Mercato értékelés II. rész – ezúttal a Milan a terítéken

A Mercato lezártával eljött az ideje a tapasztalatok összegzésének. A cél egyértelműen a csapat megerősítése volt, melynek során talán kicsit nagyobb szerepet kapott az edző a játékosok kiválasztásában, mint az elmúlt években. Ez részben nyilvánulhatott persze csak meg, hiszen az Inzaghi által leginkább kért játékosok (Iturbe, Cerci) nem érkezhettek a kivásárlási áruk miatt. Így az anyagi korlátok miatt jobb híján továbbra is az ingyen szerződtethető játékosokra fókuszáltak Gallianiék. 

Az elmúlt évek Mercatója során a legnagyobb kritika mindig a koncepció hiánya volt. Ez annyiban nem változott, hogy Milanhoz méltó jövőképe nincs a klubnak, azaz nem tudható mikor tér vissza a korábbi magasságokba a csapat. Azt azonban túlzás lenne állítani, hogy nem történt előrelépés. Ugyanis amíg az Allegri-éra során a legtöbb igazolásnak nem sok értelmét láthattuk – többségükről be is bizonyosodott, hogy aligha konkrét edzői kérésre jöttek – most minden érkező világos céllal érkezett. 

Az első bajnoki tanulsága, hogy Inzaghi a támadásépítés során bizony nem foglalkozik a hagyományokkal. A Milan nem igazán nevezhető ez alapján kontracsapatnak, elvégre a Berlusconi-érában mindig zseniális középpályások uralták a játéktér ezen részét, ami lehetővé tette a domináns futballt. A legtöbb edző valamilyen szinten ragaszkodott ahhoz az elképzeléshez, hogy a Milannak bizony birtokolnia kell a labdát. A kreatív középpályások hiányában azonban ez passzív labdatartásba torkollt, ami nem igazán nevezhető közönségcsalogatónak. Allegri utolsó évében már semmi eredményt sem produkált, ráadásul a kontrára érzékennyé is vált a rendszer. Seedorf is ezen az úton indult el először, de hamar bebizonyosodott, hogy képtelenség ezzel eredményeket elérni. Ezért váltott inkább a 4-4-1-1-es rendszerre, amivel már ő sem törekedett a labda feltétlen birtoklására. A játék képe és az eredmények is javultak ezzel a megoldással. Igazi kontrákat viszont a csapata sem tudott vezetni, mert sebessége ehhez maximum Taarabtnak és Balotellinek volt, ők azonban nem ebben a legerősebbek, mivel nem nagyon szeretnek megválni a labdától. A marokkói valószínűleg ezért nem érkezett és Balotelli távozásában ez is vastagon benne volt. 

Az új edzői stáb világos elképzeléseket fogalmazott meg

Inzaghi nyilatkozataiban többször is jelezte, hogy fegyelmezett és hajtós csapatot kíván összerakni. Nem véletlen, hogy olyan játékosok jegyezhetők fel a távozók között, akik nem éppen a jó magatartásukról vagy mentalitásukról híresek. Helyettük viszont hajtós, gyors játékosok kerültek, akik sokkal inkább illenek egy Inzaghi által vázolt csapathoz. 

A távozók közül egyedül Cristantét sajnálom, akiben személy szerint sokat láttam. A képességei alapján maximálisan illett volna Inzaghi Milanjába is. Valószínűleg nem érezte a bizalmat, így inkább a váltás mellett döntött. Persze ez jól jelzi, hogy Inzaghinak vagy nem sikerült meggyőznie a fiatal olaszt vagy nem is marasztalta. Akárhogy is nézzük, nem valószínű, hogy elsők között számoltak volna vele. 

Nevek alapján a legnagyobb távozó Balotelli volt, aki statisztikák alapján nem produkált rosszul a Milanban. 54 meccsen 30 gól és 12 gólpassz a mérlege, azaz amikor pályára lépett szinte mindig volt gólt érő megoldása. A legtöbben azonban szerintem megértik miért nem gondolom annyira fájó veszteségnek az eladását. A mentalitása sokszor inkább csak ártott a csapatnak. A blogon már részletesen elemeztük korábban a helyzetét, pro és kontra is, jómagam azt a végső érvet hoztam fel, hogy Balóban iszonyatos paradoxon munkál. Elméletben saját maga is azt várná, hogy rá építsék a játékot (szakmailag ez a képességei miatt nem is rossz döntés), azonban fejben ezt sokszor nem tudja elviselni. A sajtóval eddig állandóan gondja volt, ami meghatározta a pályán nyújtott teljesítményét is. Angliában sokat foglalkoztak a magánéletben elkövetett hülyeségeivel, az olasz sajtó pedig állandóan többet várt tőle. Lehet, hogy a Liverpoolban végül megtalálja a számításait, elvégre a játék valószínűleg nem rá épül majd elsősorban, de így is fontos szerepe lehet a csapatban. A Milanba azonban nem feltétlenül illett.

A Liverpool egy új esély Balotelli számára - érezhetően az utolsók egyike

Érzelmi szempontból fájó pont lehet Kaká elvesztése, aki azonban a második milánói karrierje alatt korántsem volt annyira fontos láncszeme a csapatnak. Egy évre azonban nagy Ricky-fanként jó volt látni, jövője azonban érezhetően nem volt az olasz élvonalban. Különösen nem egy gyors, elsősorban kontrákra építő csapatban. Fontos pontja a Mercatónak, hogy végre sikerült megszabadulni Robinhótól, aki évek óta az eladási lista élén van, magas fizetése azonban meggátolta az eladását. Idén azonban visszatért Brazíliába, ahol megpróbálja visszanyerni önbizalmát és korábbi formáját. 

Kaká jött, látott, de sajnos nem győzött - vissza is ment hazájába fél évig

Távozott még Constant és Emanuelson, akiknek voltak ugyan jó meccsei is a Milanban, de emlékezetes teljesítményt nem tudtak nyújtani. 

Átigazolási listán volt Essien és Mexés is, a magas fizetésük miatt azonban irántuk sem volt nagy kereslet. A ghánainak Törökországból voltak ajánlatai, de inkább csak pletykák szintjén, míg a franciát a Manchester Uniteddel boronálták össze egy erősen hápogós hírben. Valószínűnek tűnik azonban, hogy amíg a Milanhoz köti a szerződésük őket, addig maradnak is. Erre Mexés már korábban is tett utalást, sőt még a hosszabbítás lehetőségét sem zárta ki. A korábbi válogatott védő azonban nem szerepel Inzaghi tervei között, így erre valószínűleg kevés esély mutatkozik. 

 A távozók listája

Az érkező játékosok között szokás szerint találkozhatunk pár igen rizikós névvel, akik vagy a formájukat keresik a Milanban vagy a több lehetőség reményében szerződtek a piros-fekete klubhoz. Kezdjük szépen a sort posztonként.

Kapusposztra két ingyen igazolt játékost is sikerült bezsebelni. Agazzi már a nyári Mercato előtt is a Milan játékosának volt tekinthető, hiszen a felek mindenben megállapodtak. Valószínűsíthető volt, hogy a játékos elsősorban a távozó Ameliát hivatott pótolni, de Abbiati kora miatt azt sem lehetett kizárni, hogy komolyabb szerep hárulhat rá. A nyári teljesítménye azonban aggasztó volt, nem sikerült megszilárdítania a helyét, ami arra késztette Gallianiékat, hogy alternatíva után nézzenek. Ár-érték arányban aligha lehetett volna jobbat találni a Real Madrid Bajnokok Ligája győztes kapusánál, Diego Lopeznél, aki a Blancók kapusai közül egész évben a legjobb teljesítményt nyújtotta. Bár a szerződése még kötötte a Realhoz, a madridi csapat hajlandó volt ingyen elengedni kapusát, aki végül a Milant választotta a Monaco helyett. Személyében egy klasszis formában védő kapust sikerült megszerezni, akinek érkezése miatt már örömködtünk egy sort a blogon. Ha a formákat vesszük figyelembe az érkezőknél, akkor egyértelmű, hogy magasan a legjobb igazolás elvégre a spanyol élete formájában véd. 

Bíztunk benne, de a biztonság kedvéért parádés védésekkel és egy megfogott büntetővel kezdte a szezont

Védelembe érkezett a Valenciától Rami, aki már bizonyította képességeit az előző szezonban. Maga a transzfer nem ment könnyen, mivel a spanyolok több pénzt reméltek a Milan ajánlatánál. Végül a játékos maga is beszállt a vételárába, ami egyfelől elég ciki, másfelől viszont jelzi a játékos elhivatottságát a klub iránt. Alighanem a csapat egyik alapembere lesz a francia, bár a nyitómeccsen éppenséggel a kispadon kapott helyet. Társa akár a PSG-től ingyen igazolt Alex is lehet a védelem tengelyében. A brazil játékos alapembernek mondhatta magát a fővárosi klubban, igaz a védelem dirigálása a csapatkapitány, Thiago Silva feladata volt elsősorban. Így a Milanban valószínűleg több teher kerül majd a vállára. Bár kifejezetten rossz mozgású védőről van szó (lassú, olykor darabos) a fejjátéka első osztályú, ami évek óta az egyik gyengéje a védelemnek. Már a Lazio elleni meccsen is megmutatkozott, hogy mennyire uralja a levegőt, ugyanakkor arról is bizonyítékot kaphattunk, hogy a földön bizony verhető. Alex egyébként tipikus Milan igazolásnak tekinthető: jó képességű játékos, de a leigazolását évekkel ezelőtt kellett volna megtenni. Szintén a védelem megerősítésére érkezett a kolumbiai Armero, aki a világbajnokságon is kiválóan szerepelt. A játékos stílusából adódóan a védelem stabilizálására kevésbé alkalmas, viszont technikája sokat segíthet a támadások során. A nem feltétlenül tervezett igazolásokhoz tartozik Albertazzi, aki a Hellas Verona játékosa volt az elmúlt évben, elsősorban kiegészítő emberként. Többre a Milanban sem számíthat.

Alex a csapat új mókamestere

A legkevesebb játékos mozgást a középpályán jegyezhettük fel. Talán érdemes megemlíteni, hogy végleg a Milan játékosa lett Saponara, akiért a vaklicit során tett ajánlatunk bizonyult elegendőnek. Bár a Milan nem feltétlenül tartotta volna meg a fiatal középpályást, a nyár során mutatott biztató produkciója meggyőzte Inzaghit, így nem engedte kölcsönbe az Empolihoz pedig a friss feljutó egész nyáron érdeklődött korábbi játékosa iránt. Kölcsönben de opció nélkül futott be a csapathoz Van Ginkel, aki a holland válogatottban is bemutatkozott már. A tehetséges hollandnak az elkövetkezendő egy évben be kell bizonyítania José Mourinhónak, hogy akár komolyabb szerepet is szabhat rá a Chelsea játékosaként. A középpályás egyébként szíve szerint maradt volna Londonban, de végül sikerült meggyőzni a váltásról.

Nem akart a Milanba jönni, de végül beadta a derekát

A támadósorba első érkezőként a francia Menezt jegyezhettük fel, Alexhez hasonló módon a PSG-től, ingyen tette át székhelyét Milánóba. Menez a sztárok mellett főként kiegészítő szerepet töltött be a párizsi sztárcsapatban, bár voltak kifejezetten jó időszakai is a PSG-ben. első idényében például 33 meccsen 7 gól és 17 gólpassz volt a mérlege a bajnokságban. Ezt a teljesítményt később nem sikerült megismételnie, de annyit azért nyugodtan állíthatunk, hogy nem ügyetlen játékos és a motivációjával sincsenek gondok. Elvégre maradhatott volna Párizsban, ahol biztos bajnoki cím, nemzetközi kupameccsek és évi körülbelül 15-20 meccs várt volna rá, mégis inkább olyan klubhoz szerződött ahol optimális esetben alapember lehet. Mario Balotelli távozása után számos őrült pletyka látott napvilágot a pótlásával kapcsolatban (melynek során Jackson Martinez és Pandev között számos játékost szóba hoztak a Milannal), végül a formáját kereső Torres öltötte magára a piros-fekete mezt. Torres igazi világklasszis játékos, természetesen pocsék formában, de a spanyol így is kilóg picit a kiégett világsztárok sorából. Ebbe a kategóriába illik például Ronaldinho, Kaká vagy Essien, de többségük nemcsak a formájuktól szenvedett. Dinho mentalitása finoman szólva sem volt profi, Kaká és Essien pedig a sérülések miatt veszítették el korábbi kirobbanó erejüket. Torres nem küzdött sérülésekkel, a mentalitása nagyon rendben van, szorgalmából mit sem veszített. Egyedül az önbizalmát kell helyreállítani, ami nem lesz egyszerű és időbe telhet. Torres formája szerintem nagyban meghatározza, hogy a Mercatónkat hogyan kell majd értékelni. A Chelsea-s formájában nem lesz húzóembere a csapatnak, bár a 10 gól feletti szezon így is összejöhet neki, ami a gólpasszokkal egészen tisztességes eredményt is hozhat. A nyár utolsó érkezője volt Bonaventura, az Atalanta labdarúgója. Ez elég szép szappanoperát hozott az utolsó napra, ugyanis már 99% volt, hogy Biabiany lesz a befutó – megvolt az orvosi és már Milan sálban is pózolt – amikor kiderült, hogy Zaccardónak nem elég jó a Parma ajánlata, így füstbe ment az üzlet. Az utolsó pillanatokban így bejelentkeztünk Bonaventuráért, akit hajlandó volt eladni az Atalanta 7 millió euróért. A 25 esztendős olasz hasznos igazolásnak tűnik eddigi teljesítménye alapján, remélhetőleg a Milanban is beválik majd. 

Őszintén remélem, hogy nem a szezonban lőtt góljainak számát becsüli meg ezen a képen

Összegezve én nem ítélem rossznak a Mercatót elsősorban azért, mert az egyértelmű korlátok mellett is látszódott kit miért igazoltak a csapatba. Bár ez egy csapatépítésnél alapvető kellene, hogy legyen nálunk korántsem volt az eddig. Ha pozitívumként említettem, hogy látszódott az igazolások mögötti szándék, akkor az időzítés mehet a negatívumok közé. Ugyanis a csapatépítést nem könnyíti meg, ha az utolsó pillanatokban befutott játékosokat kell a csapatba építeni. Egészen Balotelli eladásáig úgy tűnt, hogy idén kész keretünk van már a felkészülési időszak elején. Ehhez képest az olasz szinte az utolsó pillanatokban távozott, amivel biztossá vált, hogy érkező is lesz. Ebből végül kettő lett (az érkezőkkel mondjuk nincs bajom), de jó lenne egyszer olyan Mercato amikor már nyár elején megvannak a játékosok és nem augusztus legvégén esik be pár név.  Előzetesen különböző rizikófaktorok és a szokásos időzítés miatt maximum 5,5-re értékelném 10-es listán, ami utólagosan értékelve persze változhat még.  

Ők érkeztek a csapathoz