Ha vannak örök közhelyek igazságok, akkor ezek közé tartozik, hogy minden széria valahol elkezdődik. Nos, eddig sikerült 3 különböző meccset játszani. Volt olyan ahol lefociztak minket (Fiorentina), ahol hullaszarul nyerni tudott a csapat a képességbeli különbséget kihasználva (Empoli) és végül sikerült kikapni egy összességében rosszabbul teljesítő csapattól (Inter). Játék minőségében az Inter ellen látottak remélhetőleg a kezdete volt egy jó szériának, mert a vereség dacára is a játékban volt fantázia. Az ott látott játék a Serie A 80%-a ellen elegendő lehet a győzelemre, és most három olyan ellenfél következik, ahol voltaképpen teljesíthető a 9 pont. De vajon most kezdi-e el a szériát a Milan a Serie A-ban?
Dárdai Palis racionalitással számolva a szezon első 4 mérkőzéséről reálisan olyan 6-7 pont volt elvárható a sorsolást követően. A Fiorentina és Inter ellen idegenben ki lehet kapni, főleg így szezon elején amikor a csapat még nagyon nem állt össze. Azt esetleg számon lehetne kérni, hogy miért kapott ki a Milan mindkét rangadón, de láthattuk, hogy nem kellett volna sok a pontszerzéshez az Inter ellen. Nem volt szerencséje a csapatnak, remélhetőleg ez később más meccseken még visszajön. A másik két mérkőzésen viszont kötelező a győzelem, ami az Empoli ellen összejött, a Palermo pedig ugye most kellene bizonyítani.
Az a Palermo jön, ami egy Dybalával szegényebben próbál valahogyan az élvonalban maradni. Meggyőződésem, hogy tavaly sem volt ennél komolyabb kitűzésük szezon elején, csak aztán berobbant Dybala és Vazquez, akik a hátukon az olasz középmezőnyig cipelték Zamparini kedvenc játékszerét. A két klasszis teljesítményt nyújtó játékosból Vazquez maradt, aki a támadásépítés szempontjából talán még fontosabb láncszeme is volt a csapatnak. Kevésbé veszélyesek, mint tavaly, de azért kétségtelenül ott lesznek a nehezebben verhető kiscsapatok között. Ha valakit esetleg ilyesmi érdekelne, eddig van két 1-0-ás győzelmük a Genoa és az Udinese ellen, illetve egy hazai pályás 2-2-es döntetlenjük a Carpi ellen. Tehát mellékesen előttünk vannak a tabellán jelenleg. :)
Persze ez nem sokat számít, hazai pályán a Milannak esélyesként kell pályára lépnie.
Sokat gondolkoztam tavaly is azon, hogy Pippo Milanja hol romlott el, jó volt-e egyáltalán valaha. Belátom, ez azért nem olyasmi rejtvény amin hosszú ideig érdemes gondolkozni, inkább az érdekelt, hogy volt-e egyáltalán esélye Inzaghinak arra, hogy beinduljon a szekér. Végül persze olyasmire lyukadtam ki, hogy soha nem volt jó, felvillanások voltak a csapat részéről. Volt, hogy Napolit vert a csapat, majd ikszelt a Romával, de volt, hogy két kiesőjelölt ellen nem sikerült épkézláb ziccereket kialakítani. A meglepően jó kezdésre sem sikerült építeni, egyszerűen nem állt össze, hogy mit akar Inzaghi a pályán látni. Ha épp olyan csapat volt aki ellen működhetett az elképzelése, akkor voltak szép dolgaink, de egyébként valószínűleg minden idők egyik leggyengébb csapatát "rakta össze" Inzaghi. Ha visszaemlékezünk a tavalyi évre, akkor láthatjuk, hogy az első két meccsen 7 lőtt gólt és 6 pontot sikerült felmutatni, amivel az élen volt a Milan. A válogatott szünet alatt azonban elkezdtek jobban összeállni a csapatok, és egyre inkább kiéleződtek a tudásból és taktikából fakadó különbségek. Valahol itt úszott el Pippo szezonja, mert a Lazio ellen bemutatott produktumhoz képest az utolsó fordulós csapata semmiben nem lépett előre. Idén mindezt fordított előjellel várom.
A szezonkezdetünk nem volt jó, de a válogatott szünet alatt volt ideje dolgozni Mihajlovicsnak és az Inter ellen már olyasmit láttunk, ami bőven előrelépésként könyvelhető el az első két fordulóban látottakhoz képest. Ahogyan lassan elkezd összeállni a Mihajlovics által elképzelt csapat, úgy jön majd ki egyre jobban a csapat tudásából fakadó különbség. A legtöbb olasz bajnokságbeli csapathoz képest erős a Milan kerete (igen, még az átkos középpályán is), a támadósorban pedig klasszisok vannak. Ha Balotelli az Inter ellen mutatott arcát képest hozni, akkor szám szerint 3 is. De mindez olyan forgatókönyv, ami elég optimista, hiszen azt feltételezi, hogy elindult az a bizonyos széria, amire az elején már utaltam.
Elképzelhető persze az is, hogy csak amolyan felvirágzásról volt szó, mint Inzaghi ominózus Napoli elleni találkozója, ahol a nagy taktikusként elkönyvelt Benitez tanácstalanul nézte végig ahogyan megbasszák a középpályán a csapatát. Mondjuk ez azért kurvára ironikus, mert taktikailag éppenséggel a felkészült szakemberek közé tartozik Benitez, erre pont az az Inzaghi alázta idegenben, akinek lehet, hogy a rákkutatás terén szebb eredményei lennének, mint futballedzőként.
Csakhogy Mihajlovics már mutatott ezt-azt edzőként, így joggal bízhatunk abban, hogy sikerül a csapatot az elsőként vázolt út felé fordítania és hosszú idő után végre egy karakteres és sikeres csapatot látunk viszont a pályán.
Úgy gondolom, hogy Mihajlovics szempontjából is döntő fontosságú meccsek következnek. Nem is az eredmény lesz az elsődleges (azért, mert csak a 3 pont fogadható el), hanem a játékban mutatott előrelépés, hogy mennyit sikerült elsajátítani a Mihajlovics által megálmodott játékból. Most meg lehetne mutatni, hogy nem csak fellángolás volt, hanem ez már a szerb csapatának karaktere. És erre a Palermo történetesen alkalmas ellenfél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése