Vajon ki lesz Milánó középszerű királya?

Hasonlóan a novemberi meccsünkhöz, most is gondban vagyok. Egy rangadót kellene felvezetni, tele mindenféle lelkesítő gondolattal, videókkal régi meccsekről, olyan megjegyzésekkel, amik mindenkinek kedvet csinálnak az esti szórakozáshoz. Persze  akár könnyű dolgom is lehetne, hiszen kit ne érdekelne a milánói derbi? Melyik az a futballszurkoló, amelyik könnyű szívvel kapcsol tovább egy ilyen mérkőzésen? Melyik az a Milan vagy Inter szurkoló, aki nem várja lelkesedéssel a soron következő találkozót? A realitás az, hogy 2015-ben már nem egyértelmű ezekre a válasz.

A rangadó ellenére legkevésbé sem mozgat meg a meccs. Mindkét milánói csapat kritikán aluli, minden idők egyik leggyengébb teljesítményét nyújtja együtt a két klub. Ha hihetünk a hosszabitás.hu cikkének, 1958 óta nem állt ennyire rosszul derbi előtt a két csapat. Akkor az Inter 8., a Milan 10. helyen állt. Most még ennél is sikerült gyengébb teljesítményt hozni, igaz legalább egy ponttal az Inter előtt állunk. Mintha tényleg számítana.

Egy győzelemmel valószínűleg sikerülne mindenképpen megelőzni a kék-feketéket. Ez lehetne akár örömhír is, de amíg a Milan esetében ez azt jelenti, hogy a 7-8. hely valamelyikéért küzd, nem érzem át ennek a jelentőségét. Tényleg számít, hogy a gyenge szezonban a kuzinok, még nálunk is gyengébbek voltak-e? Nem hiszem. Máshoz szoktunk a derbikkel kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezek a meccsek minimum a BL-helyekért mennek, ahol tényleg minden egyes pontnak nagy jelentősége van, hát még egy hatpontos meccsen. Az európai helyek szempontjából tét nélküli pozíciókért harcoló milánói klubok szokatlan látványa, valahogy idegenné teszi a meccs hangulatát.

Idén mintha beletörődtek volna Berluék is a középszerűségbe. Pedig elég csak egy évet visszaugrani, amikor még edzőbuktató tényezőnek számított, ha csak a 8. helyre fut be a Milan. Hiszen nyilván ezért jött Inzaghi, mert ő sokkal alkalmasabb a csapat irányítására. Nem? Dehogynem. Ő annyira jó, hogy még az is bocsánatos bűn, ha még harcolni sem nagyon tud a csapata a 6. helyért. Sőt, ez kiváló alap egy szerződéshosszabbításhoz is. 

Ebből a szempontból most Milánó sötétebbik felén, bizakodóbbak lehetnek. Persze mérhetetlenül gyengék ők is, de az eredménytelenség ellenére látszódik némi jövőkép. Egy nem klasszis, de minőségi edzővel, egy nem pénzszóró, de racionális klubvezetővel és egy nem seregnyi klasszist, de tehetséges játékosokat felvonultató kerettel. Valahol az Inter mélyrepülésére nehezebb magyarázatot adni, elvégre csak vannak a keretben olyan játékosok, mint Icardi, Shaqiri, Podolski, Hernanes, Kovacic, Brozovic, Guarin, Juan Jesus, Vidic vagy Handanovic. Még így sem bírnak megverni kiesőjelölteket, ebben a tekintetben ugyanolyan kiszámíthatatlanok, mint a Milan. 

Ez a valós tét nélküli rangadó így a szokásosnál kevésbé mozgat meg. Nyilván az Inter-verés soha sem rossz élmény, de túlzás lenne azt mondani, hogy túlfűtene a meccshangulat. Persze ez pusztán személyes vélemény, szerencsére sokan vannak azok a szurkolók is, akik "a derbi az derbi" alapon várják a potenciális Inter-verést. 

A lehangoló írott tartalmat ellensúlyozandó, a meccshangulat fokozására, íme az egyik legemlékezetesebb rangadó.