Megőrizte a tabellán őrzött első helyét a Milan, köszönhetően a Parma elleni idegenbeli győzelemnek. Így továbbra is hibátlan a csapat a bajnokságban. Bár még csak két forduló telt el a bajnokságból, de ez a Milanon kívül még két csapatról, a Romáról és a Juventusról mondható el. Két nagyon fontos győzelem után jövő héten még keményebb csata vár Inzaghi csapatára, hiszen a Juventus ellen kell farkasszemet nézni.
6 ponttal a zsebben várhatjuk a Juvét
Az előző szezon során nem sikerült legyőzni a Parma csapatát, sőt a két bajnoki alkalmával 7 gólt szedett össze a Milan védelem. Tekintve, hogy viszonylag kevés játékos mozgást tapasztalhattunk nyáron a kezdőjüket illetően, lehetett tartani előzetesen Donadoni csapatától. Mint kiderült nem alaptalanul, hiszen a tavalyi átlag környékén sikerült szerencsétlenkednie a hátsó alakzatnak, ellenben pozitívumként jegyezhető fel, hogy a támadósor kíméletlenül kihasználta az ellenfél védősorának gyengeségeit. Ilyenből pedig számtalan akadt, lehetőséget teremtve a gyors támadók előtt.
A kezdőcsapatban az előzetesen jósoltakhoz képest történt változás, mivel Torres az utolsó edzésen megsérült (a hírek szerint a Juventus ellen már ott lesz), így végül nem ő, hanem Bonaventura debütálhatott a Milanban. A védelembe visszakerült De Sciglio és kiszorult Zapata, aki Ramival együtt a padról kezdte a találkozót.
A mérkőzés első felében a csapatok kifejezetten szervezettnek tűntek, kevés terület adódott a játékosok előtt. Kisebb helyzeteket jegyezhettünk csak fel. Kiemelném az első negyed órából Honda játékát, aki jó cselekkel vétette észre magát és a játék szervezéséből is kivette a részét. A japán irányítót mintha kicserélték volna a tavalyi év után. Kifejezetten frissen mozog, és egyáltalán nincs az az érzése az embernek, hogy idegen számára ez a játékrendszer.
A másik kulcsember a támadásépítések során Menez volt, aki továbbra is remek hozzáállással és nagy kedvvel játszik. Úgy tűnik a hamis kilences szerepkör kifejezetten illik hozzá, jó érzékkel lép vissza a labdákért és kellő hatékonysággal játssza meg azokat. Tegnap 97%-kal passzolt, emellé öt cselt mutatott be, kiharcolt egy tizenegyest, két gólt is szerzett és róla állították ki Felipét. Nehéz ennél jobb teljesítményt nyújtani, így Inzaghi előtt máris adódik az első dilemma, miszerint szükség van-e igazi kilencesre. Hosszútávon valószínűleg a válasz igen, viszont amíg Menez ilyen formában teljesít nagyon nehéz őt kiszorítani szélre. Remélhetőleg Torres is érzékelni fogja ezt, és ennek megfelelően ez extra erőket mozgósít majd benne. A francia támadóval kapcsolatban azonban nem hagy nyugodni egy dolog, amit Balotelliben is rettentően gyűlöltem. Ez a színészkedés. A Lazio ellen és a Parma ellen is kiharcolt egy tizenegyest, és mind a kettő eset vitatható. Bár rövidtávon jól járt ezzel a csapat, hiszen ebből két gól is született, hosszútávon alighanem felhívják majd a sporik figyelmét erre. Onnantól kezdve pedig egyértelmű esetek után sem biztos, hogy megkapja a Milan a megérdemelt ítéletet. Balotelli esete jól példázza ezt, de tegyük hozzá, hogy minden más játékelemben felülmúlja a centert Menez, így ezen kívül csak a dicséret szavaival illethetjük. A Milan ötödik gólját is Menez jegyezte, ami mellett nem lehet nem megállni. Egyszerűen zseniális volt, ahogyan lecsapott a labdára, majd egy megkerülős csellel csapta be a kirontó Mirantét.
Menez kétségtelenül a meccs embere
Mindezt ráadásul egy sarkazással tette különösen megalázóvá és egyben felejthetetlenné. Az eddigi meccsek alapján teljesen világos, hogy Menez az év igazolása lehet. Csak reménykedni tudunk, hogy ez a forma kitart a szezon során.
Remekül teljesített utolsó nyári szerzeményünk Bonaventura is, aki góllal mutatkozott be. A befejezés és a helyzetfelismerés kifejezetten mutatós volt, ezen kívül a mezőnyben végzett munkájával nagyon hasznos tagja volt a csapatnak. Nyilvánvaló, hogy még szoknia kell a közeget, de bemutatkozásnak ez tökéletes volt.
Bonaventura fontos góllal mutatkozott be
Nem volna szép, ha nem emelném meg képzeletbeli kalapom De Jong teljesítménye előtt, aki a védekezésben a szokásos statisztikáit produkálta (3 szerelés, 6 megelőző szerelés, 2 felszabadítás, 1 blokk), de támadásban is voltak kulcsfontosságú labdaszerzései. Egyikből épp saját magának teremtett jó helyzetet és jó 20 méteres sprintet követően be is talált Mirante kapujába.
Sok mindent elmond a támadósor játékáról, hogy a whoscored élő statisztikákra épülő osztályzata átlagban 8,7-re értékelte a három támadó játékát.
De Jong akcióban
Miután elmondtuk a legfőbb pozitívumokat, illendő a kevésbé bátorító dolgokról is említeni néhány szót. A védekezés röviden összefoglalva katasztrofális volt. A mérkőzés első negyed órájában mindkét csapat precízen védekezett, a sort a Parma bontotta meg, amikor az első gólnál rossz helyen veszítettek labdát és nem tudták levédekezni a Milan kontráját. Sajnos azonban a Milan védelem bőven lesüllyedt az ellenfél szintjére. Alig két perccel Bonaventura vezető találatát követően a két belső védő között, nagyon üresen fejelhetett Cassano, így ismét góllal terhelte a Milan kapuját. Védekezésben mind a négy játékosunk gyalázatosan teljesített, Abate játékát az a tény mentette meg, hogy a támadásokat hatékonyan tudta segíteni. Ezen a ponton viszont ismét a dicséret hangjai következnek. Abate eddig Milanos karrierje legjobb időszakát akkor élte, amikor az edzői stáb megtiltotta neki a beadásokat. Gyakorta elfelejt ugyanis ilyen helyzetekben gondolkozni, aminek az az eredménye rendszerint, hogy belelövi az előtte álló védőbe a labdát. A Lazio és a Parma ellen is minimalizálta az ilyen helyzeteket, ugyanakkor csak a tiszta helyzetekből vállalja el a beadásokat. Ami nagyon fontos, hogy többnyire lapos passzokkal próbálkozik. Ezek eleve nagyon kellemetlenül érkezhetnek a tizenhatoson belülre, másfelől rettentő hatékonyak tudnak lenni. Érdemes megnézni 1-2 Manchester City meccset, ahol szinte pillanatok alatt tudnak a kreatív játékosok jó pozícióba hozni egy szélső védőt, aki rendszerint keményen, laposan lövi keresztbe a labdát. Ez a támadásépítés figyelhető meg a Milanban is. Mivel Abate beadásai egyébként rendszerint gyengék, ezért jó gondolat inkább a földön tartani a labdát. Könnyebb így pontosan célozni, és a berobbanó emberek megjátszása is egyszerűbb. Remélhetőleg a közeljövőben hasonló hatékonysággal használják ki Abate sebességét, mert az kétségtelen, hogy ebben a tekintetben a Serie A élmezőnyében van. Visszatérve a védelem gyengeségeire, mindaz, ami jól működött a Lazio ellen, tegnap csődöt mondott. A gyors Parma támadások rendre veszélyt okoztak, emellett számos egyéni hiba színesítette a játékot. Tulajdonképpen mindegyik Parma találatban benne volt a Milan védelem. Ezt az estét koronázta meg De Sciglio és Diego Lopez, a meccs kétségtelenül legkomikusabb jelenetét okozva. A fiatal olasz védő hazaadásába egyszerűen belesérült Lopez, aki így nem tudta lekezelni a labdát és az a kapuba jutott. Nem volt kellemes megoldás De Sciglio hazaadott labdája, de meg kellett volna oldania Lopeznek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy De Sciglio sem volt elég határozott, ha hamarabb szabadul a labdától, elkerülhető a gól. A legkomikusabb pillanatra volt még pályázó, elsősorban Bonera kapitánynak köszönhetően, aki olyan remekül sáncolt le kézzel egy átlövést, hogy abból megszerezte a második sárgáját a meccsen. De, hogy ide is írjak valami pozitívumot: legalább nem léphet pályára a következő meccsen. Kevésbé örömteli, hogy sérülés miatt Lopez és Alex játéka is kérdéses.
Abate két meccs két gólpassz. Ő az új Özil?
Összességében kifejezetten élvezetes meccs volt, annak ellenére, hogy az olaszos szervezettségnek nyoma sem volt. Egy kilencgólos meccset azonban nem kell túlmagyarázni. Arra mindenképpen alkalmas volt, hogy a Juve elleni meccs előtt aggódjunk kissé a védelem állapota miatt, mert ellenük ez nagyon kevés lesz. Inzaghinak tehát lesz dolga a következő héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése