2014. október 20., hétfő

Sima győzelem a Hellas otthonában

A Milan a tegnapi játéknap során 3-1 arányban verte idegenben a Hellas Veronát. A mindenki által sokat dicsért és eddig valóban remeklő klub otthonában nem könnyű felmarkolni a három pontot, ez most összejött, méghozzá úgy, hogy a meccs jelentős részét uralta a Milan. Teljesen mégsem vagyunk elégedettek, ezekre is kitérünk.

Nagy az öröm a csapaton belül: megvan a három pont.


A találkozó elején a Hellas Verona tőlük szokatlan passzivitást mutatott, a vártnál jobban lezárták a területeket. Mivel Ménez csak a padon kezdett, ezért alaposan meg is nehezítették a csapat dolgát, hiszen a kis területen cselezgetés sokkal inkább a francia műfaja, mint El Shaarawyé. A középpályánk kreativitás szintje pedig finoman súrolta a nullát, tehát a támadók magukra maradtak a védelem feltörésekor. Ahogyan az lenni szokott a kicsik ellen sokszor a szerencse döntő tényező. Most sem volt ez másként, Abate sokadik veszélyesnek tűnő beadását Marques a saját kapujába devecserizte, ami alapjaiban megváltoztatta a meccs képét. A Hellas Verona innentől kezdve arra kényszerült, hogy többet támadjon és ennek azért megvoltak a maga veszélyei, mivel a lehetőségeikhez mérten kifejezetten veszélyes támadójátékkal bírnak. Ennek jeleit Abbiati bravúrokban lehetett is mérni. Aki ahogyan a meccs utáni nyilatkozatában is mondta, olyan mint egy jó bor, a korral csak jobb lesz. Az öreg tényleg mindent megtett a siker érdekében, hiába fejelt Toni és Jankovics is nagyszerűen, rajta nem lehetett kifogni. A meccs során összesen 7 védése volt, ezek között kifejezetten sok bravúr akadt. Nem véletlen tehát, hogy sokan egyenesen a meccs emberének tartják.

7 védés, bravúrok. Abbiati még mindig rendkívül megbízható.

A Hellas Verona támadóbb felfogásának egy másik egyenes következménye is lett. El Shaarawy lendülete elkezdett érvényesülni azzal, hogy területek nyíltak meg előtte. Onnantól kezdve, hogy volt hova futnia, kifejezetten hasznos lett a játéka. Így hozta kihagyhatatlan helyzetbe a bombaformában lévő szamurájunkat, aki ekkor szerezte meg az 5. gólját a szezonban. Sokáig nem maradt Tevez mögött a góllövőlistán, az 55. percben Rami zseniális ütempasszát követően léphetett ki ziccerben, amit szintén precízen megoldott. Honda formájára egyelőre nincsenek szavak, elképesztő, hogy mennyire átalakult a játéka a tavalyi évhez képest. Emlékeim szerint lehetőségei akkor is akadtak a japánnak, de többnyire rosszul oldotta meg a különböző szituációkat, amiből aztán a Serie A egyik legrosszabb lövőstatisztikája született. Idén higgadtabb, szinte mindig jó megoldást választ, és a sebességből fakadó hiányosságait remekül pótolja a kétségtelenül létező játékintelligenciájával. A szakmai stáb többször is tett arra utalást, hogy a japán pihenés nélkül érkezett, ami visszavetette a formáját. Idén viszont fél évnyi rutinnal az olasz bajnokságban és egy tisztességes nyári alapozással mindent képes kihozni magából. 

Idén gyakori pillanat. A védő csak Honda hátát látja.

A 3-0-ás vezetés tudatában sokkal kevésbé hajtott a Milan, mint korábban. Pippo próbált változtatni, a szürkén játszó Torres helyére érkezett Jérémy Ménez, El Shaarawyt pedig Bonaventura váltotta. Igazán a meccs képét nem változtatták meg a cserék, a francia nem szállt be jól a meccsbe, pedig több, mint 20 percet kapott a bizonyításra és Bonaventura is csak küszködött. A 84. percben aztán érkezett Bonera, amivel nyilvánvalóan a védekezést próbálta erősíteni Pippo, de a 86. percben így is betalált a Hellas. (Ezúttal nem kell keresni az összefüggést Bonera és a gól között.) Inzaghi viszont érzésem szerint még mindig nem meccsel jól. Az már a Lazio ellen sem jött be, hogy behozott egy extra védőt és átálltunk háromvédős rendszerre. A Lazio előtt tizenegyes formájában ott volt a lehetőség a 3-2-re, és bizony a Hellas is lőhetett volna gólt a szépítő találatot követően. Ezeket azonban megúszta a csapat, viszont én Inzaghi helyében elgondolkodnék azon, hogy kell-e erőltetni ezt a megoldást. 

Vannak kétségkívül pozitív jelek is. Év elejéhez képest szervezettebb, tudatosabb Milant láttunk. A Lazio ellen sem voltunk rosszak, de akkor sokszor érződött, hogy még nem mindenkit tudja a helyét a csapatban. Ezzel hétvégén nem voltak gondok. Különösen a támadásban látszódik ez, Torres is rengeteget dolgozott azért, hogy területet kapjanak a szélsők, Honda pedig rendre jól vette észre hova kell futnia. A másik fontos tényező, hogy a támadók rengeteget védekeznek. Torres például nem egyszer lépett vissza a labdáért a saját tizenhatosa elé, El Shaarawy pedig a letámadáskor visszazárt Muntari mellé. (Erről ő maga nyilatkozott.) 

A védelemben a lehető legjobb négyes lépett pályára. Abate bombaformában, a támadások előkészítésében rendkívüli szerepe van. Hondával kiválóan érzik egymást, abban a japán kétségtelenül sokat tesz hozzá Ignác játékához, hogy rendre jó ütemben tálalja a labdát elé, amivel helyzeti előnybe tudja hozni a védőt. Alex és Rami jól mozognak együtt, bár a sebesség területén vannak gondjai ennek a párosnak. De Sciglio roppant szürkének tűnt a meccsen, mindezek mellett nagyon hasznos munkát végzett. A meccs során 3 szerelése, 5 labdaszerzése és 6 felszabadítása volt. Mindegyik statisztika a legjobbak közé tartozik. Támadásban keveset mutatott, de ez akár a taktika következménye is lehet, a hőtérképen jól látszik, hogy méterekkel helyezkedett hátrébb, mint Abate. A hátsó alakzatnak még van hová fejlődnie, de a következő lépcső eléréséhez kell a középpálya is, ami a Hellas ellen egészen tűrhető találkozót hozott le. Essien 7 labdát szerzett, Muntari 6-ot, Poli pedig 4-et. Persze egyértelmű, hogy De Jonggal és Montolivóval gyorsabb labdakihozatalok és kreatívabb játék várható, és mellettük azért még elnéznénk egy kreatívabb játékost is Poli helyett, mondjuk Bonaventurát. 

Abate professzor ezúttal is sokszor veszélyeztetett.

Összegezve azonban nem lehetünk elégedetlenek, mert nem játszott rosszul a csapat, a még mindig jelentkező hibák mellett vannak kifejezetten pozitív jelek is. A hétvégén Lazio ellen elbukó Fiorentina ellen még nehezebb dolga lesz Inzaghi csapatának, de egyúttal kulcsfontosságú is, mert egy győzelem rengeteg önbizalmat adhatna a Milannak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése