A tegnapi mérkőzés tökéletes példa volt arra, hogy mit nem szeretnénk soha látni a Milantól. Zeman csapata tökéletesen kézben tartotta a meccset, helyzeteket dolgoztak ki, miközben a Milan elől elvették a területet, így az előzetesen várt kontratámadások sem jöttek be. Bonaventura félelmetesen nagy gólját leszámítva a Milannak köze sem volt a meccshez, és nem lehet Pippo felelőssége mellett elmenni szó nélkül.
Bonaventura nagy gólt lőtt, de ettől függetlenül is jobban játszott Polinál.
Inzaghi a sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Zeman csapatai ellen nehéz játszani, mert kiszámíthatatlanok, trükkösek. Ezzel a gondolatsorral könnyen vitába lehet szállni, mert az öreg tényleg mindenki ellen támad. Azt tehát tökéletesen kiszámíthatta volna mindenki a Milan szakmai stábján belül, hogy mit várhatnak Zemanlandia jelenlegi fővárosában. Ehhez képest semmi jele nem volt annak, hogy mivel készült volna Inzaghi erre a meccsre, ötlettelennek és tanácstalannak tűnt a csapat és egyáltalán nem kontrollálta a Milan a meccset.
Leginkább megint a középpálya gyengeségei érződtek, ami elképesztően sebezhető a kontratámadások ellen. Az Ibarbo-Sau-Cossu trió úgy szaladt át a csapaton, mint kés a vajon, a kolumbiai vezető góljánál pedig a teljes védelem hozzátette a magáét. Először gyámoltalanul támadták Saut, majd a beívelt labdára rosszul jött ki Abbiati, a berobbanó Ibarbóra pedig senki sem figyelt. Ez klasszikusan az a Milan volt, amit az elmúlt években is láthattunk hátul.
Legalább De Sciglio jól teljesített, 7 szerelése, 3 labdaszerzése és 5 felszabadítása volt a meccsen.
A védekezés persze eddig is pocsék volt, de legalább a támadósor valamelyest ezt tudta kompenzálni. A legutóbbi meccseken viszont már ez sem nagyon működött. Az első két mérkőzésen és a Hellas Verona elleni bajnokikon nagyon lehetett dicsérni El Shaarawyékat, mert állandó veszélyt jelentettek a kapura, és a kevés lehetőségből is jól tudtak sáfárkodni. A többi mérkőzésen viszont nagyon keveset tettek hozzá a játékhoz, esetlegesnek tűnik ezen a téren is a Milan.
Egyénekre is ki kell térni, mert El Shaarawy és Torres játéka is közelített támadásban a nullához. Persze mezőnyben mind a ketten nagyon hasznosak, rendre és fegyelmezetten visszazárnak, de elöl képtelenek veszélyes helyzetet kialakítani. Egyedül ez nyilván nagyon nehéz feladat, márpedig jelenleg kb. úgy néz ki, hogy ha Abate nem ad gólpasszt, akkor senki sem képes. Idáig jutottunk. Honda is teljesen láthatatlan volt, bár őt is főleg a góljai és a védekezésben mutatott kiemelkedő munkája alapján lehetett dicsérni.
A Fáraó csak őrlődik, támadásban rettentő keveset tesz a játékhoz.
A Cagliari és a Milan hasonló stílusban futballozik, Zeman és Inzaghi is a támadásokra helyezi a hangsúlyt, ezen belül is a kontrában a legerősebb a csapatuk. Zeman ellenben kőkeményen rámutatott arra, hogy a Milan esetében korántsem beszélhetünk tökéletesen elsajátított filozófiáról, mert a Cagliari uralni tudta a meccset. A letámadással alapjaiban megfojtotta a Milan játékát, a kontratámadásaikból pedig nem egy gól születhetett volna. Abbiatinak kétszer is nagy bravúrral kellett mentenie, a túloldalon Cragnónak sokkal kevesebb dolga akadt. A Cagliari elleni találkozó tehát rávilágított arra, hogy elképesztően sokat kell fejlődnie még a Milannak csapatszinten is.
A sajtótájékoztatón Inzaghi azt is elmondta, hogy örül a kiegyensúlyozott játéknak, amit nem nagyon tudok hova tenni. A támadásban vagy nagyon jól megy, vagy nagyon szürke mindenki. Bár a védekezésben tényleg minden meccsen következetesen szar a csapat.
Megdöbbentő, hogy ez a többnyire semmitmondó játék is elegendő volt a harmadik helyhez, bár ezen még a mai Verona-Lazio meccs változtathat.
Összegezve elég nagy csalódás volt a meccs, de legalább arra jó volt, hogy pár hibára felhívja a figyelmet. Ezeken dolgozni kell, és nem szabad túlzottan örömködni a dobogó miatt. A játékban ugyanis nincs sok örömteli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése