Sok kritikát kap tőlünk (is) a csapat, főleg mert megérdemlik. A tegnapi estén viszont mondhatjuk, hogy az idei szezonhoz mérten különösen jól és magabiztosan játszó Milant láthattunk, ami még azt is elérte, hogy a csapat legeredményesebb játékosa, Ménez ne hiányozzon a pályáról. Értékelés.
Ismét rövid leszek, elsősorban egyéb teendők miatt és nem azért mert mondjuk rosszul esne dicsérni a Milant.
Pontosan úgy, ahogyan a szétesés is hirtelen jött az Udinese ellen és végül hozott magával két nézhetetlenül rossz meccset a Genoa és Napoli ellen, úgy jött váratlanul a tegnapi Milan. A szezon egyik legjobb meccsét sikerült produkálni, legfeljebb a Lazio és a Napoli legyőzésekor mutatott teljesítményt lehet ehhez hasonítani. Mindegyik esetben magabiztos, jól felkészített Milan lépett pályára, ráadásul kiemelkedő egyéni teljesítményekkel.
Először Bonaventurát emelném ki, aki teljesen beleszürkült az elmúlt hónapokban a csapatba. Amíg ősszel meglepően jól teljesített, addig a tavasz során alig volt emlékezetes momentuma. A Roma ellen az őszi Jack került a pályára, a cselei működtek (bár a ws szerint egy sem volt...), védekezésben hasznos volt, de a kapu előtt is veszélyeztetett. Kár, hogy nem volt egyenletesebb a teljesítménye, mert egyébként simán lehetett volna az év játékosa is.
A támadósorban kiemelkedő munkát végzett Honda, csak még néhány fokkal jobb volt. Nemcsak lövésekkel vétette észre magát - bár egy egészen akrobatikus mozdulattal sikerült komoly bravúrra kényszeríteni De Sanctist -, de előkészített két gólt és összességében a védekezésből is kivette a részét. Sajnos ugyanaz a helyzet, mint Jack esetében. Honda simán lehetne a húzóemberek között a Milanban amennyiben nem ingadozna a teljesítménye a két véglet között. Amíg szeptember-október tájékán az olasz bajnokság legjobbjai között volt, addig mostanában már az is ritkaságnak számított ha nem akkor tűnt fel a játéka először, amikor lecserélték. Tegnap a meccs legjobbja volt.
Végül Van Ginkel is megérdemli, hogy külön is beszéljünk róla. Eddig nagyon nem sikerült meggyőznie a képességeiről, maximum fizikumban jobb például Polinál. Érdekes, mert például a Chelsea-ben sem tűnt ennyire kevésbé hasznos játékosnak, ahogyan korábban a holland bajnokságban is voltak kiemelkedő meccsei. Tegnap valamicskét mutatott a képességeiből, a mezőnymunkájával még mindig nem voltam megelégedve, de a fontos gólja miatt mindenképpen érdemes kiemelni.
Rajtuk kívül persze volt még pár erős teljesítmény például a második gól szerzője, Destro remekül érkezett a tizenhatoson belül. Fontosabb volt ennél az, hogy rossz egyéni teljesítmény nélkül sikerült lehozni a találkozót.
Külön érdekes, hogy meccs közben úgy éreztem mintha Rudi Garcia nem vette volna komolyan a Milant. Nyilván ha az elmúlt három meccs alapján videózott, akkor gondolkodhatott úgy, hogy tulajdonképpen csak be kell szorítania a kapu elé a Milant és abból úgyis jön majd néhány gól. Ennek érdekében támadtak is rendesen, viszont nagyon sok labdát veszítettek a középpályán, amiből kitűnő kontralehetőségeket hagyott a Milannak.
A szorongó, görcsös érzést sikerült ezzel a kifejezetten szép győzelemmel enyhíteni, így a hátralévő három meccs már kevésbé tűnik nyomasztónak, de persze ahhoz, hogy ez így is maradjon valamit meg kellene őrizni a szombat esti formánkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése