Áció, káció, akáció, VAKÁCIÓ!!!

Mindenki volt iskolás, tudja milyen megváltásként várni a nyári szünetre. Ezeket a kedves általános és középiskolás emlékeket elevenítette fel a Milan idei szezonja. Szeptember még vártam, hogy az ismerős arcokat lássam, októberben már nyoma sem volt semmi lelkesedésnek, novemberben pedig már azt számoltam mennyit kell aludni a nyári szünetig. Most végre itt az évzáró, a bukásértesítőt pedig már postára adtuk, hamarosan az is jön. 

Olyan előfordult már, hogy marhára vártam egy szezon végét, nem is egyszer. Vagy azért mert épp valamilyen trófeáért küzdöttünk, vagy mert nézhetetlen volt a csapat. Amióta a Milannak szurkolok utóbbiból volt több. Az idei szezont legszívesebben valahová a Halálcsillag szemétzúzójába száműzném, amit még a biztonság kedvéért Luke Skywalkerrel szét is lövetnék, hogy tutira elpusztuljon. Ez viszont így önmagában nem lehetséges, ahhoz, hogy a feledés homályába merüljön az idei év, ahhoz alkotni kellene egy kiváló Mercatót, és megteremteni egy új csapat alapjait.

A bevezetésben elkezdett metaforára visszatérve, ezúttal a nyári szünet sem hoz békességet. Nem buktunk ugyan meg, de valahogy éppen átcsusszantunk egy kegyelem kettessel. Most megnyugodhatnánk, élvezhetnénk a nyarat ha ez az állapot megfelel nekünk. Küzdhetünk hasonló kilátástalansággal és lehet, hogy megint meglesz az a kettes. Nincs ezzel sem semmi gond, jó szakmunkásokra is szükség van, de valahol a lelkünk mélyén tudjuk, hogy többre vihetnénk egy jó szakmunkásnál. Csak épp tenni kellene érte. Jöhetne egy roppant nehéz nyár, előkészítők sokasága. Először egy jó tanár kellene, valaki aki összeállít egy szigorú menetrendet a felzárkózásra. De erre szigorúan csak akkor van szükség, ha szeretnénk a közeljövőben tényezővé válni. Mondhatjuk azt is, hogy elégedettek vagyunk a helyzetünkkel, közben hazudhatjuk a szülőknek és talán magunknak is, hogy majd komolyan vesszük a feladatot szeptembertől, de az most kevés lesz.

A tulajdonosváltás körüli mizériák, a vezetőség szokásos terelése és a közelmúlt Mercatói arra engednek következtetni, hogy nem lesz egy egyszerű történet, így aki ragaszkodik a nyugalomhoz egészen nyugodtan megteheti, hogy augusztus végéig nem olvas el egyetlen pletykát sem a Milan átigazolási szezonjával kapcsolatosan. 

Bár a tabellán elfoglalt helyezést nem befolyásolja, mégis jobb lenne szebben zárni az évet. Különösen azért, mert az még egy ilyen szezonban is cikinek tekinthető, ha az a csapat, amelyik épphogy kivívta a bennmaradást mondjuk oda-vissza legyőzné a Milant, illetve ha közelebb végezne a csapat a 17. helyhez, mint a szezon elején kitűzött 6. hely környékéhez. 

Valamint talán az sem ártana a csapatnak, ha a gesztusokat ezúttal a fiatal játékosok kapnák és nemcsak negyedórányi játékidő formájában. Örök téma, hogy mennyi lehetőséget kapjanak a Primavera fiataljai, és egészen addig védhető a bizalom hiánya, amíg győzelmi kényszerben van a csapat. Most már erről szó sincs, szóval hajrá!

A szezon utolsó mérkőzése következik, és ezzel remélhetőleg le is zárjuk ezt a sötét időszakot a klub történetében.