Egy újabb heg született, de a szívet kicsinálni nem lehet...

Egy beszélgetésnek indult, egy kerek vélemény lett belőle, nem ide készült, de azt mondták itt a helye. Cenzúra nélkül...

Komolyan mondom azt érzem, hogy elértem a határaimat ezzel a Balo sztorival és az utána beinduló nevetséges próbálkozásainkkal. Ekkora kettősség, ilyen szélsőségek még nem voltak bennem mióta kiszálltam a kiságyból. Nem tudom nem várni a szezont, a meccseinket, hogy lássam a San Siroban rohangáló mezeinket, hogy szurkoljak, ordítsak a tv előtt, hogy minden héten Milan meccs legyen, de eközben mégis érzem, nagyon érzem, hogy az életkedvem elmegy ha csak kimondom a Milan nevet, magam elé képzelem dolgainkat és vizionálom, hogy mit is fogok én látni azokban a 90 percekben. Bárki kérdez, bárkivel beszélek majd minden mondatomban ott van, hogy a kurva isten baszná meg, mindez mérhetetlen letargikus hangvételben, miközben mégis nagy lelkesedéssel tudok beszélni a jelen Milanjáról is, mert hiányzik, hogy nincs meg az a heti egy fix program, amikor meccs van.
 

 

 

Egymástól függő ellentmondások!

Mióta előjött a Balo sztori talán egy szót sem írtam, totál szétcsúsztam a híren, egyrészt egy héttel a mercato vége előtt ezt meglépni számunkra szinte öngyilkosság és még az se tud kompenzálni, hogy olyan összeget kapunk érte amire rá lehet mondani, hogy megérte - na nem mintha nálunk nem lenne mindegy nagyjából, hogy mennyi megy a zsebbe, mert a csapatba ugyanúgy közel semmi. Ennyiért vígan elvitték volna a nyár elején is és akkor még azt mondom van idő. Egy héttel a vége előtt kipöcköltük azt az egyetlen embert, aki minden faszságával együtt az egyetlen volt aki gólokat rúgott, aki nyomás alatt tudott tartani egy védelmet, aki jelenlétével képes volt dupláztatni magát, ezzel teret adva társainak. Egy hét alatt őt pótolni minőségben nekünk lehetetlen és erre baszd meg óránként jönnek a 30 millió feletti palik nevei, hogy a sok tudatlan ne azon szomorodjon meg, hogy na még ez a hülye Balo is elment, aki a keret legjobb játékosa minden marhaságával, pályára nem való hozzáállásával együtt is, hanem elhiggye, hogy most egy csapásra lett pénz, pedig kurvára nincs ugyan úgy. Kölcsön+opciózni vagy részletezni akarunk a Portoval? Hol élünk mi? Mintha nem látnák, hogy zajlik a foci üzleti része, főleg arrafelé. Felajánljuk a PSG-nek, hogy hosszabbítson saját focistájával, aztán adják nekünk kölcsön két évre? Hát mi az apjuk faszát képzelnek ezek? Egyik oldalról nézve, mit érünk vele két évig ha aztán vissza kell adni, másikról kik vagyunk mi, hogy megmondjuk egy klubnak, hogy vigye az ügyeit? Még azt sem teszem ide hozzá, amit szoktam, hogy feltéve, ha elhisszük ezeket a pletykákat, mert állítom, hogy ilyen homály sztorit már nem igazán lehet kitalálni.

Még ha tudnánk is ebben a kis időben pótolni Balotellit egy olyan névvel, amire azt lehet mondani, hogy igen, ez igazolás, olyan palit nem fogunk venni, aki képes arra, hogy sokszor megoldja egyedül, nekünk pedig olyan kellene, mert egy olyan középcsatár aki a csapatjáték erejét használva rugdossa a gólokat hiába jön, akárhogy is hívják, mert nálunk nincs olyan, hogy csapatjáték, vagy ha van is valamilyen, ereje annak 0. Körberaktuk a keretet megint ingyen jött, nem előremutató utat jelző emberekkel - és ez akkor is igaz ha van köztük olyan akivel nyerhetünk, nyerni fogunk - eközben az utolsó hétre fejbe lőjük magunkat szaré-húgyé elpasszolva az egyetlen épkézláb focistánkat, aki bármely pillanatban különbséget jelenthet a pályán ebben a Milanban. Ami pozitív, hogy sikerült sok hülyétől megszabadulni még ha egy részétől csak kölcsönbe is, de legalább nem szennyezik a levegőt ebben az egy évben. Jött egy végre tényleg jó kapus - de kérdés milyen áron -> Perin, majd jövőre megtudjuk... - és talán Armero még erősítésnek mondható balra bőven, feltéve ha hozza az udinei és vb formáját, aztán ennyi. Megint nem haladtunk sehová a nyáron vagy ha igen akkor nem előre, legalábbis ezt mutatja eddigi mérkőzéseink képe, a sokak szerint nem fontos, de szerintem igenis meghatározó felkészülési meccseinket látva semmilyen jó érzés nem kaphatja el az embert, ami a mi helyzetünkben azt gondolom igenis olyan attribútum ami mérvadónak minősíthető, mert mi nem vagyunk tele olyan emberekkel, akik eredményeik, tudásuk és még számtalan más skilljük miatt beleszarnak az egészbe, mert tudják mire képesek és ha tétmeccs van ki is hozzák magukból, emellett látják, hogy olyan társak veszik őket körbe, akik erre ugyanúgy képesek és csak arra figyelnek, hogy fizikálisan álljanak készen.

Mi ezt nem tehetjük meg, sőt nekünk oda kellett volna szarni a gyepre minden meccsen, de nem abban a formában, ahogy tettük. Az első igazi, az Olympiakos elleni meccsen mennyire hangoztatták, hogy a görögök már előrébb járnak a felkészülésben, azért volt az a hatalmas különbség fizikálisan, futásban, akarásban, eredményben, mindenhogy, pedig csak annyi történt, hogy ők tudják nekik mennyit kell tenni azért minden pillanatban, hogy jobbak legyenek és úgy álltak hozzá. Ne higgyük, hogy mi bármivel is különbek vagyunk tőlük, sőt most se tudnánk megverni őket - talán 3-ból 1-szer. De kérdem én - mivel azóta már eltelt pár hét és lement pár meccs, edzés - hogy mi mikor játszottunk olyan intenzitással a nyáron, mint tette azt a görög csapat a felkészülése elején? A legutóbbi Valencia elleni meccsünket nézve is ég és föld a különbség köztünk és a felkészülés elején látott görög csapat között. Sehol nem tartunk, sehová nem tartunk, állunk egy helyben, topogunk a mocsárban, miközben süllyedünk egyre mélyebbre. Ha van a futballnak tengere, akkor mi annak fenekén vagyunk, darabokban.