Ahhoz, hogy ismét komoly tétre menő rangadó legyen a Milan-Juve két dolog kellett. A Zebrák visszaesése, és a Milan feltámadása, amivel a csapat bejelentkezett a nemzetközi kupahelyekért vívott küzdelembe. Ha már így alakult, a spanyolok gyorsan le is passzolták a főműsoridőt és az El Clasicót csak a Bologna-Roma szupermeccs mellé merték párosítani. Igazuk van. Ez a mostani rangadó hosszú idő után tényleg nagyon érdekes lesz.
A válogatott szünetek után rendre jobban teljesített a csapat, igaz általában egy mélypontra jöttek a válogatott meccsek, amikor kellett az új impulzus. Ezúttal viszont jó szériát futott a csapat, kérdés, hogy ezúttal is sikerült-e előrelépni. Egy Juventus elleni győzelem minden tekintetben jól jönne a Milannak. Egyrészről idegenben leszünk, ahol utoljára 2011-ben sikerült megverni a torinóiakat Gattuso góljával. Az a meccs épp Allegri bajnokévéhez köthető. Ugyanakkor az utolsó Milan győzelemig is mélyre kell ásni, ez 2012 őszére datálódik (4 nap híján 3 éve), amikor Robinho véleményes tizenegyesét védte be Buffon. Azóta mi történt?
5 zsinórban megnyert bajnoki a Milan ellen a Juventustól, ezeken a félelmetesen rossz 10-3-as gólkülönbséget sikerült összehozni. Közte még egy kupameccs is belecsúszott, de azt is a Zebrák nyerték. Szóval elég régen esett, hogy a Milan nyert a Juventus ellen.
Mondhatni ez lesz a 4-3-3-as formáció nagy tesztje. Ha a bajnokcsapatot is sikerül kevés helyzeten tartani, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy Mihajlovics megtalálta a védekezéshez szükséges taktikát. Eddig legkevésbé az Atalanta ellen működött, de ebben a szerbnek is nagy szerepe volt a cseréivel, erről a találkozó után is írtunk. Amíg nem akart agresszívebb taktikát választani és támadófocit felvállalni, addig tulajdonképpen csendben csordogált a meccs. Aztán a szerb gondolt egyet és úgy nyúlt bele a meccsbe, hogy végül Donnarumma megkapja a neki járó elismerést. Azt azonban nem nehéz belátni, hogy a Juventus ellen már nem szeretnénk ha a 16 éves kapusunkon múlna a pontszerzés, ne adj isten a győzelem. Ezért is lenne kulcsfontosságú, hogy lehetőleg a Juventus ne szerezzen korai gólt, ne legyen korai kiállítás, mert ezek mind olyan elemek, amik megbontanák az egyetlen működőnek tűnő taktikát. Láthatólag Mihajlovics sem reagál jól az ilyen helyzetekre, például az idei két kiállításnál simán pályán hagyott két csatárt és középpályás helyére érkezett védő, amivel szépen fel is adta a támadások lehetőségét.
A rangadókon nyújtott teljesítmény is érdekessé teszi a meccset. Mihajlovics Milanja egy nagy meccset nyert idén, a többi rangadót elveszítette, a Napoli meccset ráadásul nagyon csúnyán. Csakhogy a Juve sem teljesít jobban, egyedül az Inter ellen sikerült pontot szerezni, a Napoli és a Roma megverte a címvédőt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Torinót legyőzték, de ez egészen más okok miatt számít rangadónak, elsősorban nem az aktuális erőviszonyok teszik azzá. Így belátható, hogy bár a Milan sem kiemelkedő a nagy meccseken, ha valamikor akkor az idei évben bőven lehet keresnivalója a Juventus ellen.
Allegri oldaláról is érdekes kérdés, hogy mit tud kezdeni olyan csapattal, ahol nincs egy erős mag az építkezésre, hanem saját magának kell felfedeznie az egyensúlyt. A tavalyi jó - mondhatni alaposan előkészített csapatban nagyon jól megtalálta a saját stílusát, de idén már neki kellene hozzásegíteni a Juvét új játékosok felépítésében, amihez egyfelől idő kell, másfelől egészen más edzői képesség. Olyan, ami első ránézésre Contéban inkább megvolt, és amit a tavalyi jó eredmények után egyre kevesebben említettek meg. Tény (és én sem gondoltam volna), hogy Allegri képes lesz egy szinttel magasabb polcra helyezni a Juventust, de a csapat tele volt azokkal az emberekkel, akiket Conte fedezett fel magának és épített be a csapatba. Allegrinek most itt van a lehetősége arra, hogy teljesen a saját képére formálja a csapatát és bizonyítsa, hogy ő is éppúgy tud csapatot építeni, mint elődje. Az, hogy csak a 7. helyen (és a Milan mögött) állnak jelzi mennyire kemény feladatot kapott.
Mire lehet számítani? Semmi esetre sem gondolom, hogy az év meccsét hozza a találkozó. Habár Mihajlovics bizonyítottan tökös gyerek és nem áll tőle távol az agresszív játék sem, annyi pavlovi reflex talán szorult belé, hogy felismerje nem ezek hozták a pontot, hanem az óvatosabb játék. Allegrit pedig ismerjük annyira, hogy tudjuk, ő aztán végképp nem a fejjel előre rohanó edzők táborát szélesíti. Valószínűbb egy olyan forgatókönyv, melyben a csapatok kevés kockázatvállalás mellett megpróbálják az ellenfél által adott minimális lehetőségeket kihasználni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése