2014. november 30., vasárnap

Elindul-e felfelé a Milan?

 Ha a számokat nézzük, akkor két hasonló képességű csapat fog pályára lépni, elvégre pontosan ugyanannyi pontjuk van Stramaccioniéknak, mint a Milannak. Ha összehasonlítjuk a két keretet, akkor viszont ez a megállapítás aligha lenne helytálló, ilyen téren akár sima Milan győzelmet is vizionálhatnánk. Az elmúlt hetek teljesítményét figyelembe véve azonban meglepetés lenne a győzelem tekintve, hogy az okosan és masszívan játszó középcsapatok ellen elég gyenge a csapat mérlege idén. Ettől függetlenül kell a győzelem, mert csak ez mozdíthatja ki a csapatot a jelenlegi gödörből.




Az Udinese kifejezetten jól kezdte a bajnokságot, mondhatni jót tett a csapatnak az edzőváltás. Stramaccioni azon edzők közé tartozik, aki új lendületet adhatott ennek a csapatnak, még akkor is ha történetesen elődje csapatépítés területén fantasztikus munkát végzett. A kezdeti lendület után (mely alatt azért legyőzték a Napolit és a Laziót is) jöttek kellemetlen pontvesztések, de összességében elég tisztességesen futballoznak. Bármennyire is figyelni kell rá, örülök, hogy leírhatom Di Natale nevét, aki tavaly majdnem visszavonult, de aztán meggondolta magát, és ezt nagyon jól tette. Idén 11 meccsen 7 gólnál jár, amivel az egész találkozó legeredményesebb játékosa lesz. Toto még 37 évesen is a Serie A legjobb csatárai között van, ez világos. Természetesen most is elsősorban őt kell figyelni, szeret ellenünk gólokat szerezni, eddig 12-t rámolt be, amivel a 4. kedvenc ellenfele a Milan.

Immáron 200 gólos az olasz bajnokságban. LEGENDA.

Inzaghi úgy vélem most győzelmi kényszerben van. Tekintve, hogy milyen meccsek várnak még a csapatra, az lenne a legideálisabb, ha az Udinese és Genoa ellen is összejönne a győzelem. Akkor jóval kisebb nyomás alatt kellene futballozni a Napoli és Roma ellen, ahol végképp nem a Milan lesz az esélyes. Most lehetne valami váratlant húzni, elvégre a túloldalon dolgozó edző sem elég rutinos. Imádtam játékosként Inzaghit, de ez a tény nem változtatja meg azt, hogy eddig elég keveset mutatott edzőként. A kezdeti lendület elfogyott, kiismerték a csapat erősségeit támadásban, kevés területhez jut a Milan, így pedig az első fordulókban látott hatékony támadások sem jellemzik a csapatot. A kontrára épülő játék abban a formában amit eddig játszottunk nem képes minden meccset megnyerni, arra kellene rájönnie Pippónak, hogy hol, melyik csapat ellen lehet ezt használni és hol kellene több kreativitás a középpályára. Az Udinese inkább azon csapatok közé tartozik, ami nem szokott területet engedni, főleg nem olyan ellenfél ellen, ahol jobb játékosok vannak. Kellene tehát egy új meccsterv, és azt hiszem az elkövetkezendő hetek sokat elárulnak majd abból, hogy Inzaghi milyen szinten helyezkedik el edzőként. 


Zapata a héten kritizálta Inzaghi rotációs elveit, elsősorban a sok védőcserét. Az Udinese ellen sokadig variáció lesz majd látható, De Sciglio a keretben sincs, ami megnyithatja az utat Armero előtt. De ne legyenek kétségeink, esélyesebb, hogy Bonera kezd az eddig látottak alapján. De Sciglio teljesítményét sok kritika érte, és támadásban rendre jókora nullát hozott, hátul viszont jól megoldotta a feladatot többnyire, ha nem is volt kiemelkedő a teljesítménye. Amennyiben mégis Armero kezd, a védekezésben sebezhetőbbé válhat a csapat, ugyanakkor a támadásban jóval többet tehet a játékhoz De Scigliónál. A kolumbiainak ez az egyik erőssége (főleg, hogy háromvédős rendszerben mozog otthonosan), bár erősen meccshiánnyal küzd, szóval kemény meló lesz. Ha Bonera kezd, akkor megtörténhet, hogy a Milan négy belső védővel áll ki a meccsre, hiszen a jobbhátvéd Abate sérülése miatt jó eséllyel Rami lesz. Ő egyébként az Inter ellen egészen jó teljesítményt nyújtott, még a támadásokhoz is felért és néhány pimasz cselt is bevállalt, hátul pedig nem nagyon hozták zavarba. 

A középpálya szintén érdekes terep, a két legjobb játékos egyelőre nem 100%-os. A születésnapos De Jong (Isten éltessen Pitbull!) még mindig küzd a válogatottnál összeszedett sérülésével, Montolivo pedig lassan kerül vissza hosszú sérülése után a csapatba. A sérülése elején még arra gondoltam, a visszatérése után nem biztos, hogy a kezdőbe kell rakni (persze én naiv feltételeztem, hogy Cristante pótolhatja), de igazság szerint senki nem nyújtott közepesnél jobb teljesítményt a posztján, így a mi szintünkön megváltás lesz, ha végre játszhat. Az Inter ellen nagy lelkesedéssel és pusztítással romboló Muntari kikerülhet, Essien viszont a pályán ragadt. Másodszor kerülhet a kezdőbe Van Ginkel, akire továbbra is nagyon kíváncsi vagyok, van még mit bizonyítania. A középpálya harmadik eleme Bonaventura lehet, nálam nem kérdés, hogy helye van itt, kiemelkedő teljesítményt ő is ritkán nyújtott, de gyenge meccsére sem emlékszem. 


A csatártrió a Honda-Ménez-El Shaarawy lehet, alighanem az egyik legjobb változat még mindig ez, habár szerintem megérdemelné a bizalmat Pazzini és Niang is. Torres nem adta jelét annak, hogy illene a csapatba, ahogyan annak sem, hogy feltámadna, mint anno Crespo a rossz szezonkezdetet követően. A formák persze ebben a hármasban is elég ingadozóak, Honda a szenzációs kezdést követően visszavett a tempóból, Ménez annyira belelkesült, hogy a passz gombot teljesen levették róla, El Shaarawy pedig szinte mindig rossz döntést hoz a kapu előtt.

Összegezve kemény meccs vár a csapatra, ahol ráadásul nyerni kellene mielőtt az egész szezon teljesen elbaszódik. Zsinórban 5 meccsen nem sikerült nyerni, egy hatodik pontvesztés nem segítené ki a csapatot ebből a gödörből. 

Várható kezdőcsapat:

Lopez-Rami-Mexés-Zapata-Armero-Van Ginkel-Essien-Bonaventura-Honda-Ménez-El Shaarawy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése