2015. június 6., szombat

Új tulajdonos, új remények - szubjektív értékelés

A Fininvest hivatalosan is megerősítette, hogy Bee Taechaubol jelentős tulajdonrészt vásárolt a Milanból, ezzel új korszak kezdődhet a klub életében. Persze nem tudhatjuk még milyen következményei lehetnek a váltásnak, ezekről írok most bővebben. Szubjektitás on.



Az idei év sok tekintetben mélypontot hozott a Berlusconi-korszakban. Nemcsak a keret minőségét tekintve, az edző képességei miatt, de a pályán mutatott teljesítményben és az elért helyezésben is megmutatkozott mindez. Volt már a Milan papíron hasonlóan rossz helyzetben, de akkor komoly szándéka volt Berlusconinak a csapat újjáépítésére. Volt pénz, kellő lendület és szakértelem. Így az inkább átmeneti állapot volt. A mostani állapotok viszont egy lassú folyamat eredményeképpen alakultak ki, az újjáépítés legapróbb szándéka nélkül. Nincs olyan ember a Földön, aki komolyan gondolhatta, hogy ilyen folyamatok mellett Berlusconi befektető nélkül képes megteremteni egy újra sikeres Milan alapjait.

A befektető szükségessége tehát nem vélemény, sokkal inkább tény. Azt, hogy ezen belül jó döntés született-e kívülállóként nehéz megállapítani. Nem tudjuk pontosan milyen feltételei voltak az adásvételnek, mennyi idő alatt akarnak csapatot építeni Bee emberei. A vélhetően kifizetett fél milliárd euró mindenesetre elég jól hangzik, ennyit nem szokás csak úgy kidobni az ablakon. Az olasz lapértesülések továbbra is tartják a 150 milliós költségvetési keretet, ezeket azonban helyén kell kezelni, a vezetőséget és Bee embereit leszámítva nemigen tudhatja bárki is mik a célok. Viszont azt is nehéz elképzelni, hogy ennyi pénzt azért fizettek, hogy közösen osszák el Berlusconival az éves veszteséget, ünnepeljék a 10. helyet a bajnokságban és az elmúlt évek átigazolási politikáját folytassák. 


Ami a tradíciót illeti. A Milan igenis olyan klub, mint amilyen manapság a City, PSG vagy a Chelsea. Jött egy pénzes faszi, aki sokszor őrültebbnél őrültebb összegeket dobott ki játékosokért. Berlusconi a maga korának arab olajmilliárdosa, kialakított egy olyan klubmodellt, olyan brandépítési technikát, ami a Milant a világ legnagyobbjai közé emelte. Felesleges az a rongyrázás, hogy a Milan különb lenne a mocskos pénzszóró csapatoknál. Nem különb, soha nem is volt az, legfeljebb jobban, okosabban, sikeresebben csinálta, mint ma a PSG vagy a City. Felesleges ujjal mutogatni a sejkekre és orosz oligarchákra amiért ma milliókat ölnek a futballba. Berlusconi ugyanezt tenné ha tudna még annyi tőkét mozgosítani. A klubja a pénzköltésre épült, a legnagyobb sztárok megvásárlására, és miután a Milan nem állt át a fiatal játékosok felfedezésére és beépítésére, nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenleg ez az egyetlen út. És aki esetleg amiatt aggódik, hogy honnan jön a pénz, annak ajánlom figyelmébe Berlusconi szintén elég zavaros és nem utolsósorban erkölcstelen ügyeit. Márpedig ha az a piszkos pénz jó volt arra, hogy ezt a klubot tekintsük szívügyünknek, akkor ázsiai befektetők pénze is megteszi, feltéve ha ez is sikereket hoz.

Hogy ezzel megmenekült-e a Milan, pukkanhatnak a pezsgők és latolgathatjuk, hogy vajon Gündogan és Kondogbia közül melyiket hozzuk el először? Aligha. Nem zárom ki ennek lehetőségét sem, azt sem, hogy a Doyen Sports által valóban komoly erősítés érkezik. De az is egy opció, hogy az új tulajdonosok elsősorban nem a brand további építésében gondolkoznak, hanem egy stabiil gazdasági alapokon nyugvó klubmodellben, ahogyan Thohir is. Ez a Mercatto alatt világosan kiderül.

További kritikus kérdés lehet az edző személye, amit a sajtóban már kész tényként Mihajlovics személyében véltek felfedezni. A szerb eléggé megosztja a Milan szurkolókat, abban azonban egyetérthetünk, hogy a Sampdoria kispadján remek munkát végzett. Szeretnénk szimpatikusabb trénert, de nem biztos, hogy olyan komoly opciói vannak a Milannak. A sztáredzők közül kettő már bejelentette, hogy egy évet kihagy (Klopp, Ancelotti), Conte a válogatottal akar hosszabbítani, Emery a Sevillával hosszabbított, Benitezre pedig lecsapott a Real (haha). Így aztán jobbára olyan nevek maradnak, akik közel sem nevezhetők ennyire sikeresnek. Kábé Montella, Mihajlovics, Spalletti, Prandelli esetleg Sarri merülhet fel reálisan. Közülük egyértelműen Mihajlovics a legkevésbé szimpatikus és engem nem győzött meg, hogy jobb lenne például Montellánál, ugyanakkor a vezetőséget igen. Mondjuk őket Seedorf és Inzaghi is meggyőzte, szóval ezt akár intő jelnek is tekinthetjük. A lényeg viszont, hogy igazi sztáredzőre különösebb esélye jelenleg nincs a csapatnak, ehhez legalább egy évet várni kell. Addig mindenképpen le kell valakit ültetni, így akár azt is el tudom képzelni, hogy csak ideiglenes trénert keresnek. Ami marha vagány lenne, mert ha egy év után kirúgnák Mihajlovicsot, akkor egyszerre négy edzőnek fizetnénk a bérét. (Bár nem rémlik meddig szólt volna See és Inzaghi szerződése.)


Örülni tehát lehet, de azért csak szolidan, mert nem tudjuk mi várhat még ránk. Egy skálán ábrázolva a "semmi nem történik a nyáron" kategóriától kezdve egészen a "már jövőre is komoly csapatot építünk"-ig bezárólag mindent el tudok képzelni. Értelemszerűen egyik végletet sem tartom valószínűnek inkább valahol félúton állhat majd meg ez a történet egyelőre, viszont Ibráék eladása óta tartó kilátástalan szezonokat követően most talán már látni a fényt az alagút végén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése