas Verona vendégeként. A tegnapi sikerben nem is a győzelem ténye, hanem a mutatott játék különösen üdítő. Különösen fontos, hogy megvan a szezon első megnyert rangadója, amire nem kellett megvárni a bajnokság végét. Önbizalom növelésnek ez a győzelem tökéletes.

Egy nagy ölelés mindenkinek