Milan-Udinese: nyomokban focit is tartalmazott!

 Az elmúlt hetek gyötrelmes teljesítménye után sikerült pozitívabb arcát mutatnia a csapatnak. Az Udinese legkevésbé sem tudott nyomást helyezni a Milanra, bátortalan taktikájuk eredményeképpen a kreatív játékosok ki tudtak bontakozni, így pedig csak az volt a kérdés hány góllal nyer a Milan. Aki látta a találkozót, alighanem egyetlen percre sem érezte veszélyben a győzelmet, annak ellenére, hogy az első gólt a 60. perc után szerezte csak meg a csapat.

Múlt héten is megjósolta hány gólja lesz.

Röviden összefoglalva nagyon kellett ez a győzelem. Olyan időszakot élt át a csapat, ahol egy vereség a szakadékba sodorta volna a Milant mentálisan, a döntetlen hasonlóképp csak kevésbé gyorsan, a győzelem viszont pozitív irányba terelhette a gondolatokat. Persze tekintve a következő hetek megpróbáltatásait nem biztos, hogy ez pontokban is megnyilvánul majd, aligha számolhat sok ponttal a papírforma alapján Pippo a Napoli vagy a Roma ellen, de ennyire még ne szaladjunk előre.

Stramaccioni csapata meglepően passzívan állt a meccshez. Alapvetően nem jellemző az Udinesére, hogy mindenáron birtokolni akarja a labdát, vagy keményen nyomást helyez az ellenfélre. Ugyanakkor az is ritka, hogy a támadást már az első perctől fogva feladja és abban bízzanak, hogy Di Natale négy védő között is csak megoldja majd valahogy. Márpedig most ez volt a meccsterv, a Milan minden gond nélkül szerezte vissza a labdát azon ritka alkalmakkor, amikor az Udinese indíthatott volna támadást. Nem is nagyon nyíltak ki.

Di Natale zseni, de ennyire kevés támogatással ő sem tud mit kezdeni.

A Milannak jót tett az, hogy a mélységi labdakihozataloknál nem kapott nyomást a középpálya. Korábban még az Empoli is képes volt összezavarni a középpályát egy jól időzített letámadással, ami valószínűleg most sem lett volna feltétlenül rossz ötlet. Azzal vélhetően jobb esélyük lett volna egy gólra, ha Essient már az első percektől fogva zavarják és gyors passzokra kényszerítik. Ebben bizony az is benne lett volna, hogy rossz helyen adja el a labdát a Milan, de annyira védte a saját térfelét az Udinese, hogy ezt igazából büntetlenül is megtehették volna Essienék. A Milan így mélységből jobban tudott szervezni, ebben benne volt Van Ginkel is. A holland nem mutatta magát nagyon sokszor, de remekül helyezkedett, amivel rendre jól segítette a támadások felépítését. Annak ellenére, hogy ez volt az első bajnokija amit majdnem végigjátszott nem lógott ki a mezőnyből, közepes teljesítménye ellenére is úgy vélem megérdemelne még lehetőséget. 

Végre bevethető, és elfogadhatóan játszott.

A meccs kulcsa úgy vélem az volt, hogy több labdát sikerült eljuttatni a támadó harmadba, és a kulcspasszok száma is átlag felett volt. Sikerült megoldani, hogy szélen emberfölényes helyzetek alakuljanak ki, érezhető volt, hogy Ménez tudatosan húzódik le szélre és segít ezzel Hondának vagy El Shaarawynak. Megint fontos szerepe lett a felhúzódó szélső védőknek, ami láthatóan szintén egy tudatos játékelem és a szezon elején Ignazio "gólpasszkirály" Abate jó teljesítményét is okozta. Ezúttal meglepő módon Lord Bonera került rendre jó helyzetbe és tudta középre bejátszani a labdát. Nem is veszélytelenül, bár 4 kísérlete közül igazából 1 beadás sikerült. A túloldalon Armero meglepően szürke volt támadásban, igaz mintha az ő oldalán kevésbé sikerült volna területet nyitni. Ennek oka valószínűleg az, hogy El Shaarawy maga is szélen próbált elsősorban betörni, míg Hondánál inkább megfigyelhető volt, hogy behúzódik középre.

A szélen vezetett akciókkal rendre sikerült megbontani az Udinese védelmét, de a beadások terén egészen siralmas mutatót sikerült felmutatni. Nem egyszer került olyan helyzetbe a szélső, hogy lehetősége nyílt keresztbe lőni a kapu előtt a labdát, de egyik sem volt túlzottan okos, higgadt megoldás. (Pár érdekesség beadások tekintetében: Honda 9/2, Ménez 6/0, Bonera 4/1, Bonaventura 4/2, El Shaarawy 3/1. Van Ginkel, Armero és Rami fejenként még 2-2 beadással járultak hozzá a meccshez, ebből a hollandnak lett egy sikeres kísérlete.) Összesen tehát 32 beadási kísérletből 7 került Milan játékosokhoz. Nem éppen veretes szám. Ez volt az oka annak, hogy sikerült kifejezetten veszélyes akciókat vezetni, melyekből többnyire aztán a ziccer hiányzott. 

Valahol a 10.perc környékén egyébként a Milan megszerezhette volna a vezetést, Rami fejese ugyanis centikkel áthaladt a gólvonalon, de ezt a gólvonali asszisztens és a bíró sem vette észre. Nem szidnám őket ezért különösebben, szabad szemmel szinte lehetetlen volt ezt kiszúrni. Persze a 21. században már lenne megoldás erre...

Végül nem döntött a meg nem adott gól, de azért itt is be kell vezetni a videóbírót.

Az ellenél kapusa Karnezisz hozzátette a magáét a meccshez, nagy védésekkel tartotta meccsben a csapatát. A 64. percben aztán egy rossz beadást követően került végül a labda Honda elé, őt azonban még a lövést megelőzően lerántotta Domizzi, amire egyből piros lapot kapott és tizenegyest a Milan. Ménez ezt értékesítette. Úgy tűnt ezzel végleg megvan a Milan győzelme, a gyengén futballozó Udinese emberhátrányban sem tűnt különösebb akadálynak. Di Natale ráadásul áldozatául is esett a pirosnak, helyére került védő a pályára, így a legveszélyesebbnek tartott udinei nélkül folytatódott a küzdelem. Sokáig azért nem lehetett élvezni az emberelőnyt, mert Essien is kiállt, könyöklés miatt. Szándékosságot egyébként nem lehetett felfedezni benne, de tény: kirakta a könyökét. Ennyi nem minden bírónál ér lapot, de Paolo Valeri szőrös szívű volt, és elküldte zuhanyozni a ghánait. A Milan győzelmét ez sem veszélyeztette, Ménez szólóból bevert még egyet, ezzel a 7. gólját is meglőtte. A hajrában El Shaarawy és Pazzini is betalálhatott volna, egyikük sem tette, így maradt a 2-0.

Összegezve szervezettség tekintetében magasan a legjobb meccse volt idén a Milannak . Érződött mit akar Inzaghi támadásban, helyenként lendülete is volt a támadásoknak. Hátul az égvilágon semmi probléma nem volt, de nem tudom ez mennyire köszönhető az Udinese passzivitásának és mennyire a Milan javulásának. Mindenesetre clean sheet, ez olyan ritkaság manapság, hogy mindenképpen fel kell jegyezni.