Mancini terve az volt, hogy megnyeri a meccset, ezt Inzaghi zseniálisan vette észre. Onnantól kezdve, hogy az ellenfél taktikáját már kifigyelte zseniális mesterünk, csak az volt a kérdés, hogy milyen eszközökkel hiúsítja meg az Inter ravasz tervét.
Inzaghi szakirodalom gyanánt a Chelsea-Manchester United meccset választotta. Habár a Vörös Ördögök többet támadtak ez ellenfélnél, néhány klasszis összjátéka révén Mourinhóék szerezték meg a vezetést, és végül a három pontot is. Így annak ellenére tartotta otthon a három pontot a Chelsea, hogy az ellenfélnél sokkal többet volt a labda. Mesterünk úgy gondolta, hogy amennyiben ez megy a túlértékelt portugálnak, neki is könnyed ujjgyakorlat lesz. Terve az volt, hogy felállítja a Milan-buszt.
Jellemző módon azonban Gallianiék eladták alóla a csapatot. Pippo ugyanis csak most értesült arról, hogy a Milan már nem rendelkezik pályára küldhető busszal. Emlékeztek? A költségcsökkentés miatt. Ez meg is látszódott a csapat védekezésén, de ez persze nem az edző hibája volt.
Busz nélkül nem ment a szekér... :(
Ezzel alaposan leszűkültek a taktikai variációk, így aztán nem is erőltette meg magát, maradt a szokásos 4-3-3, ezzel eddig sem voltunk eredményesek, ez most sem zavarta különösebben Inzaghit. Fontos megjegyezni azonban - és a meccs megítélését nagyban befolyásolja -, hogy folytatódott a fiatal, javarészt olasz csapat kialakítása, a csapatkapitány például a saját nevelésű Abate volt. Ez egyértelműen Pippo érdeme. De Ignác mellett a szintén saját nevelésű Antonelli, a mindig zseniális és szimpatikus Poli, valamint Bonaventura volt a kezdőben. Ez azt jelenti, hogy már négy fiatal, olasz világklasszis lépett ki a pályára. Összehasonlításképp: Mancini csupán két fiatal olasz világklasszist mert kiküldeni Ranocchia és D'Ambrosio személyében. Inzaghi tehát kétszer olyan edző, mint Mancini.
Ábra is van, így még hitelesebb.
Kijelenthető, hogy taktikailag Inzaghi legkifinomultabb meccse volt. Ahogyan az elején is említettem, már az első pillanatban felismerte Inzaghi, hogy Mancini nyerni akar. Azzal viszont, hogy erre rájött, lépéselőnybe került.
Taktikáját elsősorban Diego López önbizalom romboló képességére építette. Ennek lényege az volt, hogy a középpálya és a védelem lehetőségeket teremtett a spanyol kapusnak a védésekre. Azzal pedig, hogy emberfeletti bravúrokat mutatott be megalapozta az újabb védések lehetőségét is, hiszen sikerült leépíteni az Inter támadók önbizalmát.
Csapatmunkában Diego López.
Inzaghi a cserék sorrendjét is alaposan megtervezte, hiszen Alex is a kezdőben volt. Így nem kellett gondolkodnia, hogy kit hozzon le elsőként a pályáról, Alex ugyanis képtelen 60 percnél többet lehozni sérülés nélkül, így a hajrára frissen, ápolt frizurával érkezhetett Paletta. Ez kulcsfontosságú volt az egy pont megőrzésében.
Voltak a mérkőzésen vitatottnak vélt szituációk, ezeket most igyekszünk helyretenni. Először is a két érvénytelenített gólt valóban nem lehetett megadni. De Jong lesen tartózkodott, Palacio pedig buktatta Antonellit a(z agyatlan barom) gólja előtt. Antonellinek volt egy bravúros mentése is, Hernanes field goal kísérletét remekül blokkolta, az igazi special team munka volt.
Inzaghi szemmel látható fejlődését is ki kell emelnem. A meccsen mutatott példátlan taktikai érettsége jól jelzi, hogy nem a vakvilágba beszél akkor, amikor jó teljesítményt vél felfedezni. Most is ezt látta, én pedig nem látok okot arra, hogy másképp cselekedjek. Megmondom őszintén engem az a mély bölcsesség, higgadtság és eltökéltség győzött meg, amit a pálya szélén láthatunk tőle. Idén még egyszer sem láttam tanácstalannak, és ez mindenképpen megnyugtató.
Úgy emlékszem arra támadunk!
Összességében minden idők egyik legjobb Derby della Madonninája után nem lehet elégedetlen a népes Milan-tábor. Az egy pontos előnyünket őrizzük a "Milánó középszerű királya" rendkívül megtisztelő címért. Ez pedig ilyen remek csapatnál bőven elég kell, hogy legyen a hátralévő fordulók alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése