November már a sorsolást követően komoly hónapnak tűnt két rangadóval és két erős középcsapattal. Úgy pedig pláne az, ha a nyerhetőbb mérkőzések előtt is izgulni kell a csapat összeállítása miatt. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. Bonaventura és Bertolacci biztos, Montolivo kérdéses hiánya ismét komoly teszt elé állítja Mihajlovicsot, nézzük miből tud főzni.
Bonaventura minden kétséget kizárólag a szezon eddigi legjobb Milan játékosa. Rossz meccse nem akadt, és inkább volt kiemelkedő, mint átlagos a pályán nyújtott teljesítménye. A Milan idei 15 góljából 7-nél kulcsszerepet vállalt 2 góljával és 5 gólpasszával, ilyen teljesítményt csak Bacca tud felmutatni, aki jelenleg szintén 7 gólban működött közre 6 találatával és 1 előkészítésével. Szóval nyugodtan állíthatjuk, hogy a támadópotenciálunk jelentős részét kell valahogyan pótolni.
A statisztika ráadásul le sem írja igazán, hogy Bonaventura mit jelent ennek a Milannak. Ő az, aki ha kell, akkor hátul segít, akár a labdakihozatalban is, ugyanakkor a támadóharmadban is messze a legaktívabb játékosunk és a legtöbb gólhelyzet kialakítása a nevéhez köthető. Gyors kalkulálás után megállapítható, hogy nincs olyan karakterű játékos, aki a szerepkörét képes lenne átvenni mindkét oldalon és az eddig sikeresnek tűnő 4-3-3 ugyanabban a leosztásban maradhat.
Két variációt látok.
A, Mihajlovics megpróbálja pressinggel nyomás alá helyezni az ellenfelet és a lehető legtöbb gólt berámolni
B, Az eddiginél konzervatívabb taktikát választ és megpróbálunk a stabil védekezésre építve Baccáékban bízni, hátha összekaparnak egy gólt.
De kivel is játszunk?
Az Atalanta jelenleg a 8. helyen áll a bajnokságban, vagyis eddig úgy tűnik idén kezdik újraépíteni a stabil helyüket az olasz középmezőnyben. Ebben nagy segítségükre van a tapasztalt taktikus, Reja és az általa újra helyreállított csapategység. A játékosok közül egyelőre leginkább Alejandro Gomezt lehet kiemelni, aki 3 góllal és 2 gólpasszal áll, illetve Maximo Moralezt, aki 1 gólja mellé 4 gólpasszt jegyez. A két játékos a 4-3-3-as rendszer két széléről indul többnyire, így komoly kockázatai lehetnek annak, ha a csapat nagyon kinyílik, kivéve ha sikerülne óriási nyomás alatt tartani az ellenfelet.
Az Atalanta idei teljesítményéből két dolog tűnik ki. 1. Nagyon ritkán kapnak ki náluk gyengébb csapatoktól. Kivételt képez a Bologna elleni 3-0-ás vereség, igaz ez épp a legutóbbi fordulóból származik. 2. Náluk erősebbeket se nagyon vernek, de itt is van kivétel, a Lazio elleni 2-1-es siker. Érdekesség, hogy a négy vereségüknél olyan csapatoktól kaptak ki, mint a Juventus, Fiorentina vagy Inter. (Akartok tippelni, melyik lett 1-0?)
Jól tippeltetek.
Az Atalanta tehát többnyire az a csapat, amelyik a kötelezőket hozza, de bravúrt ritkán ér el. Ha abból indulunk ki mit láttunk az előző meccseken, akkor a Milan teljesen egyértelműen erősebb lenne, viszont fentebb már leszögeztük, hogy a legfontosabb láncszem hiányzik. Vagyis ez némileg árnyalja a képet.
Kik léphetnek Bonaventura helyére?
Az elsődleges opció jelenleg Niang, akiről elmondta Mihajlovics, hogy számít rá és úgy tűnik komolyan is gondolta. A francia felépült sérüléséből és régi, jól megszokott posztján térhet vissza. Ő azonban teljesen más kaliber, mint Bonaventura. Ami különösen érdekes: még mindig nem tudnám megmondani milyen támadó is tulajdonképpen Niang. Egy dolog biztos: nem klasszikus szélső és nem is igazi középcsatár. A sebessége és fizikuma mindegyikhez megvan, viszont a döntéshozatalai egyelőre kétségessé teszi mire is lehetne alkalmas. És még mielőtt valaki bedobná: nem, a Genoában sem volt klasszikus középcsatár, csak papíron. Valójában elég laza volt a rendszer a támadók között, Falque és Perrotti épp oly gyakran feltűnt középen, mint Niang, így a francia is gyakran volt szélen. Lehet, hogy ez lenne a megoldás? Az biztos, hogy a Milanban nem kap ilyen szabadságot, és mivel Bacca helye betonbiztos, ezért marad neki a szélen való érvényesülés. Persze nem Bonaventura minőségében, elvégre szervezni nem tud és a labdák kihozatalába is limitáltabban vonható be, noha azért általánosságában elmondható, hogy védekezésben egyáltalán nem rossz.
Szóba jöhet még Honda, akinek talán a labdák kihozatalában lehetne nagyobb haszna, ugyanakkor a támadászervezés helyett lehet, hogy az esküvőszervezésben is nagyobb haszna lenne, eddig ugyanis egyetlen olyan mérkőzését sem láttam a Milanban, ahol jelét adta volna annak, hogy képes szervezni a játékot. Emiatt Bonaventura feladatait Nianghoz hasonlóan képtelen lenne a támadóharmadban ellátni, viszont a sebessége miatt az ellentámadásoknál is limitáltabban használható.
Suso már fel sem merült az olasz lapoknál - pedig ejj, mekkora nagy tehetség (nem) - és ezzel nagyjából el is fogytak az opciók ha marad a 4-3-3. Márpedig nehéz elképzelni, hogy az előző 4 meccs után olyan könnyű szívvel dobja oda Miha.
Kanyarodjunk egy kicsit vissza, hogy milyen lehetőségei vannak Mihajlovicsnak.
A, pressing, nagy nyomás stb.: A veszély ott van, hogy az Atalanta széleken veszélyes támadásokat tud vezetni, sőt az elsődleges veszélyforrásaik potenciálisan onnan érkezhetnek. Ha nem működik a pressing (idén látványosan nem mentek), akkor óriási területek nyílhatnak a gyors játékosaik előtt, ami a védőinket kellemetlen helyzetbe hozná,
B, terület lezárása, kontra: Valószínűleg ebben az esetben a biztos(nak tűnő) 1 pont tudatában léphetne pályára a Milan és összességében Baccáékban inkább benne van, hogy egy gólt helyzet nélkül is összehoznak, mint amennyire ez Pinilláéktól várható.
Ha én lennék az edző utóbbira voksolnék Niang és Cerci miatt, de valahogyan a szerb eddig nem tűnt túlzottan óvatoskodó edzőnek, így ne csodálkozzunk nagyon, ha lerohanjuk az első perctől kezdve az Atalantát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése