A blog történetében még nem fordult elő, hogy vendégszerzőt alkalmaztunk volna. A FenyőmagosFasírtTv közbenjárásának köszönhetően azonban ma igazán különleges írója lesz az összefoglalónak. A szóban forgó szereplő egészen közelről nézte végig a meccset, a kispad mellől élhette át a csodát. Hölgyeim és uraim: Filippo Inzaghi!
Azt hiszem sokan ismernek, ha máshonnan nem is a góljaimról mindenképpen. Vertem kettőt BL-döntőben is. Emlékeznek? Egészen biztosan.
Nem szeretném húzni az Önök idegeit, így nem megyek bele hogyan kerültem az edzői székbe. A lényeg, hogy jött egy lehetőség, én pedig az álmaimra hallgattam. Tiszta sor. Sokan ezt tették volna.
Olyan edző vagyok, aki mindig tudja mit akar a pályán látni. Nálam küzdeni kell. Ez a minimum. Aki nem küzd, nálam nem játszhat. Vagy ritkán ha nincs más alternatíva. Általában nincs, szóval azért néha kénytelen vagyok ezt az alapelvem megszegni.
Szeretek fiatal olasz játékosokkal dolgozni. Nem tehetek róla, a véremben van. A Primavera csapatba is sok fiatalt építettem be. Itt még nem volt erre időm, sokkal nagyobb a nyomás és az eredménykényszer.
A múlt heti meccsen kiakadtam. Elegem volt abból, hogy a sok botlábú még csak tiszteletet sem mutat a mez iránt. Jól letoltam őket hátha ebből tanulnak. Én mindig tanultam játékosként. Persze Ancelotti nem volt az az üvöltözős típus. De a szemöldöke... Na, vele jobb volt vigyázni, néha nagyon szigorú volt.
Úgy gondoltam a Genoa ellen nyerni kell. Hazai pálya, meg miegymás. Át is adtam minden taktikai tudásomat az öltözőben.
Elmondtam a srácoknak, hogy ne kapjunk gólt. Erre mi történik? Kapunk. Hármat is. Önök értik ezt? Megmondtam, hogy ne kapjunk gólt, mert az rossz. Azt mondták értik. De mégis kaptunk. Persze most nem voltunk annyira rosszak, mint az Udinese ellen. Vagy mégis? Én úgy láttam volt lelkesedés, hatott a hegyibeszédem, de mintha tanácstalanok lettünk volna kissé.
Elemezzük ki a meccs főbb elemeit.
Itt éppen az látható, hogy védekezünk. A középpálya szépen kíséri a támadást, a védők pedig hátrálnak ahogyan kell. Jön a kulcspassz és a taktikámnak megfelelően López véd. Eddig nincs gól, mert az rossz.
Itt a második helyzetük. Ezzel is elégedett voltam. Valami ismeretlen fekete fiatalember ugratta ki Bertolaccit. A középpálya itt is szépen figyelt és a védelem is jól hátrált. A taktikám megint működött, mert López ismét védhetett.
Itt megtört a lendületünk, de egyébként mindent jól csináltunk. A védelem hátrált, a középpálya figyelt, de López nem védett. Gólt kaptunk, pedig mondtam, hogy az rossz.
Ugyanaz a helyzet. Hátrálunk, figyelünk, de gólt kapunk. A csapatkapitány még forog is párat a cél érdekében, a fiatal és tehetséges balhátvédünk pedig szépen nem fog senkit és áll egy helyben ahogyan azt tanítják. López másodszor sem védett, pedig mondtam, hogy a gól az rossz.
Meg kell említenem, hogy Gallianiban csalódtam kicsit. Ezen a ponton a lehetséges befektetőket próbálta menekíteni a stadionból, mert állítása szerint nem volt semmi látnivaló. Hát kapja be, mert mi a pályán marhára lelkesültünk.
Szerencsére csattanós választ adtunk.
Ha ez nem látnivaló, akkor mi? A gól az jó, értem?
Sajnos annyira lelkesek voltunk, hogy kaptunk még egy gólt. Meccs után valami kis pöcs kezdett el nekem dumálni.
Pedig csak 5 pontra van a 9. hely, az pedig még bőven elérhető. Csak nem szabadna gólt kapni, mert az rossz. Értem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése