A Genoa elleni kellemetlen vereség után lényegesen rosszabb helyzetből várhatja a Milan a szezon 3. rangadóját, ahol ezúttal a Napoli lesz az ellenfél. Az a csapat, amelyik eddig szintén botladozott, de amelyiket a keret minősége alapján mindenképpen a Milan elé lehet sorolni, és amiben hosszútávon nagyon nagy lehetőségek rejlenek.
A Genoa ellen valami megtört a csapatban. Nem tudom, hogy ez csak a rossz taktikai felfogásnak, Bertolacci idegen játékának vagy az ellenfél harciasságának volt köszönhető, mindenesetre tény, hogy olyan érzés volt minha visszatértünk volna a szezonkezdetre hasonlító játékhoz. Amikor semmi nem ment abból amit Mihajlovics kért, és egy jobbára csak szenvedő Milan volt a pályán. Nézzünk meg néhány fontos pontot a mérkőzés előtt.
Bertolacci, vagy valaki más?
Ígérem most már hagyom a húszmilliózást, mert felesleges. Megtörtént, kifizettük, elhoztuk, valamit kezdeni kell vele. Mert tény, hogy ezt a teljesítményt eddig Koman Vladimir is hozta volna, kezdve a botrányos védekezéssel, gyenge passzjátékkal és sorozatos rossz döntésekkel. A kérdés inkább az, hogy miként lehet felhasználni. Bertolacci szerepkörét a Genoában éveken át keresték. Trequartistaként nem volt elég gólerős, gyenge volt a jelenléte is, míg mélyebben a védekezésével adódtak gondok. A tavalyi rendszerben köztes megoldást alkalmaztak vele kapcsolatban, középső középpályásként játszott ugyan, de nagy szabadsággal és bizalommal, amit láthatólag élvezett. A probléma az, hogy a Milanban nem fog ekkora szabadságot kapni, pláne amíg van aki jobban teljesít nála. Márpedig jelenleg akadnak szerencsére ilyen játékosok.
Például Kucka, akivel kapcsolatban szkeptikus voltam, nem tartottam átlagos tucatjátékosnál többre. Valójában éppen ő az, aki leginkább képes egyensúlyt hozni a középpályára a jelenlegi keretből. Védekezésben kiváló, támadásban sem annyira suta, mint De Jong, a futóteljesítménye pedig parádés. Ha pedig hozzátesszük a lelkesedését és az ellentmondást nem tűrő hozzáállását, akkor azt hiszem kijelenthető, hogy személyében sokkal inkább Mihajlovics-kompatibilis játékost hoztak Gallianiék, mint amilyen Bertolacci.
Ellenpólusa Bonaventura, aki jobban támad, egyszersmind rosszabb a védekezésben és ezzel ki is egészítik egymást. Mögöttük Montolivo adhatja meg azt az alapot, ami a játékukhoz szükséges és mivel a labdakihozataloknál alapvetően nem rossz, nagyobb haszna van a két sokat futó középpályásnak. Jelenleg ez tűnik a legerősebb triónak a középpályára.
Kérdéses továbbá a trequartista pozíciója, ahol egyetlen jó megoldás sincs. Ménez sérült, Honda, Suso gyenge, Bertolacci pedig bár nem játszott a Milanban ezen a poszton, a korábbi csapataiban nem volt kiemelkedő, max 1-1 jó meccset tud felmutatni. Mégis itt érzek benne jelenleg a legtöbb potenciált, a technikáját és átlövéseit lehetne kamatoztatni, talán jobban mint a szóban forgó alternatívákét.
Védelem, védelmek
Ami kulcsfontosságú lehet az a védelmek összeállítása. A Zapata-Romagnoli kettős egészen jól teljesített, egészen a Genoa meccsig, amikor a kolumbiai gyalázatos meccset hozott, és Romagnoli sem lehet büszke a kiállítására. Utóbbi különösen problémás most, hiszen nincsenek nagyon alternatívák. Ely a jelek szerint élvezi Mihajlovics bizalmát, a Genoa ellen különösebb hiba nélkül hozta le a félidőt, de akkor már nagy nyomás sem volt a védelmen. Komolyan tartok a sebességétől ismerve a Napoli játékosok gyorsaságát.
Viszont a túloldalon sem lehetnek nagyon magabiztosak, mert egyértelműen a leggyengébb pontja a Napolinak a védelem. Mindenhol lehet valamilyen klasszist felfedezni a keretükben, de itt nagyon nem. Olyan szinten hiánycikk náluk a védő, hogy még az olasz középmezőnyhöz sem nagyon sorolnám Albiolékat, de ez persze csak magánvélemény. Mivel a Milanban épp a támadóknál vannak a klasszis teljesítményre képes játékosok, ezért abban lehet bízni, hogy Baccáék összehoznak valamit. De...
A Napoli középpálya
Bármennyire is van egy egészen működőképesnek tűnő trió a pályán, minőségében nem érnek fel a Napolihoz. Egyedül Valdifioriban nem látok semmi olyat, amit mondjuk Montolivo ne tudna hozni még rosszabb napjain is, így például ha sikerülne őt nyomás alá helyezni, abból lehetne keresnivalója a Milannak. (Előzetesen mondjuk Jorginhót várják a kezdőbe.) A többiek viszont klasszis (közeli) játékosok, Allan, Hamsik és várhatóan Insigne is egyértelműen erősebb a Milan felhozatalánál. Középpályán olyan előnyt alakíthatnak ki, ami legalább annyira megöli a játékot, mint Sousa vagy Gasperini csapata tette, pláne ha alkalmazzák az eddig kiválóan működő letámadást. Eddig két csapatnak sikerült a letámadásra épülő védekezését alkalmaznia a Milannal szemben, akkor annyira megbontották a játékot, hogy igazából ki sem derülhetett mi az elképzelése Mihajlovicsnak és mire változtathatott volna a szerb, addigra emberhátrányban is voltunk. Ez sajnos benne van a Napoli ellen is, így valamit mindenképpen ki kellene találni a Napoli-féle pressingre. Ha ezt nem sikerül kezelni, akkor csúnya vereség is lehet akár a találkozó vége.
0-2 eddig a rangadókon, de...
Eddig Mihajloviccsal a Fiorentina és az Inter ellen sem jött össze a győzelem, de a pontszerzés sem. A kuzinok ellen már nem tűnt reménytelenek a helyzet, a lehetőségek alapján a Milan győzelem sem lett volna túlzó. Mind a két mérkőzés idegenben volt, jó ebből persze az Inter meccs a San Siróban került megrendezésre. A Napolit viszont hazai pályán fogadja a Milan, ahol eddig veretlen a csapat. Az is igaz, hogy az első 6 meccsből 4 is idegenben került megrendezésre, aminek fele rangadó volt, tehát a mostani mérleg akár torz is lehet ebből a szempontból. Kétségtelen, hogy a szezonkezdet nem volt különösebben könnyű a szerb számára. Hazai pályán viszont jó lenne legalább a pontszerzés a Napoli ellen, de még nagyobbat dobhatna a csapaton egy esetleges győzelem. És szurkolóként sem lenne utolsó ha kicsit több reménnyel és elvárással mehetne a csapat a válogatott szünetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése