A Carpi pontosan annyit csinált, ami várható egy olasz kiscsapattól. Védekezett hősiesen és imádkozott, hogy megússza kapott gól nélkül. Ezen az estén minden számításuk bejött, a Milan kellőképpen töketlen játékot mutatott, ami egybevágott az elképzelésükkel. A meglepően sima 0-0 után értékeljünk.
Kezdjük azzal, hogy Mihajlovics szerint sok lehetősége volt a Milannak és nyerni kellett volna. Utóbbit nem vitatom, előbbit már annál inkább. Szó se róla valóban adódott pár lehetőség a Milan előtt, de megjegyezném ez édeskevés egy benntmaradásért küzdő csapat ellen. Tekintve a két csapat közötti különbséget, az a természetes ha legalább pár helyzet adódik, annak ismeretében viszont elég ciki ezt felemlegetni, hogy a Carpi is megnyerhette volna a meccset ha Borriello picit pontosabb, vagy Donnarumma picit kisebb. Végül egyik helyzet sem állt elő és a Carpi kapuját védő Belec is mutatott hősies bravúrokat, így megalapozva a pontszerzést.
Győzelemre a viszonylag kevés helyzet és az elképzelést nélkülöző játék ellenére megvolt az esély. Gondolhatunk Cerci meseszép kiugrásaira, amikor ziccerbe kerülhetett volna ha nem 5 méterre pattan tőle a labda. Ne felejtsük el, hogy többszörös olasz válogatott játékosról van szó. Ez a technikai képzetlenség még a magyar válogatottban is feltűnő, rejtély hogyan jutott el tisztességes szezonokig Cerci.
Nyerhetett volna a Milan akár tizenegyessel is, Adrianót kétszer is megszeretgették a tizenhatoson belül a kelleténél valamivel túlzottabb eszközöket felhasználva, nyugodtan lehetett volna büntetőt ítélni. A játékvezetői brigád egyébként következetesen fújt hülyeséget, a pontrúgásoknál például rendre kifelé ítéltek szabadrúgást olyan párharcokért, ami egyébként minden szögletnél előfordul és mondjuk 50-50%-ban szabálytalan. Egy olyan mérkőzésen, ahol az egyik csapat megszállja a saját tizenhatosát ennek igen komoly jelentősége lehet, bár első ránézésre egy komolyabb helyzet adódott és azt le sem fújták.
Nyerhetett volna a Milan ha gondolkoznak egy kicsit a játékosok a pályán és rájönnek, hogy a Carpi védői méterekről vetődtek a lövő vagy beadó játékos elé. Nem kellett volna sok hozzá, csak egy apró trükk (pl.: lövőcsel), ami sok helyzetben kecsegtetőbb szituációt teremtett volna a játékosok előtt. Helyette maradt a rengeteg blokkolt lövés és beadás.
Nyerhetett volna a Milan, ha van olyan játékos a pályán aki képes fazont szabni ennek a csapatnak, ilyen azonban nem volt. Bonaventura ugyan képes felvállalni olykor ezt a szerepet, de a klasszistól éppen az különbözteti meg, hogy a kiemelkedő teljesítményeit nem állandóan, hanem időszakosan produkálja.
Akkor is nyerhetett volna a csapat, ha van a padon olyan játékos, aki képes lendíteni ezen a játékon. Elnézve a kispadot a végül valóban beküldött Adrianót leszámítva nem volt ilyen ember.
Mihajlovicsnak megvannak a maga korlátai tagadhatatlanul, de végül megtalálta azt a formációt, amiben képes jól játszani a Milan. A keret gyengeségeit ugyanakkor jól jelzi, hogy ezen érdemben nem lehet változtatni, amiben benne van Ménez és Balotelli hiánya is természetesen.
Ezek a dolgok együttesen teszik nehézzé a Milan számára a dobogó megszerzését. Olyan csapatokkal kellene küzdeni, akik a fentebb felsorolt tulajdonságok szinte mindegyikével rendelkeznek és az ilyen mérkőzéseket képesek megnyerni. Amíg ez nem adott, addig maximum az elképzeléseink szerint lenne képes zsinórban 5 csapatot megverni a Milan a bajnokságban, még akkor is, ha alsóházi csapatokról van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése