2015. február 14., szombat

Jó ebédhez szól a... igazából senki sem tudja, hogy mi

A tabella jelenlegi állása szerint olyan négyes következik, amelyik közelebb áll a Milanhoz, mint a BL-selejtezőért küzdő Napoli. A legnagyobb baj ezzel a kijelentéssel, hogy ebbe a 19. helyen álló, kiesés ellen küzdő Cesena is beletartozik. Azonban a tabellából az is kiderül, hogy a Milan mindegyik csapatot megelőzi, így aztán illendő lennne minél kevesebb pontot veszíteni.



Ősszel összesen 8 pontot tudott szerezni a Milan ezen a négy meccsen. A két Veronai csapatot sikerült legyőzni, a két friss feljutóval szemben viszont csak döntetlenre futotta. Alighanem ha sikerülne ezt a 8 pontot most is begyűjteni kapna egy kis levegőt Inzaghi, de a csapat idei formája és a kiscsapatok teljesítménye mellett egyik találkozón sem várok könnyed győzelmet. A következő két meccs azért lehet kulcsfontosságú, mert hazai környezetben játsszuk, a győzelmek jelentős részét pedig a San Siróban könyvelhette el a Milan, szám szerint ötöt. Magyarán ha esetleg pontokat veszítene ezen a két találkozón a csapat, az a statisztikák alapján jelentősen megnehezítené Ménezék dolgát.

Ahogyan az a kiscsapatoknál általában lenni szokott otthon jóval veszélyesebbek, az Empoli például egyetlen győzelmet aratott idegenben, azt is a Parma ellen, akit a mai olasz mezőnyből bármelyik csapat jó eséllyel megver. Érdekesség viszont, hogy idegenben több nagy dolgát is sikerült megnehezíteni, a Roma, Fiorentina, Genoa és Napoli négyese is kénytelen volt megelégedni az egy ponttal. Nagy vereségbe idén egyszer, a Cagliari ellen szaladtak bele, a 4-0-ás vereséget viszont hazai környezetben szenvedték el.

Ha a csapatok stílusát hasonlítjuk össze, akkor vannak játékelemek, amik kifejezetten nem fekszenek a Milannak. Ilyen a rögzített helyzeteknél alakulhat ki elsősorban, mivel az Empoli az egyik legerősebb támadásoknál ebben a műfajban, ahhoz pedig statisztika sem kell, hogy tudjuk a Milan rettentően gyengén védekezik.

Az Empoli szereti dédelgetni a labdát, viszonylag sokat passzolnak egy meccsen. Ebben a műfajban kiemelkedő Valdifiori helyzete, aki közel 80 passzt enged el egy találkozón. A Milannal összehasonlítva is érzékeltethető a stílusok közötti különbség, nálunk De Jong vezet ebben a tekintetben 62 átadással meccsenként. Papíron az ellenfél dominanciára való törekvése feküdhet a csapatnak a kontrák miatt, csak éppen ez nem minden találkozón bizonyult igaznak. Viszonylag sok meccsen akadt gondja a Milannak a letámadással, a labdakihozatalok zavarásával, ami végül teljesen megölte a csapat ellentámadásait, ezzel tulajdonképpen minden támadópotenciálját. Ezért kulcsfontosságú lehet, hogy milyen középpályát küld fel Inzaghi.


A Gazzetta a 4-2-3-1-re tippel, a védelem előtt De Jonggal és Polival. Nem lenne meglepő, mivel a két ghánai teljesítményével nem volt megelégedve a Juventus ellen, más lehetőség pedig nem nagyon marad. Bár, hogy őszinte legyek Poli jelenléte annyira irritál, hogy még Essien önveszélyes játékát is szívesebben szemlélem, mint az alibijátékost tökéletes megtestesítőjét. Pláne egy olyan szerepkörben, ahol kulcsfontosságú a középpályás jelenléte.


Védelemben összeállhat a körülbelül 20. variáció, ezúttal két szélen Zaccardo és Antonelli játszhat, középen pedig debütál a Paletta-Rami kettős. Ez annyiban logikusabb, hogy Rami a legjobban mozgó belső védőnk, így mellette talán kevésbé lesz feltűnő Paletta lassúsága. Az viszont nagyon is aggasztó, hogy egyszerűen képtelen a Milan egymás után kétszer ugyanazt a védelmet összerakni. Ha valahol nagyon nincs értelme szarrá rotálni a csapatot, az pont a védelem, így nem csoda, hogy a Milan a Serie A egyik leggyengébb teljesítményét mutatja fel ebben a tekintetben. Ehhez persze a pocsék középpályának is van köze, nem is kevés, a rotálás viszont éppenséggel nem nagyon segíti a csapatrész fejlődését.

Adós vagyok még a támadósorral, itt nem lesz különösebb meglepetés, Bonaventura, Ménez és Honda kapnak lehetőséget, előttük pedig az eltiltásából visszatérő Destro lehet. A négyes hatékonysága viszont erősen függ a De Jong-Poli kettős teljesítményétől.

A találkozó elsősorban azon fog múlni, hogy az Empoli a lehetőségeit milyen hatékonysággal használja ki (mert valószínűleg lesz pár), és a Milan középpályája mit tud kezdeni egy jó eséllyel letámadó csapat ellen. Az előjelek azt mutatják, hogy kemény meccsre kell felkészülni, és koncentrált játék kell a védelemben a szervezetten és jól futballozó Empoli legyőzéséhez. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése