Niang karrierjéből a szerencse mindig hiányzott. Néha a kapufák, máskor rossz edzői döntések eredményeként, de soha nem volt igazán minden adott ahhoz, hogy hosszútávon is jó teljesítményt nyújtson a Milanban. A Sampdoria ellen alighanem először kapott lehetőséget az eredeti posztján és igen masszív teljesítménnyel jelezte, hogy semmiképpen sem kell leírni őt. Értékeljünk.
A francia fiatalember mindenképpen kiérdemelte, hogy a tegnap esti találkozót követően ő legyen a figyelmünk középpontjában. Szemmel láthatóan élvezte a kötetlen szerepkört, amíg erőnlétileg bírta, addig magasan a mezőny legjobbja volt, sarkazásaival gyakorlatilag bolondot csinált a Sampdoria védelméből. Itt meg is állnék egy rövid ideig, ugyanis szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy minden mérkőzésen ilyen hatékonysággal vegye elő a sarkazásait egy játékos és valószínűleg máskülönben inkább neveznénk könnyelműnek, egyenesen flegmának a srác megoldásait, a szombat esti viszont karrierjének legjobbja volt és egyszerűen minden működött. A Milan 4 góljából háromban aktív szereplő volt és az előkészítésekből is kivette a részét. Bonaventura találatánál ő adta a gólpasszt, a tizenegyesnél ő tette tovább sarokkal (mert mi mással?) a labdát, a harmadiknál pedig a szemfüles labdaszerzése kellett a ziccerhez. Nem túlzás állítani, hogy Niang végre felnőtt a feladathoz és azt a teljesítményt nyújtotta, amit évek óta várunk tőle. Nézzük mik kellettek ehhez.
1. Csatárként kapott szerepet
Bár acélosnak sem a Montpellierben sem a Genoában hozott statisztikáit nem lehet nevezni, az teljesen egyértelmű volt ezekben a csapatokban is, hogy a helye középen van. Bár a gyorsasága alapján nem lenne butaság szélre kitenni, 1-2 megoldástól eltekintve nem ez az igazi posztja. Ráadásul a Milanban többnyire jobb oldalon szerepelt, ami még inkább semlegesítette a játékát. A bal lába ugyanis nem rossz, de azért mégis idegen egy jobb lábas játékostól ha a gyengébbik oldaláról kell befelé cseleznie. A beadásai ugyanis soha nem voltak igazán jók, bár a kemény, lapos, kellemetlen keresztbe lőtt labdái egyáltalán nem veszélytelenek, gyakorlatilag ezt láttuk a gólnál is. Bal oldalon egy fokkal már otthonosabban érzi magát, legalább elindulhat a kapu irányába, jóval direktebb a játéka, de még így is nagyon messze kerül az ellenfél kapujától. Középen viszont mindegyik kvalitása jól érvényesülhet. A sebessége, a bámulatos fizikuma, amiről viszonylag kevés szó esik és a mobilitása, mivel középen sem az a tipikus bólyacenter, aki várja a labdát a tizenhatoson belül. Játékának szerves része, hogy kihúzódik a szélekre, de nagyon nem mindegy, hogy ezt kényszerből teszi masszív taktikai (értsd: védekezési) feladatokkal, vagy kötetlenül. Ezúttal utóbbi állt a rendelkezésére. A hőtérképből is látszódik, hogy Niang gyakorlatilag az ellenfél tizenhatosan előtt mindenhol feltűnt, ezzel folyamatosan zavarva a védőket.
2. A csapat átlagon felüli teljesítménye
A 4-4-2 és az, hogy a találkozó első percétől kezdve felvállalta a Milan a támadásokat eleve remek táptalaj volt a francia kibontakozására. Kiemelendő a két belső középpályás, különösen Kucka, aki alig több, mint egy félidő alatt szerzett 6 labdát, dolgozott ki 2 gólhelyzetet és mutatott fel 2 sikeres cselt is. Montolivo újfent sokat melózott, összesen 9 labdát szerzett, 13 hosszú passzából pedig 10 pontos volt. Azon már talán meg sem lepődünk, hogy Bonaventura is hozta a szokásos jó teljesítményt, Montolivo mögött a 2. legtöbbet passzolt a mezőnyben, gólt szerzett, a cselei működtek és még védekezéshez is hozzátett az 5 labdaszerzésével. Mondani sem kell, hogy a 4-4-2-ben utóbbi is kulcsfontosságú tőle és Cercitől is. Utóbbi statisztikailag védekezésben nem hozott sokat, de volt egy rendkívül fontos szerelése, amikor a védelmet már rég kijátszották és gyakorlatilag rajta kívül már csak Donnarumma állíthatta meg a Sampdoria támadóját. Cercit egyébként dicséret illeti, gólpassza mellett összesen 5 helyzet előkészítésében vállalt szerepet.
3. A Sampdoria védelmének totális szétesése
Nem volt nehéz észrevenni: ez a Sampdoria nagyon messze van a tavalyitól. Montella ide, Montella oda a védelem teljesen zavarodott volt, gyakorlatilag mindenféle szervezettség nélkül futkároztak. Feltűnő volt, hogy sebességben mennyivel fölé nő ellenfelének a Milan, aminek oka egyfelől az lehetett, hogy a szokásosnál nagyobb tempót vállalt be a Milan, másfelől viszont nem tudom elképzelni, hogy ebben a sebességben bármelyik csapatot is képes lenne megverni a Samp. Túl azon, hogy Niang jól játszott, az a tény, hogy sarkazva szedte szét egy olasz csapat védelmét olyan játékos, aki messze nincs neymari adottságokkal megáldva, nos elég jól leírja azt a fogalmatlanságot, amit tegnap mutatott az ellenfél.
Mit várhatunk Niangtól?
Őszintén szólva nem számítottam ennyire gyenge Sampdoriára, így egyértelmű, hogy nem ez lesz a legnehezebb mérkőzés az őszi széria hátralévő részében. A 4-4-2 ettől függetlenül valószínűleg marad, a Milan játékosállománya bőven elegendő lehet arra, hogy hasonló dominanciát mutassunk a kiesőjelöltek ellen is. Vagyis a játékrendszer valószínűleg inkább segíteni fogja a fejlődését. Arra azért nem számítanék, hogy minden találkozón ugyanazzal a trükkel fogja mattolni a védelmeket. Arra azért jó lehet ez az időszak, hogy végre megalapozza a helyét a kezdőben és szerezzen annyi önbizalmat, amivel a fejlődés útjára léphet. Ne felejtsük el: még mindig csak 20 éves, ami nemcsak magyarfocista mértékkel tekinthető fiatal tehetségnek. Ha most húzza fel a góllövő cipőjét, még kényelmesen befuthatja a neki jósolt karriert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése