Szombat este a Hellas Verona-Roma mérkőzéssel megkezdődött a 2015/16-os szezon pontvadászata Olaszországban is. Ez pedig azt jelenti, hogy a Milan is ismét pályára lép a bajnokságban, ráadásul egyből egy rangadóval kezdi Mihajlovics csapata a szezont. Tekintve a nyári fejleményeket, az erősen átalakult csapatot, aligha akad olyan Milan szurkoló, aki nem tűkön ülve várja Bacca bemutatkozását vagy a várhatóan Romagnoli-Ely kettős debütálását a Serie A-ban.
Kezdjük a leendő ellenfelünk vizsgálatával, akik szintén átalakultak kissé. A legnagyobb személyi változás Montella távozása volt, aki a középszerűségből felemelte a lilákat és stabil 4. helyeket hozott a csapatának. Tény, hogy ennél magasabbra nem jutott, de az évek óta gyengülő keretből a maximumot így is kihozta, főleg, hogy közben még a nemzetközi porondon is egyre jobban szerepeltek. A távozása mindenképpen nagy érvágás, még akkor is, ha Paulo Sousa történetesen szintén nem nyeretlen kétéves. Sousát - és az edzői stílusát - mi magyarok különösen jól ismerjük, hiszen mindannyian emlékezhetünk rá hogyan hozott szégyent a jó magyar edzői hagyományokra és sikereivel hogyan gyűlöltette meg magát a komplett magyar edzői felhozatallal. Az akkori Vidiből stabil, harcos és nemzetközileg is eredményes csapatot faragott. Azonban túlzás lenne pusztán ez alapján megítélni a portugál tréner munkásságát. Valójában az évek során az igazolódott be, hogy rendkívül intelligens edző, aki tudja mikor mit kell játszania a csapatával. Izraelben és Svájcban kifejezetten támadó szellemű focit játszatott, de a Basel esetében a stabil védekezés a Bajnokok Ligájában megmaradt. Első ránézésre mindenképpen jól sikerült pótolni a távozó Montellát, nagy kérdés ugyanakkor hogyan veszi majd fel az olasz bajnokság ritmusát.
Vélhetően a Fiorentinával elsősorban megint a stabilitásra helyezi majd a hangsúlyt, mivel a támadó potenciál eléggé meggyengült Firenzében. Montellának legalább annyi szerencséje akadt, hogy mindig volt olyan labdarúgója, aki köré a támadásokat szervezhette. Jovetics, Ljajics, Cuadrado, Rossi és végül Szalah is az a kategória, akik letették névjegyüket a bajnokságban és vezérként tudtak viselkedni. Jelenleg ott tartunk, hogy a tavaly 20 meccsen 7 gólig jutó Babacar és a zseniális, ámde rettentően sérülékeny Giuseppe Rossi jelenti a legnagyobb támadópotenciált. A legnagyobb erősségük a középpálya lehet, ahol remek játékosok állnak Sousa rendelkezésére. Badelj már tavaly is a stabilitás kulcsa volt, mellé érkezett még Mario Suárez az Atlétitől és akkor a két szervezőről, Borja Valeróról vagy Mati Fernandezről nem is esett szó. Nagyobb mérkőzéseken - így vélhetően az esti bajnokin is így lesz ez - igen veszélyes ellenfél lehet a Fiorentina, hiszen láttuk Sousáról, hogy képes megszervezni jól egy csapat védekezését. A védelem ugyanakkor megint elveszített egy értékes láncszemet Szavics személyében. A monetengrói védő kétségtelenül az egyik legjobb játékosa volt a Fiorentinának, a védelem vezére is egyben. Ez a szerep (részben) majd Astorira hárulhat, aki nem tudta megerősíteni helyét a Romában, ugyanakkor most újra jó útra térhet a karrierje.
Az előszezonbeli meccseiken egy vereségbe szaladtak bele, igaz az elég nagy, 4-2-es zakó volt a PSG ellen. Az első komolyabb mérkőzéshez mérten ez még egészen vállalható eredmény Ibráék ellen, pláne a többi találkozó fényében. A PSG után ikszeltek a Benficával, megverték a Barcelonát és a Chelsea-t is. Ezek is jelzésértékűek lehetnek, jelezve, hogy a jobb csapatoknak fel kell kötniük a gatyát a Fiorentina ellen.
Szerencsére ami a Milant illeti, bőven van miért bizakodónak lenni. Mihajlovics eddig jó úton halad, hogy a vele szemben táplált előítéleteket levetkőzze, aminek jó alapa lehet a fiatal játékosokba vetett bizalom. Ha minden jól megy, ismét a Romagnoli-Ely kettőst látjuk a pályán, ami alighanem a bajnokság legfiatalabb védőpárosa, de egyébként nemzetközi szinten is kiemelkedően fiatal Milan védelem próbálhat szerencsét, hiszen De Scigliót se felejtsük ki a sorból. Bár a Perugiától nem is várhattunk különösebben nagy nyomást, akkor nem volt gond a védőink életkorával és remélhetőleg ez az első bajnoki mérkőzésen is így lesz.
A sokat emlegetett komoly tesztek közül ismét egy újabb vár a Milanra, ahol Mihajlovicsnak azt kell bizonyítania, hogy jó erőkből álló csapat ellen is képes olyan magabiztosan játszani a Milan, mint az olasz kupában. Itt önmagában nem lesz elegendő ha csak biztató teljesítményt látunk, egy stabil és harcias Milanra lesz szükség amely tudatosan futballozik az első perctől az utolsóig. Ha valami Inzaghi alatt hiányzott, akkor mindenképpen ezt emelném ki. Hiába kezdett váratlanul jól a csapat, a Lazio elleni nyitómérkőzésen tapasztalt szintet megközelíteni is csak ritkán sikerült és többnyire annak lehettünk szemtanúi milyen következményei vannak ha nem tartja kézben egy csapat a találkozót. Ez olyan luxus, amit nem engedhet meg magának több Milan edző, és talán ezt Mihajlovics is tudja. Ha ezek megvannak, akkor az eredmény mondhatni másodlagos, mert még ha el is veszítené a nyitó találkozót a Milan, hosszútávon mindenképpen jó teljesítményt remélhetünk.
A Milan jelenlegi helyzetében ugyanakkor aligha fogadná jó szívvel például Berlusconi ha a nyáron eltapsolt 100 millió dacára egyből vereséggel nyitna a Milan és Mihajlovics sem az a fajta edző, aki belenyugodna a gyors pontvesztésbe. Bár a szerb eddigi edzői pályafutása során sehol sem nyerte meg az első bajnokiját, itt minden adott a jó kezdéshez. Könnyű dolga semmiképpen sem lesz, mert a tavalyi évhez képest jelentősen megnövekedett elvárások vannak a Milan irányába. Jó ezt leírni: most ismét nagycsapatként kell kezelni a Milant.
Várható kezdőcsapat (4-3-1-2): López-De Sciglio-Ely-Romagnoli-Antonelli-Bertolacci-De Jong-Bonaventura-Honda-Luiz Adriano-Bacca.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése