Komolynak tűnő tárgyalásokat követően valószínűleg két fronton is elbukott a Milan. Nem sikerült időben rendezni Jackson Martinez ügyét, aki az Atlético Madrid játékosa lehet, míg Geoffrey Kondogbia az Interben folytatja pályafutását. Utóbbit gyakorlatilag hivatalosnak tekinthetjük, legalábbis a papírokat már aláírták. Nem szabad elbagatellizálni egyik vereséget sem. Nézzük az ügy egy lehetséges olvasatát.
A sajtóban Bee megjelenését követően előszeretettel beszélnek valamilyen projektről. Hogy mi az azt nehéz lenne megmondani, annyi konkrétum (?) szivárgott ki, hogy a stadionépítés mellett elkötelezettek vagyunk, de még 150 milliót gyorsan bele is pumpálnak a csapatba a biztonság kedvéért. Legyünk őszinték: ez a minimum amennyit ebbe a keretbe bele kell ölni, ha viszonylag gyorsan a legjobbak között szeretnénk lenni. Na, ennek az egyelőre csak virtuálisan lévő 150 milliónak akartuk elkölteni a felét csupán két játékosra. 35 ment volna Hákszonért, míg 40-et Kondogbia vitt volna el. Van némi kettősség ebben, pláne ha hozzávesszük azt is, hogy mindenáron Ibrát akartuk a támadósorba. Mi a cél? Egy év alatt, klasszisokkal elérni a BL-t, sőt talán már jövőre harcban lenni a Scudettóért, avagy inkább jól felépített és abszolút a közeljövőnek szóló igazolásokkal dolgozni? A 150 milliós keret inkább utóbbinak szól, mint láthattuk máris elment volna az összeg fele két játékosra és akkor még igazából csak egyetlen klasszis érkezett, plusz egy nagyon komoly tehetség. Amilyen helyzetben van az olasz foci jelenleg a 150 milliós keret bőven elegendő lenne ahhoz, hogy már jövőre is a TOP3-ért küzdjön a csapat. Ehhez nem ilyen összegű igazolások kellenek, hanem okosabb befektetések. Igazolni mindenekelőtt a teljesen lyukas középpályára, megerősíteni a védelmet majd esetleg a csatársort is. Amint megvan az alap, akkor lehet egyetlen Mercato alatt valami nagyot robbantani egyetlen játékossal. Amíg nincs mibe beleilleszteni például Hákszont, addig feleslegesnek érzem.
Aggódnunk kellene?
Nézzük meg szépen sorban kiket szemelt ki a Milan, és ebből kik érkeztek. Először ott van Carlo Ancelotti, aki nyilván a padra érkezett volna. Némi gondolkodás után köszönte szépen és közölte, hogy nem győzték meg a projekttel. Persze akkor még nem volt hivatalos a tulajdonosváltás, de nyilván az egyik legfőbb érve ez volt Gallianiéknak. Aztán jött Ibra, Jackson és Kondogbia. Négy nagyon komoly nem, mondhatni négy pofon eddig. Eközben annyit sikerült előrelépni, hogy egy ellenszenves, de legalábbis megosztó edzőt leültettek és sikerült barátibb módon megoldani, hogy Inzaghi menjen ahova csak akar. Bár még nem kezdődött el hivatalosan az átigazolási szezon, ez nagyon kevés. Pláne azért, mert három heti tárgyalások eredményeképpen egyetlen játékost sem sikerült megmozgatni, ha azt nem számoljuk, hogy hosszabbítottunk Abatével, jó eséllyel De Jonggal és Mexésszel, mindeközben már Muntari is biztosított mindenkit maradási szándékairól. Márpedig ezt jobb ha nem számoljuk az eredmények közé.
Kondogbia persze soha nem ért 40 milliót, így nagyon húzós lett volna ilyen összeget mozgósítani egy olyan játékosért, aki talán be sem illeszkedik a Serie A-ba. Nem ő lenne az első hasonló típusú játékos, akivel befürdik valamelyik csapat. Ha a bajnokságon belülről érkezett volna, talán inkább meggondolandó az összeg, de azért ilyen igazolások bukására is volt példa szép számmal. Jelen esetben mondjuk három dolog miatt nagyon fájó ez a történet. 1. Ha leigazoljuk, akkor azzal lehet jelezni, hogy komolyan gondoljuk a csapatépítést, és lett volna kézzelfogható, bizakodásra okot adó információnk is a spekulációk helyett. 2. Újabb játékos mondott nemet a nagy Milan projektre. 3. Az Inter nyomott le minket. Olyan csapat, amelyik szintén évek óta a béka segge alatt, akiket szívből lehet utálni és akik általában nem szokták erőből lenyomni a Milant. Volt már rá példa, emlékeim szerint ott van Suázo, kívánom, hogy hasonló sikereket érjen el Kondogbia is az Interéknél.
Ott van azonban Galliani személye, akit nyilván korai még leírni, de vannak aggasztó jelek. Eddig a minősíthetetlen csapatépítésére az volt a magyarázat, hogy nincs pénz ezért jönnek szar játékosok, de egyébként mindent kihozott a lehetőségekből. Most viszont van pénz és eddig egyetlen célpontot sem sikerült meggyőznie. Nem nagyon emlékszem már arra az időszakra, amikor még tényleg a csúcson költekezett, de olyan azért nem rélmik, hogy négyből négy sikertelen akciót indítson. Hákszon és K-Dog esetében is az idővel nem sikerült jól gazdálkodni. Előbbi esetében az orvosival vacakolunk pár hétig, majd jön az Atléti és pár nap alatt hasonló szintre jutnak. Utóbbinál pedig már megvolt a megállapodás a játékossal és a klubbal, csak amíg az öreg intézte a papírokat, addig az Inter további lépéseket tett, így ők lettek a befutók. Lehet ezek után gecizni az Inter módszereit, de ők csinálták jól, és fénykorában Gallianival nem történhetett volna meg hasonló. Ezek után csak hab a tortán arról beszélni, hogy így legalább spóroltunk 75 milliót, mert valójában sokkal többet veszítettünk, mint két játékost. Lehet, hogy Galliani nem véletlenül volt képtelen csapatot építeni az elmúlt években? Vagy csak annyira leépítette ezalatt a hitelességét, hogy senki nem veszi komolyan? Vagy annyira régen volt meghatározó szereplője a piacnak, hogy teljesen kiesett a ritmusból? Akárhogy is nézzük, egyik sem túlzottan biztató. Lehet ennek az ellenkezőjét bebizonyítani a tárgyalóasztalok mögött, de jelenleg Gallianit az öt legjobb sportigazgató közé sem sorolnám Olaszországon belül, legalábbis az eredményei alapján nem szolgál rá ennél előkelőbb helyezésre.
Kondogbia ügyének is van másik olvasata, ez pedig az, hogy nem volt részéről sem korrekt igent mondani az egyik ajánlatra és aztán elfgadni a városi rivális ajánlatát. Akkor sem ha azok több pénzt ajánlottak. Ezzel egyáltalán nem kelt jó benyomást senkiben.
Tudomásul kell venni, hogy az első néhány kört nem sikerült megnyerni az átigazolási piacon, mást nem tehetünk. Viszont legalább egy még az időszak megkezdése előtt lerendezett igazolással jelezni lehetne a csapatoknak, menedzsereknek, játékosoknak és nem utolsósorban a szurkolóknak, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben. Ez ráférne mindenkire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése