Ha egy szóval kellene jellemezni a tegnapi meccset, leginkább a kellemetlen szót használnám. Ahogyan a felvezetőben is írtam, a meccs akár még nyerhető is lett volna, a Fiorentina semmi jelét nem adta annak, hogy különösebben érdekelné a meccs. 10 percnyi futball bőven elég volt nekik a győzelemhez. Ez a fantasztikus csapat tehát egy három frontos küzdelemben érintett, pokoli szériában lévő, hullafáradt csapat ellen sem tudott negyed óránál több futballra emlékeztető időszakot produkálni.
Az első félidő első fele egyértelműen a Milané volt. Akadtak lehetőségek (az idei Milan szintjén már-már ziccereknek kell csúfolni ezeket), de tucatnyi szögleten kívül nem sikerült többet kihozni a mezőnyfölényből. Egyébként jó volt látni, hogy ismét visszatértünk a kisszögletekhez, még jó, hogy pont az ellenféltől sikerült megszerezni a szabadrúgásgurut.
Aztán kezdett kijönni a szorításból a Fiorentina, egyre kiegyenlítettebb lett a meccs, már a gólhoz is közelebb jártak amikor Basanta fejese a keresztlécen csattant. Ez volt a fordulópontja a meccsnek, innentől kezdve a Firenziek domináltak.
A második félidőben mégis a Milan szerezte meg a vezetést, méghozzá egy jó előre megkoreografált akció végén. Lelki szemeim előtt láttam, ahogyan pont így és pont ezt gyakorolják edzésen a srácok.
Mestermunka.
Jött az a pontja a szezonnak, amit még mindig nem tudok hova tenni. Sikerült ismét átadni az ellenfélnek az irányítást, hagytuk, hogy kedvükre vezessenek támadásokat. Mi pedig bekkeltünk, ahogyan azt Inzaghi elképzelése szerint az előny tudatában kell. Ismét felmerül a kérdés, hogy nem látja az "edzőnk" a tervben lévő hibákat, vagy egyszerűen olyan szinten nem érti a futballt, hogy képtelen kézben tartani a meccset. Kezdek utóbbira gondolni, ami megint nagyon kellemetlen, hiszen ez nemcsak a TOP5 csapatok ellen fordul elő, hanem a bajnokság második felében elhelyezkedő klubok is megcsinálják a Milannal.
Találkozó után elkövettem azta hibát, hogy elolvastam Inzaghi nyilatkozatát. Mesterünk szerint a Milan ismét győzelmet érdemelt volna, ezzel is bizonyítva, hogy abszolút alkalmatlan a Milan kispadjára. Komoly szakember egy ilyen meccs után bizonyosan nem mondott volna olyat, hogy végre a "saját Milanját" látta a pályán és legfőképpen nem értetlenkedne hogyan sikerült ismét előnyből kikapni. Főleg, hogy ez egyáltalán nem előzmény nélküli.
Inzaghi idén még nem nagyon mondott olyat, hogy nem érdemeltünk győzelmet, az is hiányzik a nyilatkozataiból, hogy vállalná a felelősséget a vereségekért. Előfordult, de többnyire kesergett az elveszített pontok miatt, egyúttal az ellenfél teljesítményét degradálja azokkal a kijelentésekkel, hogy szerinte a Milannak kellett volna nyernie. Mégis mitől lesz neki jobb, ha az ellenfél a Milannál gyengébben, de ugyanolyan eredményesen esetleg eredményesebben futballozik? Egyáltalán mire meri ezeket a kijelentéseket alapozni, sorozatos döntetlenek, vereségek után? Ez a sport olyan, hogy feketén-fehéren kiderül hogyan végzik a munkájukat. Megvan a győzelem? Három pont. Döntetlen? Egy pont. Kikaptál? Nulla pont. Vannak szerencsétlen időszakok, szerencsétlen meccsek, de háromnegyed szezonnyi szenvedés után még mindig azt hajtogatni, hogy akár nyerhettünk is volna, nagyon elgondolkoztató.
A csapat ráadásul rettenetes szériában van, de valamiért erről nem esik szó. Mi mindig jók vagyunk, vannak biztató jelek amire építhetünk. Nem véletlenül hasonlítottam a Milant a Mennyei Bajnokság színvonalához. Ott hallani hasonlóan hiteles magyarázkodást edzőktől, a maguk felelősségét száműzve ellenben az apró eredményeket felnagyítva.
Ahogyan a képen is látható, 11 meccsen 10 pontot szerzett a Milan 2015-ben. A lényeg azonban az, hogy Gallianiék bíznak Inzaghiban, élő szerződése van, Inzaghi pedig akár 30 évig is edző lenne. Hát igen, de azt alaposan ki kell érdemelni, hogy valaki 30 évig a szakmában lehessen.
Egy tanács a jövőre nézve.
Még mindig azt mondom, hogy felesleges a váltás, mert ebből a szezonból nem lehet többet kihozni már. Csak ilyen eredmények és teljesítmény mellett az lenne a minimum, hogy nem nézik totál hülyének a szurkolókat és önmaguk dicsérése helyett a pályán próbálják bizonyítani, hogy igyekeznek valóban jobbá válni. Ez ugyanis kurvára hiányzik a mai Milanból.
Ti, hogy látjátok?
Ti, hogy látjátok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése