2014. december 8., hétfő

Messze még a Milan

 Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a Genoa jobb csapat. Jobb edzővel, jobb elképzeléssel, működő meccstervvel. Úgy focizták le Inzaghi csapatát, hogy a pályára küldött kezdő közül maximum Perinre és Antonellire merném kijelenteni, hogy a Milan kezdőjébe is befért volna. Egy középszerű játékosokból és fiatalokból összerakott, lelkes társaság, akik megmutatták, hogy a pénz nem minden, ha stílusos futballról van szó.




Nem szeretném túlságosan is egekbe magasztalni a Genoa játékospolitikáját, mert Preziosi rendszere tarthatatlan csapatépítés szempontjából. Összejön egy ügyesebb társaság, jó pénzért túlad rajtuk, majd kevesebb pénzből igazolnak pár játékost és kiderül kiből lehet az új helyi sztár. Gasperini munkáját már annál inkább dicsérném. Nem klasszis edző, de tudja mit akar és hogyan érje el. Van egy jó játékrendszere, alapjaiban mindenhol a 3-4-3-at rakja le, és ezen belül variál néha. Mint a Milan ellen is. Jelenleg úgy tűnik, hogy ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy a tabella 3. helyére kerüljön egy csapat, még ha csak ideiglenesen is. Valahol ez komolyan beárazza az olasz bajnokságot.


A Milannál viszont csak a tarthatatlan játékospolitika közös a Genoával. A blogon már emlegettük, vélhetően még fogjuk is, hogy koncepció nélkül nem lesz eredmény sem. Olyan forgatókönyv beleférne a Milan imidzsébe, hogy kevés pénzzel gazdálkodik jól, de olyan nem, hogy már az igazolási politikával feladja a siker lehetőségét. Ez érződik a játékospolitikában és az edzőválasztásban is. 

Galliani állítólag dühös volt a meccs után. De miért is? Mert olyan embert ültetett le a padra, aki nyilvánvalóan alkalmatlan rá? Amiért évek óta nem foglalkozik senki a klub jövőjével? Amiért az egyetlen olyan embert, akiben ez a gondolat megfogalmazódott, gyorsan áttették a marketinghez, miközben a játékosokért ugyanaz az ember felel? Nem tagadom, nem is tehetném, hogy Galliani a legnagyobb sportigazgatók egyike. Volt. Nem kezelte jól a pénztelenséget, az igazolásai rendre besülnek, maximum ideiglenes megoldást biztosítanak. Ha szent az amit korábban felépítettek a klub köré - gondolom az - akkor ezt nem lenne szabad megengedni. Az a minimum, hogy megpróbálnak más úton jó csapatot építeni. Ha pedig nem megy, akkor átadni a széket valakinek, aki új megoldásokat kínál a csapat számára. Az nem igaz, hogy csak a Galliani féle kukázós módszer létezik a csóró csapatok számára. Tudtommal a Dortmundot és az Atleticót sem veti fel a pénz (pláne ha a Real-Barca illetve Bayern szinttel hasonlítjuk össze), mégis megoldották a maguk módszerével, hogy jó focit rakjanak a nézők elé. Az alap ehhez egy tudatosan gazdálkodó csapat, egy jó megfigyelői hálózat és egy klasszis edző. Amíg ezek a feltételek nem valósulnak meg, nincs miről beszélni. Lehet, hogy elérjük a 3. helyet, de az nem a csapat erősségének lesz köszönhető, hanem a romhalmaz bajnokságnak.


Néhány szót a meccsről is. Inzaghi a sajtótájékoztatón azt ecsetelte, hogy valami még hiányzik ebből a Milanból. Ezt a bizonytalanságot látom rajta edzőként is. Képtelen a csapat egymás után kétszer is jól teljesíteni, ez pedig a rossz felkészítés egyik eredménye. A múlt héten az Udinese ellen okosan futballozott a Milan, tegnap nyoma nem volt annak. Szó szerint azt éreztem, hogy osztálykülönbség van a két csapat között.

A meccsterv a szokásos volt, kontrázni akart Inzaghi. Ennek megfelelően Ménez játszott hamis kilencesként, szélen El Shaarawy és Honda kapott helyet. Ménez elég nagy szabadságot kapott a pályán, neki kellett mozgatni a csapatot. Talán eldönthette volna a találkozót is, adódott előtte két nagyobb lehetőség is, egyikkel sem tudott élni. Ez egyfelől meghatározó volt a meccsre nézve, másfelől az ellenfélnek is adódtak lehetőségei. A Genoa a mérkőzés elején többnyire a szögletekből keveredett a kapu elé, végül Antonelli fejelt gólt a sokadik veszélyes Genoa-próbálkozásból. A gólnál Bonera maradt le, de igazság szerint az előtte lévő szögletekből is ugyanakkora eséllyel lehetett volna gól. Próbált szemmel láthatóan gyorsabban játszani a Milan, ennek egyenes következménye lett, hogy kevesebb helyzet adódott Ménezék előtt, ellenben a Genoa szélsői nagyon éltek. Perrotti úgy forgatta szélen Bonerát, ahogy akarta és még Matri is veszélyes volt a kapura, bár rendre rossz döntéseket hozott, így a gól végül nem jött össze neki. Inzaghi nem tudott reagálni Gasperini játékára, egyértelműen a rutinosabb tréner elképzelései valósultak meg. 

Nem vagyok szigorú Inzaghival, de csak azért mert nem tudok edzőként tekinteni rá. Olyan javulást nem fedeztem fel, ami egész szezonon át jellemezte volna eddig a csapatot, legfeljebb 1-1 meccses felvillanások voltak. Ez pedig a szezonban kevés lesz, még akkor is, ha jelenleg 7. helyen áll a csapat és csak 5 pontra a 3. hely. 

2 megjegyzés:

  1. "Jelenleg úgy tűnik, hogy ennyi bőven elegendő ahhoz, hogy a tabella 3. helyére kerüljön egy csapat, még ha csak ideiglenesen is. Valahol ez komolyan beárazza az olasz bajnokságot."

    Nem a Genoát kell cinkelni meg Gasperinit, a Genoa árazta be szépen a Milant és Inzaghit. Nem klasszis edző? Nem az de Ő legalább edző Inzaghival ellentétben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazat adok, Gasperini csapata szépen beárazta Pippo Milanját. Teljesen jó munkát végez a Genoával. Pusztán arra utaltam, hogy maximum abban kiemelhető a Genoa, hogy nincsenek nagy ingadozásaik, hétről hétre ugyanazt hozzák. Ennyi már elegendő a mai olasz bajnokságban egy ideiglenes dobogós helyhez. Nem akartam kisebbíteni az érdemeit vagy ilyesmi, de Gasperini egy közepes alapanyagból összerakott egy középcsapatot, ami pontosan azt hozza, ami benne van. Ellenben azok, akik papíron erősebbek náluk Milan, Inter, Fiorentina, Napoli most mögöttük vannak, mert még a stabilitás sincs meg a játékukban. Ez persze nem von le semmit Gasperini és az egész csapat érdemeiből, viszont szerintem jól jelzi a bajnokság jelenlegi állapotát.

      Törlés