Nem tagadom meglepett a meccs. Meglepett a Milan felkészültsége, elvégre nem volt ez jellemző a csapatra. Meglepett a Napoli rossz hozzáállása, elvégre elméletileg ebben lennének erősek. Meglepett, hogy Benitez teljesen fogalmatlannak bizonyult, annak ellenére, hogy nagy taktikus papíron. Gyakorlatilag minden előzetes jóslatom és félelmem az ellenkezőjére fordult.
Ja igen: a cím Jeremy Ménezre és Jack Bonaventurára utal.
Ha az idei évet nézzük a két csapat nagyjából hasonló teljesítményt nyújt. Vannak kiemelkedő meccsek, melyekre gyors mélypontok jutnak. Az viszont ritkaság, hogy egymás után két hasonló színvonalú teljesítménye legyen a csapatnak. Ez talán Inzaghi esetében még érthető, de Beniteznél nem nagyon látok racionális magyarázatot. A tegnapi Napoli teljes egészében az ő igazolásaiból, meglátásaiból került a pályára, ennek ellenére előrelépést nem lehet felfedezni náluk. Akárhogy is nézem, szépen leépítette a Napolit. Ezzel a kerettel most szorosan kellene loholnia a Juve-Roma páros mögött, ennek ellenére pontazonosságuk van a Milannal. Meglepne, ha sokáig látnánk még Benitezt Nápolyban.
A Milannál ez a fajta hullámzás érthetőbb, hiszen újonc edzővel dolgozik a csapat, sok új játékossal és eleve gyengébb kerettel. A tegnapi meccsbe Pippo nagyon beletalált. Észrevették a Napoli gyengeségeit, ugyanakkor jól semlegesítették az erősségeit.
Pippo jogos öröme.
Először is már korán alkalmazták a letámadást, amivel nemcsak minket lehet zavarba hozni, hanem az ellenfelet is. A Napoli rosszul reagált a nyomásra, nem egyszer kétségbeesett hazaadásokra futotta a támadásépítés helyett. Ebből könnyen szerzett labdákat a Milan, különösen a meccs elején. A gyors labdaszerzésekből jó kontralehetőségek is adódtak, ami a fürge Milan támadóknak nagyon is feküdt. Egy kiváló Bonaventura-Ménez összjátékot követően meg is született már a találkozó elején a Milan gólja a francia révén.
Ménez szerepkörét ki kell emelni, mert rendkívül fontos volt a jelenléte. Sokat lépett vissza mélységben a labdákért, jóformán mindenhol ott volt. Mérkőzés végére teljesen ki is hajtotta magát. Még fontosabb volt szervezés szempontjából Montolivo. A válogatott középpályás nem passzolt ugyan a szokásos színvonalán (83%), ellenben az egész középpályát bejátszotta.
Montolivo átadásai. Tényleg mindenhol ott volt.
Védekezésben a középpálya nagyon nagy segítséget nyújtott a szélső védőknek. Kellett is, mert 1-1-ben Callejont és Mertenst nem lett volna szerencsés Armero és Bonera tudására bízni. A két szélsővel visszaléptek a Milan szélsők (Honda és Bonaventura) is, amivel jelentősen csökkentették a Napoli mozgásterületét. Ezzel sikerült középre terelni a Napoli játékát, ami a stílusuknak nem igazán feküdt.
A vezető gólt követően látványosan lépett vissza a Milan, ami azt eredményezte, hogy több lehetőség adódott az ellenfél előtt. Mexés és Rami higgadt megoldásai nélkül alighanem meleg lett volna a helyzet, de a franciák remekül oldották meg a feladatukat. Remélhetőleg Rami sérülése nem komoly, nagy szükség lenne rá a Roma ellen is.
Mexés jó formában. Hol volt ez a Fülöp eddig?
Hiába azonban a nagyobb terület és a lehetőségek, mert igazi ziccere nem volt a nápolyiaknak. Ha pedig veszélyes lövéseik akadtak, Diego Lopez remekül védett.
A második félidő elején a Milan ismét betalált Bonaventura révén, ezzel pedig mintha feladta volna lélekben a meccset a Napoli. Érdemben már nem változott a meccs képe.
Összességében azt mondom ez volt Inzaghi legjobb meccse taktikai szempontból. Jól kompenzálta a csapata hiányosságait, mindeközben az ellenfélnél tátongó lyukakat kihasználta. Fontos győzelem volt, előzetesen szerintem nem sokan számoltak 3 ponttal a Napoli ellen, így pedig kisebb nyomással várhatjuk a Roma elleni találkozót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése