A meccsről nagyon röviden vagyok hajlandó írni. Ezen a találkozón mindenképpen kikapott volna a Milan, a Napoli nagy lendülettel játszott, a befejezéseknél voltak szokás szerint görcsösek. López bravúrjainak és némi szerencsének köszönhetően a 70. percig kitartott a csapat, utána viszont akár nagy zakó is benne volt a pakliban, a 6 perc alatt kapott 3 gól mutatta, hogy teljesen összeomlott a Milan. Ennél többet nem is érdemel a tegnapi teljesítmény. A mostani bejegyzést inkább az egyik játékosunknak szentelném. A középpontban De Sciglio.
De Sciglio történelmi mélypontra jutott. Hosszú idő után tért vissza sérüléséből néhány héttel ezelőtt, a Genoa ellen balhátvédként kezdő volt, majd a Napoli ellen eredeti posztján kapott lehetőséget. Ezzel úgy a 45. másodpercig tudott élni, amikor a ziccerben kiugró Hamsikot buktatta, a játékvezető pedig tizenegyest ítélt és még ki is állította. Ezzel a Serie A történetének leggyorsabb kiállítását sikerült produkálni. A játékvezető szigorú, de jó ítéletet hozott. Ziccerben lévő játékost szerelt szabálytalanul a tizenhatoson belül, ezért lehet adni piros lapot. Az más kérdés, hogy nem minden bíró meri ezt megcsinálni az első percben, én viszont amellett vagyok, hogy nem szabad a bírónak mérlegelni, hogy egy szabálytalanság az első vagy a 90. percben ér piros lapot. Egyszóval kemény, de jó döntésnek tartom.
Érdemes elemezni egy kicsit De Sciglio mozdulatát. A védő úgy csúszott be ahogyan egy klasszishoz illene, megpróbált utolsó emberként megállítani egy játékost. Más kérdés, hogy sem az önbizalma, sem a tapasztalata és az elmúlt két évben látottak alapján a tudása sincs meg egy ennyire bonyolult szerelés kivitelezéséhez. Rendkívül buta döntést hozott, ez pedig a remek bemutatkozó idényét követően állandóan jellemző a játékára. Mára oda jutottunk, hogy az a játékos, akiről 2012-ben még messziről érződött a játékintelligencia 2015-ben lényegesen többet árt a csapatnak, mint amennyit használ.
Nemcsak azt mondhatjuk el, hogy minden fontos statisztikában visszaesett a teljesítménye, de abban mutatkozik a leggyengébbnek, amiben egyébként korábban nagyon erősnek tűnt: állandóan rosszul helyezkedik, könnyedén átjátsza jóformán bármelyik támadó és minden szituációban szörnyen bizonytalan. Mintha maga sem tudná eldönteni, hogy behátráljon és védje a maga mögött lévő területet avagy kilépjen és megpróbáljon szerelni.
A whoscored statisztika alapú értékelésében 2 év alatt 0,6-ot esett vissza.
Nehéz elképzelni, hogy jutott el idáig az a játékos, akiben bemutatkozásakor joggal lehetett Maldini utódját felfedezni. Néhány pontot megpróbálok összegyűjteni, de ezek inkább szubjektív meglátások.
1. A védelem variálása
A Milan teljesen kiszámíthatatlan átigazolási politikát folytat. Elképesztő mennyiségű védő fordul meg a csapatnál, nem ritkán kényszermegoldásokkal. Egyszerűen nincs olyan játékos, aki hosszabb időre ki tudná bérelni a kezdőt magának. Hol sérülés, hol rotáció, hol új igazolások miatt, de folyamatos a cserélődés. Egy fiatal játékosra ez különösen rossz hatást gyakorolhat.
2. Egy igazi vezér hiánya
Különösen a védelemnél nagyon fontos, hogy legyen olyan tapasztalt játékos, aki kvázi szárnya alá veszi a fiatal tehetséget és segít a beilleszkedésben. Egy igazi vezér sok terhet vállal magára, amik így a többiekről lekerülnek. Példát mutat a pályán és azon kívül is. A mostani csapatban nemigen van ilyen, így a védelem is hiányát szenvedi ennek. Még így is furcsa ezt a leépülést látni úgy, hogy az edzői stábban van olyan játékos, aki maga is ezen a poszton szerepelt és egyébként több középszerű játékos fejlődött a keze alatt szépen.
3. Az edzőkérdés
De Sciglio Allegri alatt mutatkozott be, majd Seedorf alatt is sokat játszott, végül Inzaghi lett a trénere. Ez megint olyan tényező, ami rontja a játékos fejlődési lehetőségét. Egy éven belül három különböző stílusú edzőt kellett volna megszoknia, ezek közül kettő ráadásul teljesen kezdőnek számított.
4. A közeg
Tulajdonképpen mindegyik edző alatt voltak gondok az öltözővel, mondhatjuk tehát, hogy a fejekben nincs minden rendben. Biztosan mindenki dolgozott már jó és rossz közegben is. Utóbbi nagyon meg tudja mérgezni a hangulatot, hozzáállást és így egy fiatal játékos fejlődését is.
5. Maldini
Csak egy tipp, de talán az sem jött jókor, hogy 18-19 évesen már Maldinihez hasonlították. Szó se róla a játéka alapján rászolgált a hasonlatra (bár én például nem láttam a 19 éves Maldini játszani), de 2012 körül nem nagyon lehetett kérdés, hogy a korosztályának legnagyobb tehetségei között van. Lehet korai volt ekkora nyomást és elvárásokat helyezni a vállára.
+1 Fiatalok
De tulajdonképpen miért is csodálkozunk azon, hogy egy fiatal játékos teljesítménye visszaesik? Utoljára Kakát sikerült világklasszissá formálni, a szintén őrületes tehetségű Patóval már jóformán semmilyen fejlődést nem sikerült elérni. El Shaarawy ígéretes fél szezonja óta csak keresi önmagát, DS szintén. Niang a benne rejlő potenciál ellenére is alig kap lehetőséget, a Genoában viszont az eddigi 13 fellépése alkalmával 5 gól és 2 gólpassz a mérlege. Ugyanígy megemlíthetjük a Milanban epizódszerepig sem jutó Saponarát, aki 12 meccsen szintén 5 gól és 2 gólpassz mérleggel áll. Szó se róla, egyik sem világklasszis színvonal, de a Milanos teljesítményükhöz képest ég és föld a különbség.
De Scigliót nem kell még leírni, lehet belőle simán klasszis játékos. Az az út viszont amire most került biztosan nem odáig vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése