A Juventus mindenféle nehézség nélkül, a tőlük várható minimumot nyújtva verte meg a Milant. A két csapat között zajló derbik új szintjére jutottunk ezzel. Mondjuk a keret gyenge, az edző gyenge, Muntari meg csapatkapitány. Lehetett volna mást várni?
"Kapitány." Na jó, megyek és inkább hányok.
Kezdjük talán a meccs legvitatottabb szituációjával. Tevez gólja nem volt les. Bármennyire is úgy tűnt szabad szemmel, hogy legalább másfél méterrel a Milan védő mögül lépett ki az argentin, a Sky digitális elemzése után egyértelműen egyvonal volt. Így a játékvezető jól döntött, ez nem befolyásolta a meccset. Fontos ezt leszögezni, mert egy lesgól durván befolyásolta volna a meccs képét, esetleg lehetett volna arra fogni a teljesítményt, hogy ez megfogta a csapatot. A gólnak persze lehetett negatív hatása, de az fontos megállapítás, hogy szabályos volt.
A számítógép szerint egyvonal.
Ahogyan azt várni lehetett a középpálya mindent döntött. Nem Pippót védve, de a Muntari-Essien-Poli trióval az NB1-ben is lennének gondok, nemhogy Európa egyik elit négyese ellen. Mindannyian nagyon gyengén játszottak, a labdakihozataloknál állandóan zavarba lehetett hozni őket. Az is sokat mondó adat, hogy összesen 6 (!) labdát szereztek a meccsen, ezt pedig Pogba a túloldalon egymaga összehozta.
Szóval mondanám, hogy ezt nem lehet Pippóra fogni, bár az az igazság, hogy a Juventusnál gyengébb csapatok letámadását sem sikerült megoldani, nem egy olyan meccs volt, ahol tulajdonképpen megfojtották a Milan játékát.
Arra viszont nincs mentség, hogy kit nevezett ki csapatkapitánynak erre a meccsre. Muntarit? Édes istenem, pont Muntarit?
A szerelési kísérletek egészen tragikusan sikerültek a középpályások számára. Egész találkozón csak 42%-ban tudtak sikeres labdaszerzést bemutatni. Ez azt jelenti, hogy 12 szerelési kísérletből 5 esetben lett labdaszerzés, 3 alkalommal szabálytalanság lett a vége, míg négyszer túljutottak a Milan játékoson a Juve támadók. A túloldalon 11 kísérletből 7 sikeres szerelést produkáltak a középpályások, 3 sikertelen szerelési kísérlet és 1 szabálytalanság mellett. Lényegesen nagyobb különbség van a megelőző szerelések tekintetében, ahol a Milan egyet tud felmutatni, ezzel szemben a Juve ötöt.
Súlytalan középpálya.
Van egyébként olyan statisztika, amit Pogba egyedül produkált az egész Milannal szemben. A találkozón 4 sikeres cselt mutatott be, ami pontosan annyi, mint amit a mi csapatunk hozott össze. Ebből ráadásul 3 védőtől származott (Antonelli 2, Rami és Honda 1).
Essien és a sebesség esete. A tanár szerepében Pogba.
Inzaghi alapelképzelése valóban egy bátrabb játék volt. Láttuk már nem egyszer zavarban a Juventust a letámadásoknál, különösen nemzetközi szinten. Pirlo amennyire hasznos a bajnokságban, annyira kerékkötő tud lenni nagyobb sebesség esetén. Csak éppen az hiányzott, ami egy letámadást sikeressé tud tenni: a sebesség. Ugyanis a Juventus szinte minden labdát nagyon könnyen ki tudott hozni, ami után még területek is nyíltak. Ráadásul a letámadás miatt magasabbra tolt védelem a pályára küldött védelmi duóval nem volt nyerő ötlet, mert Alex és Paletta is nagyon lassú védők, és az összeszokottságuk sem alakulhatott ki néhány edzés után. Tehát egyértelműen nem volt jó döntés az argentin-olaszra tenni a voksot Rami ellenében. Bár a francia múlt héten Milanos karrierje egyik leggyengébb meccsét produkálta, nem is volt indokolt a csere. (Most tényleg, az a Pippo dönt így, akinél Bonera nem tud olyat csinálni ami után egy életre elfelejti?)
Nemcsak a védekezéssel, a támadással is akadtak gondok. A találkozó során meglepően hasonló arányban fordultak elő kulcspasszok, az viszont már érdekesebb, hogy ezek hol koncentrálódtak. A Juve esetében többnyire a Milan tizenhatosa előtt sikerült helyzetbe hozni a társakat (az egyik gólpassz mondjuk épp egy indításból született), addig a Milan többnyire átlövéseket tudott előkészíteni. Az alábbi ábra is erről tanúskodik, a Milan a lövések több, mint 70%-át a tizenhatoson kívülről szerezte, Tevezék viszont sokkal változatosabb módon támadtak, több helyzetük volt a tizenhatoson belül.
A Juve lényegesen többször próbálkozott a tizenhatoson belülről.
A legrosszabb a mérkőzésben az volt, hogy a Juventus nem játszott jól. Pirlo, Marchisio és Vidal önmagukhoz képest szürkék voltak, Pogba pedig azt a lendületet hozta amit gyakorlatilag álmából felverve is képes produkálni. Tehát egy teljesen közepes Juventus verte meg tükörsimán a Milant, különösebb izzadság nélkül. Maradjunk annyiban, hogy amennyiben így játszanak Allegriék a BL-ben, a német bajnokságban kiesés elől menekülő Dortmund kiejti őket.
Egy repülő japán. Ez még Pogbát is meglepte.
Lelombozó, hogy mennyire távol van a Milan még attól is, hogy jó focira kényszerítse a Juventust.
De a végére, hogy ne csak a negatívumokról szóljon ez a poszt: a két új igazolás ígéretesnek tűnik. Antonelli jól lép fel a támadásokkal és hátul is megbízható. Paletta pedig az első gólnál nem tudott lépést tartani Tevezzel, de sosem volt villámléptű, ellenben többször is kiválóan helyezkedett. Ha lesz állandó védelmünk, akkor teljesen használható játékos lehet. Viszont abban már vannak kétségeim, hogy Alex mellett is használható, ugyanis mind a ketten elég lassú védők. Bár lehet, hogy ha nem toljuk fel a védelmet, és nem lesre állítással próbálkozunk, akkor a sebességük annyira nem lesz zavaró.
Így a bejegyzés végén még Pippózok egy sort. A mostani vereség előre bekalkulálható volt, viszont jön egy olyan széria, ahol minimum 7 pontot illene szerezni. Ha ezt sem sikerül egy Empoli, Cesena, Chievo, Hellas Verona négyes ellen elérni, akkor nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amiben Inzaghinak még van jövője a Milan kispadján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése