Az idei szezonban már azt is sikernek kell elkönyvelnünk, ha egyáltalán a kötelezőnek vélt mérkőzéseket megnyerjük. Így a mostani 2-0-ás győzelmet is ki kell emelnünk, bármennyire is gyenge csapat ellen történt. A 4-3-1-2-es játékrendszerrel jól mutatkozott be Inzaghi, de azt még korai lenne megállapítani, hogy erre tudunk-e alapozni, ezt csak fordulók elteltével mondhatjuk ki.
Bonaventura, aki mindenhol jó.
Az idei szezonban nem volt szokatlan a gyors kezdés (hozzánk képest), ez nagyjából a Cesena elleni meccsen is érezhető volt. Sikerült is beszorítani saját tizenhatosuk elé őket, és érződött, hogy ekkora nyomást nem bírnak el, előbb vagy utóbb becsúszik egy hiba. Végül ez viszonylag hamar be is következett, azonban Poli gólját les miatt nem adta meg a játékvezető. Bonaventura átlövésével azonban megszerezte a vezetést a Milan. Pont egy olyan szakaszban, amikor kezdett kijönni a szorításból a Cesena, és nem túl veszélyes kontrákat tudott vezetni.
A 4-3-1-2 egyik előnye papíron, hogy középen képes jól tömöríteni a védelmét a csapat. Szélen sebezhetőbb a 4-3-3-nál, mivel nincsenek szélsők, akik vissza tudnának zárni, viszont mondjuk az átlövésekkel vagy kontrákkal szemben kevésbé sebezhető. Ezeknek egyelőre azért nem volt akkora jelentősége, mivel azon az alapvető stíluson nem változtatott a Milan, hogy a gólt követően látványosan mélyebbre helyezte a védelmi vonalát, és hagyta érvényesülni a Cesena támadásait.
Ha azt hitted nem lesz ebben a posztban random kép Lordról, tévedtél.
A problémák megint itt kezdődtek. Az új játékrendszer ellenére sem lehet kijelenteni, hogy a védelem összeállt. Pláne nem úgy, hogy ez a formáció először került kipróbálásra mióta Inzaghi az edző. Elnézve a két csapat közötti erőkülönbséget, nyugodtan vállalni lehetett volna azt a presszinget (ha nem is teljes találkozón keresztül), amivel tulajdonképpen hatástalan volt az ellenfél támadójátéka. Ezen a meccsen nem büntették meg ezt a taktikát, de egyébként voltak aggasztó jelek. Az első félidő végén például csak egy elképesztő Abbiati-bravúr akadályozta meg az egyenlítést, de öreg portásunknak kellett még bemutatnia nagy védést.
Szóval az idei főbb problémák felmerültek hétvégén is, de az ellenfél nem volt annyira erős, hogy ezeket ki is használja. Most tényleg nem károgni akarok, de erősebb ellenfelek ellen már nem biztos, hogy hasonlóan jött volna ki ezzel a taktikával. Ezért nem merem egyértelműen pozitívnak értékelni a játékrendszer lecserélését.
Hosszabbítani kéne...
Pozitívumok akadtak azért. Kiemelném De Jongot, aki ezúttal csendes gyilkos üzemmódban dolgozott. Meccs közben annyira nem tűnt fel a melója, de 12 labdát szerzett, ami kiemelkedő eredmény. Montolivo továbbra is messze van az elvárt szinttől, de komoly hiányossága ezúttal nem volt, Poli pedig szürkén elbújt a mezőnyben mint mindig.
Bonaventurának ízlett a szerepkör a támadók mögött, őszintén nem is nagyon tudok olyan posztot mondani a középpályán, amit ne tudna megoldani. A gólja csak hab volt a tortán, de egyébként is rendkívül hasznosan teljesített.
One man army.
Végül Ménezre térnék ki, nélküle valószínűleg ezen a meccsen is szenvedtünk volna. Bár gólt végül nem szerzett, de egész találkozón benne volt a veszély, rengeteg cselt mutatott be, nagyon nehezen boldogultak vele a Cesena védők. Ezért is volt érdekes, hogy megjelentek olyan pletykák, amik szerint Inzaghi leültette volna a padra, hogy aztán csereként állhasson be. Sok értelmét nem láttam ennek a lehetőségnek, pláne, hogy Ménez támadásokban szinte egyszemélyes hadsereg. Az ő pihentetése olyan luxus, amit a csapat nem engedhet meg.
Túlzás lenne fényt látni az alagút végén, inkább maximum egy pillanatra felvillanó szikrának nevezném ezt a győzelmet. Hogy aztán ebből lesz-e valami azt lesz lehetősége a következő két meccsen bizonyítani a csapatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése