2015. február 2., hétfő

A sereghajtó kipipálva!

 Az első lépést sikerrel megtette Inzaghi csapata a túlélés felé. Még akkor is ha valószínűleg ez volt a legkönnyebb feladat, egy mentálisan teljesen szétcsúszott ellenfél ellen kellett begyűjteni a három pontot. De legalább ez most megvan.

Egy képen a két szamuráj.

A Pippo által pályára küldött kezdő teljesen homály volt. Különösen a Van Ginkel-Poli kettős volt bántóan gyenge sem a védekezést sem a támadást nem tudták kellően hatékonyan ellátni. Bár alapvetően azt gondolom nem zár a csapat rossz átigazolási szezont a tél során, ezt a csapatrészt mindenképpen meg kellene erősíteni. Sem a kezdőben sem a kispadon nincs elegendő minőség. Némi pozitívum, hogy Inzaghi végre felismerte hibáját a kezdő összeállításában, és próbált változtatni Essien pályára küldésével. Van Ginkel számára nem túl jó előjel, hogy a ghánai beállásával stabilabb lett a középpálya, bár a támadásokhoz ő sem tudott többet hozzátenni. 

A meccs hőse címre két embert is lehetne jelölni. A fél évnyi padozás és mellőzés után visszatérő Zaccardo egészen pofás teljesítményt nyújtott. Fontos szerepe volt a tizenegyes kiharcolásában, jól védekezett, sőt még gólt is szerzett. Ménez pedig azért csak lőtt két gólt és emellett egy gólpasszt is kiosztott. 

A meccs egyik hőse, és Destro.

Az új játékosokat nehéz lenne értékelni. Destro kevés labdát kapott, ő ezek nélkül gyakorlatilag nulla. Néhány lehetősége azért adódott a gólszerzésre, de mindenképpen várni kell a kiértékelésével. Bocchettin látszódott, hogy nincs meccsben, az még inkább, hogy egyáltalán nem szokott össze a védelemmel. Sokszor csak lézengett, nem tudta eldönteni, hogy kilépjen-e az emberre avagy inkább befelé mozogjon. Ebből érdekes félmegoldások születtek, nem játszott jól. 

Jó volt látni újra Cristantét Milan mezben.

Csapatjáték még mindig nincs nagyon, feltűnő volt, hogy az első félidőben képtelen volt dominálni a Milan. A Parma lezárta a területeket, és következett a szokásos probléma a fantáziátlan támadásokkal. Mondjuk ha abból indulunk ki, hogy Poli volt a mélységi irányító ez nem nagy csoda. Ménez villanása nagyon jól jött, és egyben meg is alapozta a kontratámadásokat, mivel több lehetőség nyílt a kontrákra. 

Túlzás lenne azt mondani, hogy kilábalt a válságból a csapat, talán még el sem indult igazán. Ez egy kötelező győzelem volt, ahol más eredményt nem lehetett elfogadni. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a jövő héten ennél lényegesen komolyabb ütközet vár a csapatra. A sereghajtó helyett ugyanis a listavezetőhöz látogat a Milan. Talán mondani sem kell, hogy a tegnap látottaknál lényegesen tudatosabb, szervezettebb Milan kell még a pontszerzéshez is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése