Elérkeztünk a tavasz legkeményebb időszakához, ahol rövid időn belül sorban kemény ellenfelek várnak a Milanra. A mostani Sampdoria után az Inter, majd következik az Udinese (ami papíron Milan győzelmet ígér), utána viszont megint rangadózunk a Genoával, Napolival és Romával. Ha tehát azt szeretnék a srácok bizonyítani, hogy sikerült előrelépni az elmúlt pár hétben, akkor most nyugodtan megtehetik a soron következő meccseken.
Vajon képes lesz-e a francia támadó győzelemre vezetni a csapatot?
Nem gondolom, hogy realitásnak tekinthetjük, de úgy alakult, hogy a Lazio kupadöntőzése miatt a 6. hely is nemzetközi kupaszereplést ér. Ezekért a helyekért a Fiorentina, Sampdoria és Napoli között folyik csata, egymáshoz képest csak két pontnyi a különbség. Elsősorban azért beszélhetünk még mindig nem csupán matematikai értelemben vett esélyről, mert ezek közül két csapattal is vívhatunk hatpontos meccset, legjobb lenne mindkettőt győzelemmel zárni, de talán a mostani lesz a fontosabb találkozó.
A Sampdoria ugyanis egész évben erőn felül teljesít, így náluk várhatóbb egy zuhanás a formát illetően, a Napoli pedig leginkább most van egy újabb mélyponton. Nézzük tehát a bajnokság hátralévő részét, hátha kiderül milyen esélyei vannak a Milannak a 6. hely megszerzésére.
A Sampdoria hasonlóan komoly szezonzárással bír, mint mi, még ha nem is annyira koncentráltan jönnek a rangadók. Hazai pályán fogadják a Cesenát, Hellas Veronát, Juventust, Laziót és Parmát. Ezek közül három meccsen kötelező nekik a győzelem, a Juventus és Lazio ellen viszont sanszos, hogy pontokat veszítenek. Az idegenbeli sorsolásuk sem tűnik egyszerűbbnek. A San Siro után (ahonnan remélhetőleg nem győzelemmel távoznak), majd a San Paolóba látogatnak a Napoli-verés reményében. Az Empoli és Udinese szintén előre be nem kalkulálható pontveszteség. Ha tehát az erőviszonyokat nézzük, akkor reálisan hazai pályán 9 pont, idegenben pedig 6 pont kötelező. Ez összesen 15 pontot jelent.
Eto'o jó teljesítménye sokat segíthet a Sampdoriának.
A Napolira nemcsak bajnokik várnak, hanem Európa Liga meccsek is, a Wolfsburg ellen. A hétvégén egy Fiorentina elleni rangadóval készülhetnek a németek ellen. Nyilván fog pihentetni Benitez, de neki egyébként sincs állandó kezdőcsapata. A spanyolnak mindegyik téren bizonyítania kellene. A bajnokságban nem veszíthet túl sok pontot, pláne nem egy közvetlen rivális ellen, az EL pedig az utolsó kupa amivel mentheti még a szezonját. Túl a kettős terhelésen, a Napoli sem lehet elégedett a hátralévő meccsekkel. Hazai pályán rangadóznak a Fiorentinával, Sampdoriával, Milannal és Lazióval, idegenben mennek a Juventushoz. Legalább a hazai pálya előnyét élvezhetik ezen meccsek többségén. Otthon tehát csak a Cesena ellen lehetnek biztonságban, idegenben pedig a Cagliari és Empoli ígérkezik könnyebb ellenfélnek. Ebben a sorsolásban benne van egy totális összeomlás a szezon végén, így ha hoznák a Sampdoria esetében prognosztizált 15 pontot, az nem is lenne rossz teljesítmény. Mindenesetre a játékosállomány adott ahhoz, hogy ennél többet is szerezzenek.
Benitez inkább az EL-ben villoghat, de a bajnokságot sem felejtheti el.
A Milannál kötelezőnek tűnő győzelem az Udinese, Sassuolo és Atalanta idegenben, a többi megjósolhatatlan. Ezekről a meccsekről kellene a 9 pont, a Sampdoria, Inter, Genoa, Napoli, Roma és Torino találkozókról 12. (Már amennyiben abból indulunk ki, hogy a fő riválisok nagyjából 15 pontot szereznek a hátralévő fordulók alatt. Tehát ebből a hat csapatból négyet kellene megverni. A képletből nem szabad kivenni az Intert és a Genoát sem, ellenük is fontos lenne a győzelem, mivel ők már nyertek ebben a fordulóban és ugyanúgy 41 pontjuk van, mint a Milannak.
Úgy döntöttem, hogy kissé megfoghatóbb módon jussunk adatokhoz, a rivális csapatok ellenfeleinek pontjait veszem alapul a hátralévő meccsek erősségének felméréséhez.
Sampdoria: Cesena, Hellas, Juve, Lazio, Parma, Empoli, Udinese, Milan, Napoli = 351
Napoli: Fiorentina, Sampdoria, Milan, Lazio, Juventus, Cesena, Cagliari, Empoli, Parma = 355
Milan: Sampdoria, Inter, Udinese, Napoli, Roma, Genoa, Sassuolo, Atalanta, Torino = 370
A Milan tehát ez alapján a legnehezebb szezonzárással készül, mivel csak egy olyan csapattal kell küzdenie, amelyik a kiesés ellen küzd, a többi viszonylag biztonságos távolból figyeli az eseményeket és a középmezőnyben vannak. Játszunk három olyan csapattal, amelyik pontokban nagyon közel áll hozzánk (Genoa, Inter, Torino) és három olyan csapattal, amelyik kényelmesen vezet velünk szemben (Roma, Sampdoria, Napoli).
Jöjjenek most azok a csapatok, akik hasonlóan állnak, mint a Milan.
Torino: Roma, Sassuolo, Juventus, Palermo, Empoli, Genoa, Chievo, Milan, Cesena = 365
Genoa: Parma, Palermo, Cesena, Milan, Roma, Torino, Atalanta, Inter, Sassuolo (Cagliari) = 335 (3 pont megvan)
Inter: Milan, Roma, Udinese, Chievo, Lazio, Juventus, Genoa, Empoli (Hellas) = 395 (3 pont megvan)
Közülük az Inter zárása toronymagasan a legkeményebb, a bajnokság első három helyezettjével is játszaniuk kell (Juventus, Roma, Lazio). Mellettük ráadásul kiesőjelöltekkel nem is találkoznak, inkább középmezőnybeli csapatokat kellene legyőzniük, ebből kettő hasonló erejű hozzájuk (Milan, Genoa). A Genoa ellenben három kiesés ellen küzdő csapattal is találkozik (igazából néggyel, de a Cagliarit a hétvégén már megverték), egy BL-re hajtó csapat vár rájuk (Roma), illetve három hasonló erősségű (Milan, Inter, Torino). A Torino játszik a bajnokság első két helyezettjével (Juventus, Roma), két hasonló erősségű csapattal (Milan, Genoa), négy középmezőnybéli klubbal (Sassuolo, Palermo, Empoli, Chievo) és egy még kiesés ellen küzdővel (Cesena).
Közülük az Inter zárása toronymagasan a legkeményebb, a bajnokság első három helyezettjével is játszaniuk kell (Juventus, Roma, Lazio). Mellettük ráadásul kiesőjelöltekkel nem is találkoznak, inkább középmezőnybeli csapatokat kellene legyőzniük, ebből kettő hasonló erejű hozzájuk (Milan, Genoa). A Genoa ellenben három kiesés ellen küzdő csapattal is találkozik (igazából néggyel, de a Cagliarit a hétvégén már megverték), egy BL-re hajtó csapat vár rájuk (Roma), illetve három hasonló erősségű (Milan, Inter, Torino). A Torino játszik a bajnokság első két helyezettjével (Juventus, Roma), két hasonló erősségű csapattal (Milan, Genoa), négy középmezőnybéli klubbal (Sassuolo, Palermo, Empoli, Chievo) és egy még kiesés ellen küzdővel (Cesena).
Nézzük ezt kicsit szemléletesebben hány pontos csapatok várnak riválisainkra:
Ez persze csak játék a számokkal, de azért az látszik, hogy nagyon komoly szezonhajrát kellene produkálnia a Milannak a hatodik helyért. Olyat, amit az idei év alapján nem feltétlenül látok megvalósíthatónak. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy komoly fejlődést kellene mutatnia a szezonhajrára a csapatnak, sokkal nagyobbat, mint amit az elmúlt hetekben felfedezhettünk. Néhány pontban ezt megpróbálom összefoglalni.
1. A védelem nem hibázhat. Legyen akármilyen összetételű is a hátsó alakzat, nem lenne túl jó, ha felesleges hibákkal segítenénk az ellenfelet gólokhoz. Ezen a téren valóban lehetett fejlődést látni, ahogyan a rögzített helyzeteknél sem néhány lefejezett csirke haláltáncához hasonlított a védekezésünk.
2. A középpályáról lehetőleg nem dől ki újabb játékos. Ez a pont részben már fel is borult Bonaventura sérülésével, aki messze az egyik leghasznosabb játékos, különösen a kontrajátéknál. A két holland kezd formába lendülni, nem panaszkodhatunk rájuk.
3. Inzaghi nem tér vissza a szezon 90%-ban alkalmazott taktikájához, és vezető gól tudatában nem adjuk át a területet teljesen az ellenfélnek. Azt még nem tudom eldönteni, hogy jól (jobban) meccselt-e az elmúlt hetekben, vagy az ellenfél nem tudta kihasználni a felkínált lehetőséget, a tanulság viszont mindenképpen leszűrhető.
4. Felnő valaki Ménez mellé a támadósorban. Per pillanat csak a francia képes váratlant húzni, ezzel tulajdonképpen egyszemélyes hadsereg. Nálunk gyengébb ellenfelek ellen nagyobb eséllyel lehet építeni a kontráira, cseleire, góljaira, de ha hasonló vagy erősebb csapat következik, akkor csapatszinten könnyebben kivehetik a játékból Jeremyt. Tehát kellenek a jó csatárteljesítmények Cercitől és Destr0-tól is.
5. Ménez, Ménez, Ménez. Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. Lényegében Ménez egymaga gondoskodott arról, hogy a Milan most ne a Chievo környékén legyen, hanem a középmezőnyben (erről ITT már írtunk). Nélküle nem sok veszély rejlik a játékunkban, így ha nem tudna rátenni egy lapáttal az idei teljesítményére, akkor esélytelen a 6. hely.
+1. A szerencse. Bár jobban játszottunk a Palermo ellen, nem voltunk híján a szerencsének, gondoljunk csak Vazquez érthetetlenül kihagyott ziccerére, vagy Cerci remekbe szabott góljára. Mivel vélhetően sem a védekezésünk sem a támadásunk nem fog a kívánt szintre javulni, ezért mindegyik fronton elkél majd a segítség.
Szavazzatok! Indul jövőre európai kupasorozatban a Milan?
1. A védelem nem hibázhat. Legyen akármilyen összetételű is a hátsó alakzat, nem lenne túl jó, ha felesleges hibákkal segítenénk az ellenfelet gólokhoz. Ezen a téren valóban lehetett fejlődést látni, ahogyan a rögzített helyzeteknél sem néhány lefejezett csirke haláltáncához hasonlított a védekezésünk.
2. A középpályáról lehetőleg nem dől ki újabb játékos. Ez a pont részben már fel is borult Bonaventura sérülésével, aki messze az egyik leghasznosabb játékos, különösen a kontrajátéknál. A két holland kezd formába lendülni, nem panaszkodhatunk rájuk.
3. Inzaghi nem tér vissza a szezon 90%-ban alkalmazott taktikájához, és vezető gól tudatában nem adjuk át a területet teljesen az ellenfélnek. Azt még nem tudom eldönteni, hogy jól (jobban) meccselt-e az elmúlt hetekben, vagy az ellenfél nem tudta kihasználni a felkínált lehetőséget, a tanulság viszont mindenképpen leszűrhető.
4. Felnő valaki Ménez mellé a támadósorban. Per pillanat csak a francia képes váratlant húzni, ezzel tulajdonképpen egyszemélyes hadsereg. Nálunk gyengébb ellenfelek ellen nagyobb eséllyel lehet építeni a kontráira, cseleire, góljaira, de ha hasonló vagy erősebb csapat következik, akkor csapatszinten könnyebben kivehetik a játékból Jeremyt. Tehát kellenek a jó csatárteljesítmények Cercitől és Destr0-tól is.
5. Ménez, Ménez, Ménez. Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. Lényegében Ménez egymaga gondoskodott arról, hogy a Milan most ne a Chievo környékén legyen, hanem a középmezőnyben (erről ITT már írtunk). Nélküle nem sok veszély rejlik a játékunkban, így ha nem tudna rátenni egy lapáttal az idei teljesítményére, akkor esélytelen a 6. hely.
+1. A szerencse. Bár jobban játszottunk a Palermo ellen, nem voltunk híján a szerencsének, gondoljunk csak Vazquez érthetetlenül kihagyott ziccerére, vagy Cerci remekbe szabott góljára. Mivel vélhetően sem a védekezésünk sem a támadásunk nem fog a kívánt szintre javulni, ezért mindegyik fronton elkél majd a segítség.
Szavazzatok! Indul jövőre európai kupasorozatban a Milan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése