Őrület, csodák, rémálmok, de az előételt csak sikerült lenyelni, jöhet a főfogás - az AC Milan - Juventus FC rangadó elé

Nehezen gondoltam, hogy a hétvégén elkövetett tivornyázás után még várhat rám vasárnap este valami olyan dolog, ami több energiát von el belőlem, mint az a temérdek sör és pálinka, ami lecsúszott – hát volt és mindehhez csak a Milan meccsének majd 100 percére volt szükség. Igencsak el kell gondolkodni rajta, hogy mikor látott utoljára az ember ehhez mérhető meccset, főleg olasz csapatoktól, egy Milan szurkolónak gyanítom egész elérhető agyállományára szüksége van ahhoz, hogy egy ilyen lefolyású győztes meccset előkeressen a meghajtójáról. Ugye az alapfelállás az, hogy ha bárki azt mondja, hogy ez a Milan képes úgy megnyerni egy meccset, hogy négy gólt kap (az nagyjából most mindegy is, hogy otthon vagy idegenben) akkor gyanítom, egyből mindenki arra gondol, hogy az illetőnek nem ártana felmutatni minimum egy sárga lapot miközben mobilunk hálózatán az éppen elérhető és lehető legközelebbi ideggyógyászati szakrendelés címét, telefonszámát kutatjuk.  Lássunk csodát, megtörtént. 25 percnyi laza, nyugodtan lehet mondani semmittevés után - ami főleg annak volt köszönhető, hogy a sonkahad nagyjából telibeszarva első hazai meccsén publikumát nem volt hajlandó focizni - az ég se tudja ki volt, de valaki kitörölte a seggét az addigi forgatókönyvvel és odaívelt a gyepre egy horror köntösbe bújtatott crimescifisuperherodehappyendleszavégekomédiát.

A támadószekció sikeressége és a védekezés sikertelensége jó nagy kontrasztot visz fel a festményre és ezt a két végletet szépen átfedi a teljesen langyos középpályánk. Igaz, hogy mind a rúgott gólok, mind a kapottak az egész csapat érdeme, de valljuk be a Parma elleni kezdőt figyelembe véve mindössze a támadóhármasunk, DJ és Abate futballoztak, őket egészítette ki némiképp a beszálló Rami-Zapata duó, akik ahhoz képest, hogy hidegen kezdték el nyomni nagy csalódást nem okoztak. És akkor is igaz, hogy a többiek lófaszt se csináltak, ami focira emlékeztető, ha kellett jó nagy adag szerencse is a mi szerencsétlenkedéseink mellett ahhoz, hogy ez a pármai kirándulás így alakuljon, nem beszélve a meccs talán leggyengébb figurájáról, Davide Massáról, merthogy neki volt a legkevesebb fogalma arról, hogy mi történik a pályán az fix - ha 11-es akkor piros lap és nagyjából vége a meccsnek, hogy csak a legfontosabb legyen megemlítve. Feltűnő és nagyon örömteli a támadóhármasunkban lévő erő, lendület még ezzel a biztonságinak csúfolt középpályával is, a baj ott van, hogy ez a középpálya – nyilván DJ-ot leszámítva – képtelen bármi érezhető támogatást nyújtani a többnyire Bonera jelenléte miatt nem létező védelmünknek. Alex, aki az első fordulóban Zapata társaként sokkal jobb teljesítményre volt képes, mint a Parma ellen igen lassú már ahhoz, hogy egy ilyen - hogy is mondjam - hátráltató tényezőre is figyeljen maga mellett és tényleg nem tudom meddig fog még menni ez a Bonera a kezdőben című sláger, de az biztos, hogy ha évekkel ezelőtt átment volna a lemezen az úthenger, már akkor is késő lett volna. Kedvenc kis Cassanónk fejese előtt 3 másodperccel volt egy pillanat, amikor 3!!! Parma játékos volt a 11-es pont magasságában tök egyedül a kapusunkkal szemben, miközben 6-an!!!, mint a birkák a réten - köztük utolsóként kullogva Bonera barátunk, hogy nehogy kimaradjon már az össznépi eltolódásból – mentünk neki a labdának, mert az milyen jó. Hát jó lett, Cassanónak. Kegyetlenségemben még a második góltól se tudnám felmenteni, ugyan megpattant, eltört a labda, de ettől neki még nem kellett volna féltérdre ereszkedve bámulni, hogy a lendületből mellette elrohanó simán bepofozza azt a kapuba. Azt meg csak azért nem firtatom, hogy ugyan a karja görcsölt-e be vagy csak félt, hogy a fejére esik valami annál a második sárgánál, mert attól jobbat, hogy megvillantatta a pirit a sporival nemigen tehetett úgy összességében a csapattal, mert legalább nem kell azon aggódni, hogy Pippo ugyan talál-e neki helyet megint valahol a Juve elleni kezdőben.

Nem csak fogyasztásra, szemléltetésre is tökéletes választás!

Nyilván látszik az is, hogy Bonera nélkül sem egy leányálom a védelmünk, de az biztos, hogy az Alex-Zapata-Rami hármasban kell keresnünk a megoldást senki másban, no meg legfőképp abban, hogy valamiféle alapszintű középpályás védekezést le kellene tenni a meccsekre, mert ez a védekezőnek szánt eleme a felállásnak DJ-on kívül nemigen tesz hozzá semmit, se előre, se hátra. Pedig nem ártana felkötni a gatyát, mert most a Juve jön látogatóba és nekik nem éppen a leggyengébb egységük a középpályás gyülekezet, hogy finoman fogalmazzak. Poli kapcsán jelenleg a se só, se bors féle állapot jut mostanában először eszembe, ott van a pályán mégse látom, nagyokat nem hibázik, de nem is nagyon kerül olyan helyzetbe, és ha hozzá kerül a labda se igazán veszem észre, hogy van elképzelése arról, mit kellene kezdenie vele. Muntari is körülbelül itt tartott valahol Parmában, ő talán egy fokkal észrevehetőbben tette a dolgát, de kifejezetten hasznosságról egyikőjük esetében se nagyon beszélhetünk. Teljesen biztos, hogy nem a Juve ellen fogja megbolygatni Pippo ezt a hármast, hacsak nem lesz rákényszerítve, de én akkor, ha ez a jelenleg használatban lévő középpálya ettől jobban működne is elvárnám, hogy egy kreatívabb játékos is kapjon ott helyet és ne csak hébe-hóba hanem taktikai szinten, elvégre akárhogy is, de csak a Milanról beszélünk, még ha olyan is most amilyen. Nem igazán kellemes nézni, hogy egy olyan vágóhídra hasonlít a csapatunk dereka, amelynek egy kivételével minden kése csorbult, életlen. 

Tehát összességében ugyan elmondható, hogy főként támadószekciónknak köszönhetően nagyon kellemesen, talán bőven nem várt szinten indítottuk el a szezonunkat két meccsen két győzelemmel, 8 rúgott góllal. Most viszont a címvédő jön és ez igaz még akkor is, ha egy olyan edzővel teszi, akinek neve hallatán is ideggörcsöt kaptam, amíg nálunk ténykedett. Most már nyugalmasabb a szitu, jelenleg már boldog, harsány nevetéssel fogadom ha szóba kerül, hogy ő a Juventus edzője. A zebrák egy más szintet képviselnek még így is, így Pipponak minimum dupla mentális bombát és taktikai gránátot kell az öltöző közepébe hajítania, mert kizárólag a támadókból ezen a rangadón már nem fogunk tudni megélni. Egy az eddigiekhez képest nagyságrendekkel hatékonyabb középpályát kellene valahogy életre hívni, hogy a végre valahára Bonera nélküli hátsó alakzat is stabilabb lábakon állhasson. Azért szerencsére Inzaghinak kellemes problémái is vannak, mert eddig az összes támadószekcióban lehetőséget kapó és értékelhető időt pályán töltő emberünk sokkal többet hozott az átlagnál, sőt klasszis teljesítményekről is beszélhetünk. Viszont ezzel és a két győzelemmel az elvárások is megnőttek és bár igaz, hogy nekünk nincs veszítenivalónk a Juve elleni derbin, ezt elmondva már nem igazán lehet levenni a játékosok válláról a terhet és szerintem nem is kell. Ahogy ebből a két meccsből kiindulva sem kell még hosszútávú előrejelzést adni. A szurkolók éhsége nyilván megnőtt, a jelenlegi állapot elegendő arra, hogy bízzon az ember akár egy Juve elleni sikerben is, legalábbis jobban, mint erre az utóbbi időben volt lehetősége és gyanítható, hogy most ezt élik át a játékosok is. Ezt fűszerezve pedig a szurkolói támogatással, várhatóan teltházzal, az eddigi lelkes játék és Inzaghi mentalitásának továbbvitelével nem a földtől elrugaszkodott gondolat az, hogy partiban lehetünk a zebrákkal. Természetesen ezért rengeteget kell tenni és ha összejönne, akkor sokkal többet nyerne vele a csapat, mint három pontot vagy akár önbizalmat, erőt. Visszanyerné elkóborolt szurkolói egy részét a lelátóra és a Milannak erre lenne most talán a leginkább szüksége, mert ez adja a legnagyobb pluszt, az érzetét annak, hogy hiszünk bennük. 

Többször kellene ilyet látnunk!

Amennyiben nem sikerül mégsem vágyaink szerint ez a mérkőzés semmi baj nem történik, szeretnénk, jó lenne, de tényleg nagyon igaz, hogy nekünk most nem a zebrákkal és a farkasokkal kell versenyeznünk, ahogy az is, hogy vereség esetén ne tehetnénk ezt meg összességében a hosszú szezon alatt. Pippo azt mondta, hogy ellenféltől függően fogja variálni a taktikáját, felállását, de nagyon nehéz elképzelni, hogy az eddig használt formációba belenyúlna a Juve kedvéért, ha csak nem lesz rákényszerítve. De köszönjük, több sérülést nem kérünk és ha nem lesz, akkor szinte biztos, hogy az Abbiati – Abate-Rami-Zapata-Des – Poli-DJ-Muntari – Honda-Ménez-Shaarawy kezdő fut ki az ennyi nézőt régen látott San Siro gyepére. Ezt a támadó formációt jelenleg nem sok értelme van megbontani még akkor se ha a kölyökre sokan kíváncsiak vagyunk és tudjuk, hogy kaparna a pályán esztelenül, mert a vérében van. Védekezőbbé tenni se lenne ajánlatos a csapatot, az erőnk nem abban van jelenleg és nem kellene elvenni onnan potenciált ami eddig szépen muzsikál. Teljesen kizárt, hogy megtörténjen de simán meglehetne lepni a Juvét azzal, ha a Poli-Muntari duó egyikét egy kreatívabb, gyorsabb emberkére cserélné le Inzaghi, nehezen hihető, hogy erre előzetesen készülne Faszkalap bácsi, a zebrák vezére. Nem lesz ilyen, de jó volt leírni az elképzelést és ez még így is egy visszafogott verzió maradt mivel már több helyen vizionáltak Milan szurkolók olyan kezdőt, ahol az említett két középpályást egy az egyben gyorsaságra cserélnék. Nehéz elsőre rációt találni ezekben a felállásokban, mert miért pont a Juve ellen kellene ezt tennünk, de lehet találni mellette érvet bőven. Ezen a derbin egyedül a Juve csapata az, akinek vesztenivalója van, nem mellesleg ők nyomtak egy 90 percet a BL-ben is, még ha nem is terhelték magukat halálra vele, az előzetes jelentések szerint teltház várja majd a csapatot, amire nem sokszor volt példa mostanában még egy igazi nagy rangadón se és nem hiszem, hogy bármelyik kilátogató egy fülét-farkát behúzni készülő csapat látszatát akarja a kezdősípszó pillanatában észlelni. No meg ott van még az az aprócska nem elhanyagolható tény is, hogy a mi keretünk nem olyan erős, hogy meghatározóan befolyásolja a csapat védekezési képességét az, hogy mennyi rombolónak nevelkedett egyén áll a középpályáján. Szervezetten, sokat futva, jó helyezkedésekkel kell operálni és ha megvan a bogyó az jelen állás szerint konkrét életveszély az ellenfél kapujára. 

Ebből kellene nagyokat harapni!

Na de ez csak egy mellékvágány volt, maradjunk abban, hogy az eddig pontokat tekintve jól bevált felállás mellett fogjuk folytatni utunkat, személy szerint én egy az eddigiektől minimális eltérésen is meglepődnék.  Addig is amíg ez kiderül, melegítse be mindenki a hangszálait, szerezze be itókáját, rágcsáját, szedje össze a spanokat és készüljön nyugodtan a szombat estére, mert több, mint valószínű, hogy egy igazán jó meccset fogunk kapni, ahol bármi is lesz az eredmény nem kell majd hetekig hallgatni a zrikákat azért, mert annyira alárendelt szerepet játszottunk. Egy fontos meccs következik, egy nagy lehetőség, egy derbi, ahol szabadon játszhatunk még a csapat által az előző két fordulóban kieszközölt szurkolói könnyűcske nyomás, elvárások mellett is, ezt mutatja részemről ez a cikk születése is, amit indokolatlanul masszív influenzám ellenére is muszáj volt megszülni. Igaz volt ebben segítségem is, mert az a pálinka, ami szombat este majd a stressz, a drukk, az izgalom enyhítésére és a hangulat fokozására lesz majd felhörpintve az most orvosi céllal szolgálja egészségem eredeti állapotának elérést, mert szombat estére teljesen rendbe kell jönni.