Szép dolog az ha egy edző bátor, de néha bizony jobb ha egy kis csavar is van a történetben. A Milan a tegnapi estén bátran játszott ugyan, de ez egy rendkívül sima vereségre volt elég a higgadtan és okosan futballozó Fiorentina ellen. A szokásos közhelyeket lehet ezután a találkozó után is pufogtatni, például, hogy legalább két minőségi középpályás kellene és valószínűleg ebben van némi igazság, de a tegnapi találkozó nemcsak itt ment el.
Rodrigo Ely rosszul játszott. Ez tény. Azonban még véletlenül sem azért kapott ki a csapat, mert kiállították vagy mert az ő szabálytalanságát követően vert hatalmas gólt Alonso. A teljesítménye mögött egy komplett csapat és taktika bukása áll, így Elyt maximum annyira tarthatjuk hibásnak, mint a nem létező középpályát, vagy Mihajlovicsot.
A szerb nem taktikázott sokat, ugyanaz a kezdő ment fel, mint a Perugia ellen és nagyjából ugyanazt várta a csapattól. A középpályás sor magasan helyezkedett, és már a támadóktól elvárta a védekezést. Az első három játékos azonban hiába támadott le és hajtotta becsülettel a labdát, könnyedén megoldotta a labdakihozatalokat a Fiorentina. Sousa láthatólag felkészült a Mihajlovics-féle pressingre, ezért még azt is sikerült többnyire megoldani, hogy a földön hozzák ki a labdát. A pressing nagy veszélye ezzel a gyakorlatban is megvalósult, ugyanis nem sikerült komoly nyomás alatt tartani a Fiorentinát, így alaposan megnyílt a középpálya. A védelem előtt lévő hármas összesen 3 szerelést mutatott be egész találkozón, ami mindegyik játékoshoz képest rendkívül alacsony szám. Ennél alapesetben az amúgy gyengén teljesítő Bonaventura és Bertolacci is többet tud. De Jong legalább a megelőző szerelésekben hozta magát, viszont nála is csak 1 szerelést jegyeztek fel a statisztikusok, ami a holland szintjén rendkívül kevés. A statisztikákból az is látszódik, hogy a sikertelen szerelések jelentős részét a tizenhatos előtt mutatták be a játékosaink. Mindezekből az is következett, hogy a magasra feltolt védelmi vonal mögött komoly gondjai voltak mindkét védőnek - de elsősorban az első Serie A meccsét játszó Elynek. Azt eddig is láthattuk, hogy a sebesség nem igazán erőssége, de ezért is volt őrült ötlet ennyire kitenni az ellentámadásoknak. Jobb visszarendeződés, hatékonyabb szűrés mellett ez működhetett volna - lásd a Perugia ellen a kevés feladatát hibátlanul megoldotta - de így sokszor kényszerült arra, hogy a lendületből érkező középpályást fogadja. Az egész találkozó során a gyengeségei kerültek előtérbe, aminek meg is lett az eredménye két rossz helyen elkövetett taktikai szabálytalanság formájában. A kiállítást követően érdekes döntésre jutott Mihajlovics, és nem az egyik támadót hozta le, hanem Hondát, így teljesen feladta a középpálya irányítását.
Ha tehát húzunk egy vonalat a 36. percig (Ely kiállítása) és az azt követő időszakra, akkor nemigen lehet lényeges különbséget észrevenni. Az első félidőben sem sikerült perceknél tovább kontrollálni az eseményeket és a kiállítást követően sem változott ez meg. A 2-0 csalóka végeredmény, mert az este egyetlen tökéletes teljesítményét bemutató López 3-4 nagy bravúrt bemutatott, nem egyszer egy az egyben vitték rá a labdát. Ha végül 4-0-ra nyer az ellenfél sem szólhatunk semmit, éppen ezért nem is feszegetném, hogy Romagnoli becsúszása tizenegyest ért-e. Hajlok afelé, hogy inkább labda volt, de az tény, hogy ez a szerelés közel sem volt annyira tiszta, mint Nesta hasonló helyzetben bemutatott becsúszása Messivel szemben.
A középpálya másik hiányossága a támadásszervezés, illetve annak hiánya volt. Az alapjáraton kreativitással megbízott játékosok - Honda és Bertolacci - 58 illetve 65%-os passzolási hatékonyságot tudtak felmutatni és ketten együtt nem érték el a 40 passzt. A támadóharmadban egész mérkőzésen 50 sikeres passza volt a Milannak, ugyanez a túloldalon majdnem a kétszer annyi lett. Az sem meglepő, hogy a két támadó alig jutott helyzethez és a legígéretesebb szituációkat maguknak kellett (volna) kidolgozni.
Ami némi pozitívum ebben a történetben, hogy Mihajlovics nem beszélt félre, kijelentette, hogy a középpályán bizony nem dolgoztunk jól, elsősorban emiatt kaptunk ki. Remélhetőleg ő is tanul az esetből és ha láthatólag nem működik az eredeti elképzelés akkor tudunk majd meccs közben is váltani. Azt se felejtsük el, hogy a dobogóra esélyes csapatok közül egyedül az Inter tudott nyerni és ők is csak az egyik kiesés ellen küzdő csapatot tudták legyűrni a hajrában.
Persze ez így még sovány vigasz marad a csalódást keltő teljesítmény fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése