Donnarumma igazolja Mihajlovics kockázatos döntését

Gianluigi Donnarumma remekül teljesít, amióta Mihajlovics lehetőséget ad neki. A 16 éves kapus teljesítményéről írtunk már elismerően a blogon, kicsit a facebook oldalon is hájpoltuk az Atalanta után, itt az idő, hogy más szempontból is megvizsgáljuk. Vajon hogyan látja őt a szakma? A Whoscored.com oldala körbejárta Mihajlovics döntéseinek lehetséges okait és következményeit. James Horncastle írását közöljük.

 A Laziós múltja ellenére a Roma szurkolók is tudnának remek sztorit mesélni Mihajlovicsról. Sokan elfelejtik, hogy a szerbnek az AS Roma volt az első olasz klubja és a Giallorosso színeiben játszott évekig. A dolgok persze nem mentek igazán jól. 

Rudi Völler 1992-ben hagyta el a Romát, hogy abba a Marseille-be igazoljon, ami pár évvel korábban kikapott a Bariban megrendezett Bajnokok Ligája döntőjében a Mihajlovicsot is soraiban tudó Red Star Belgrade/Crvena Zvezda csapatától. Völlert a Roma egy bizonyos Claudio Caniggiával pótolta, akinek a bulizás sokkal jobban ment, mint a játék, a Roma pedig a középmezőnyben vergődött. A szezonban már nem volt a csapatnak reális célja.

Néhány perccel a Brescia elleni mérkőzés vége előtt jártunk - Mihajlovics aznap épp betalált, és odament Vujadin Boskov mesterhez: "Gyerünk Vuja, küldd a srácot pályára." Boskov a kispad felé fordult és odakiáltott egy fiatal srácnak: "Te ott! Gyerünk melegíts."

A 16 éves Francesco Totti kibújt a melegítőjéből, így esett, hogy debütált a Serie A-ban. Aki elég jó, az elég idős is és Mihajlovics eleget látott a fiatal szőke tinédzserből edzésen gyakran a saját és a védők büszkeségének rovására ahhoz, hogy tudja a srác készen áll a bevetésre.

Valami a belső hang hasonlót súghatott neki Gianluigi Donnarumma kapcsán. Múlt hónapban Mihajlovics az elmúlt 35 év legfiatalabb Serie A debütáns kapusává tette. A Milanban egyedül egy bizonyos Paolo Maldini játszott fiatalabban.

Nem meglepő módon sokan aggódtak a korai pályára lépés miatt. Mihajlovics döntése szembement a racionálissal. Akkoriban épp kemény időket élt át, a hírek már arról szóltak, hogy két meccse van a munkája megmentésére. Ahelyett, hogy kevesebb kockázatot vállalt volna, bízott abban, hogy a srác nem ismeri a félelmet.

Ezt a döntést fogadták aggodalommal. Vajon ez a legjobb a fejlődése szempontjából? Bedobni egy krízisben lévő csapatba? Mi lesz ha gyengén teljesít? Nem lehet, hogy krízist okoz az önbizalmában és ezzel mindent veszélyeztet? Egy ilyen korban lévő játékost nem kellene óvni a nyomástól és az elvárásoktól? Mihajlovicsot egyszerre vádolták vakmerőséggel és felelőtlenséggel.

Ez az őrült szerencsejáték - ha nevezhetjük így - azt is kockáztatta, hogy több problémát okoz, mint amit megold. Mihajlovics kitette a csapatból Diego Lópezt. A spanyolnak a szezon során volt néhány hibája. A kapufához közel verték meg a Torino ellen, a Napoli mérkőzésen védhetett volna jobban a szabadrúgásnál, kritizálták amiért lassan reagált a Genoa elleni idegenbeli meccsen és nem tudta lehúzni azt a szögletet ami gólhoz vezetett a Palermo ellen. 

Az előző szezon végén López egyike volt azon kevés Milan játékosnak, aki képes volt magasra tenni a lécet. A bajnokság legjobb kapusai között volt a Chievo játékosával Albano Bizzarrival egyetemben és a Milan MVP jelöltjei között is volt Ménez illetve Bonaventura mellett. López padoztatását lehet úgy is értelmezni, mint a tisztelet hiányát és elbizonytalanítani egy olyan játékost, aki tavaly még a különbséget jelentette. 

A statisztikák azonban nem hazudnak. López védési hatékonysága a második legrosszabb a bajnokságban a maga 53,6%-val. Amikor Mihajlovicsot a döntéséről kérdezték úgy reagált, hogy a formák és nem a név alapján választ, Donnarumma pedig meggyőzte őt Milanellóban és az előszezoni mérkőzéseken, ahol többek között a Real Madrid elleni büntetőpárbajban kivédte Toni Kroos tizenegyesét.

2 perctől jön az a bizonyos védés.

Mondhatnánk, hogy López játéka kőbe volt vésve, de akkor Donnarumma lehetőséget kapott a Berlusconi kupán az Inter ellen, négy nappal a Sassuolo látogatása előtt. Az később derült ki, hogy a Milan nem engedte el a játékost az U17-es válogatotthoz a kvalifikációs mérkőzésekre. "Nyilvánvalóan akkor már eldőlt, hogy lehetőséget kapok" - mondta a játékos a La Repubblicának.

Az biztos, hogy ez a döntés nem gyenge emberre vall. A Milan a 14. volt a bajnokságban, a legutóbbi három meccsén nem nyert. A csapat tulajdonosa - Silvio Berlusconi - így nyilatkozott: "150 millió okom van mérgesnek lenni". Berlusconi jogosan mérgelődött és emlegette a nyári költekezést. Az Ultrák szintén elégedetlenek voltak. Egy sor drapériát tettek ki a mérkőzés előtt "Nem fogunk megmenteni senkit ettől a megalázó helyzettől" - állt az egyiken. 

A helyzetet tovább rontotta, hogy a Milan egyik mumusa érkezett a San Siróba. Dominico Berardi kulcsszerepet vállalt abban, hogy Max Allegrit végül kirúgták, később az ifjú titán mesterhármast szerzett a Mapei stadionban, ekkor már Inzaghi volt az edző. Vajon mire lehetett ezúttal számítani tőle? Úgy fair ha azt mondjuk Donnarumma nem volt annyira meggyőző a bemutatkozó meccsén, mint amit Buffon mutatott be a Parma színeiben a Milan ellen. Nem volt annyi védése és a clean sheet sem jött össze. Ráadásul Berardi alaposan meglepte a szabadrúgásnál. 

Erős idegzetűeknek egy kis Berardi-show.

A Milan mégis győzött és volt néhány enyhítő körülmény a bekapott gólnál. Juraj Kucka feleslegesen szabálytalankodott. A sorfalban túl sok játékos volt, Donnarumma rossz szögben volt, ami lehetővé tette, hogy rossz irányba induljon el. Az újságok akkor 5 és 5,5 között értékelték a teljesítményét. Mihajlovics igazságtalannak nevezte a szigorú osztályzatokat. "Ti mit csináltatok 16 évesen?" kérdezte a meccs után.

A bizalom megmaradt, és eredménye is lett. Donnarumma következő meccsén a Chievo ellen hozta a szezon első kapott gól nélküli meccsét. Volt egy kis szerencséje, az egyenlítő gólt visszafújták egy ellene elkövetett szabálytalanság miatt, de egyébként jól tette a dolgát.

A Lazio elleni mérkőzésen azt várták, hogy eljön az igazi teszt ideje. A római csapat az Olimpicóban zsinórban 8 meccset nyert meg a bajnokságban, mindösszesen egyetlen győzelemre voltak a rekordtól, amit még a harmincas években állítottak fel Silvio Piola idejében. Az esélyek borultak, a Milan a szezon legjobb meccsét hozta össze, amiből Donnarumma is kivette a részét. Leglátványosabb megmozdulása az volt, amikor kirohant a kapujából, Neuer szerű higgadtsággal elvette Klosétől a labdát és jól reagált Senad Lulic nyomására is. A végén még kapott egy gólt Ricardo Krishnától, de ez akkor már nem számított.

A Lazio elleni megmozdulásai. Nemcsak a sarkazást érdemes figyelni.

Amióta a rendszert 4-3-3-ra váltották és Donnarumma a csapatba került, zsinórban három győztes meccset játszottak a bajnokságban, ami több, mint amit előző idényben sikerült egymás után nyerni. Mihajlovics úgy fogalmazott, hogy a győzelem azt jelezte volna, hogy a csapat jó úton van. Ehelyett visszaléptek egy kicsit. Az, hogy a Milan nem kapott ki elsősorban Donnarumma érdeme. A Whoscored 8,01-es értékelést adott, 4 kritikus helyzetben bemutatott védése volt és hozott egy újabb kapott gól nélküli meccset a Milannak. Mihajlovics teljesen igazoltnak láthatja, hogy bedobta a mélyvízbe. Egyedül az Inter kapusa Samir Handanovic véd nagyobb hatékonysággal (86,3%), mint Donnarumma (84,6%).

Donnarumma 16 éves, szinte még gyerek. 196 centiméter, valószínűleg még nőni is fog. Ügynöke Mino Raiola, aki ismeri és látja benne a tehetséget. Ő az az ügynök, aki olyan ügyfelekkel rendelkezik, mint Ibrahimovic, Pogba vagy Balotelli. Őt aztán nem is kell bátorítani, hogy a protezsáltjairól beszéljen. Év elején például azt mondta, hogy aki Pogbát el szeretné vinni a Juventustól legalább 100 milliót kell fizetni. Folyamatosan figyelmet irányít játékosaira. Némi óvatosság azért nem ártana.

Emlékeztek még Simone Scuffetre? Villámgyorsan berobbant a köztudatba, fiatalabb volt a bemutatkozásánál, mint Buffon. Az Atlético Madrid már Thibaut Courtois utódját látta benne. Scuffet éretten visszautasította őket, abban a hitben, hogy ha az Udinesében marad az lesz a legjobb a fejlődésének. Jelenleg a Como csapatánál van kölcsönben. De nem kell messzire menni, a Milanban is voltak nagy tehetségek, akik elmaradtak a várakozástól. Néhány példa: Pato, El Shaarawy vagy épp De Sciglio.

Az csak idővel derül ki, hogy megmutatja-e a benne lévő potenciált, az U21-es válogatottban a legfiatalabb játékos lett. Az mindenesetre biztató, hogy úgy tűnik ez a srác valóban nem fél semmitől. 

"A higgadtságom az egyik erősségem a nehéz helyzetekben is. A kapusnak nyugalmat kell sugároznia. Nem engedheti meg magának, hogy bizonytalan legyen. Mentálisan erősebb vagyok a kortársaimnál. Erre a debütálásom ébresztett rá. Idegesnek kellett volna lennem, de egyáltalán nem voltam az."