A Milan az ellen a Sampdoria ellen lép pályára, ami tulajdonképpen megalapozta Mihajlovics milánói edzői karrierjét. Túlzás lenne azt állítani ugyanis, hogy a szerbnek értékelhető teljesítményt máshol sikerült nyújtani, a játékosként is megjárt genovai csapatban aztán valahogy minden jobban működött. Jól jelzi a csapat sikereiben játszott szerepét, hogy távozását követően megközelíteni sem sikerült a korábbi stabilitást, és már az első edzőváltáson is túl vannak. Nézzük mire mehet korábbi csapata ellen.
A Sampdoria az edző kiválasztásánál aligha foghatott volna nagyobbat. Azt a Montellát sikerült padra ültetni, aki előző 3 idényben a középszerűségtől fuldokló Fiorentinát stabil Európa Liga indulóvá tette és évről évre meggyőzőbb teljesítményt nyújtott a nemzetközi kupában. A távozása elsősorban nem is az eredmények miatt történt (szerződése 2017-ig szólt), hanem a játékospolitikával nem értett egyet, konkrétan azzal, hogy évente kellett más játékos köré építeni a csapatot.
Valahol érdekesnek tartom, hogy Montella soha nem merült fel igazán komolyan nagyobb csapatnál (oké, pletykák voltak róla), elvégre Firenzében kiváló munkát végzett, jobbat mint Mihajlovics bármelyik csapatánál. Ugyan Paulo Sousa egyelőre talán még magasabb szintre emelte a Fiorentina játékát, egyáltalán nem biztos, hogy ebben a megerősödött élmezőnyben a 4. helynél több reálisan elérhető számukra. De kicsit elkanyarodtam. Arra kívántam utalni, hogy Montella egészen kiváló munkát végzett a csapatnál, egy év alatt a 13. helytől (csupán 4 pontra voltak a 17. pozíciótól) egészen a 4. helyig emelte egyetlen szezon alatt a csapatot azzal, hogy sikerült a mai csapatba is meghatározó játékosokat szerezni (többnyire ingyen) és elkezdte jól használni Joveticset.
A Sampdoria mostani helyzete valamelyest hasonló. Ez a csapat nem sokban különbözik a tavalyi Mihajlovics-féle brigádtól, ami végül a 7. helyen zárta a szezont. Idén csak a 12. helyen állnak, de viszonylag közel a középmezőny elejéhez, amit mondjuk a 6. Juventus vezet a maga 21 pontjával. Ez csak 5 pont differencia, innen még szépen lehet feljebb tornászni a csapatot. Persze idény közben nehéz átvenni egy csapatot, így csodát azért Montellától sem várnék.
Mihajlovics számára most jön csak a szezon izgalmas része. A legtöbb csapattal ellentétben a Milan még nem találkozott az idén feljutókkal, nos a következő 5 mérkőzésen mind a hármat ledaráljuk, közte egy kiesőjelölt Hellas Veronával és egy edzőváltáson frissen átesett Sampdoriával. Azaz reálisan innen 15 pontot is el lehet hozni (ha komolyan gondoljuk az európai kupaszereplést, akkor el is kell). Újra kemény ellenfélre egészen január 10-ig kell várni, amikor is az olasz fővárosba tesz kirándulást a Milan.
Szóval mondhatnánk azt is, hogy most dől el Mihajlovics karrierje igazán, eddig ugyanis a kötelezőket nagyjából letudta, volt 1 maximum 2 emlékezetesebb mérkőzése és úgy általában Donnarummán kívül semmi extrát nem mutatott fel. Mondani sem kell talán, hogy mennyire más helyzetbe kerülne ha a pontok jelentős részét innen sikerülne elhozni.
Papíron egyértelműen a Sampdoria lesz a legkeményebb ellenfél a soron következő csapatok közül, a fentebb már dicsért edző miatt is. Akivel egyébként az első meccset sikerült elbukni, méghozzá az Udinese ellen idegenben. Ebből azonban nem célszerű kiindulni tekintve, hogy mennyire nehezen sikerült egyezségre jutni edzőfronton. Nem valószínű, hogy Montella munkája máris meglátszódna a csapat teljesítményén és a csapat gyorsan átvette a filozófiáját. Ugyanakkor amennyire jól jön az összeszokatlanság, annyira nem előnyös a taktikai ismeretlenség. Ha valamiben érezhetően gyengélkedik Mihajlovics az a váratlan taktikai húzás, idén adódott pár mérkőzés ami kifejezetten a gyenge reakcióján ment el. Montelláról pedig nagyon is el tudom képzelni, hogy totálisan felforgatja a csapatát és valami meglepő húzással jelentkezik, amire a szerb fájdalmasan tanácstalanul fog dekázgatni a pálya szélén.
Ha lehet hinni a lapoknak, akkor a 4-3-3 után a 4-4-2 lesz a felállás, ami nem teljesen idegen a csapat számára, hiszen ha támadni kellett rendszerint ebben a formációban próbálkozott Mihajlovics. Egyelőre mondhatni inkább kevesebb sikerrel, emlékezetes kudarcot vallott például az Atalanta ellen, amikor sikerült elérni, hogy momentumunk se legyen a találkozó hátralévő részében. A legsebezhetőbb pont a két belső középpályás lehet, élen Polival, aki semmilyen szükséges adottsággal nem rendelkezik ahhoz, hogy közvetlenül a védelem előtt szerepeljen, igaz a lehetőségek Montolivo mellett nagyjából ki is merülnek a jelenleg sérült De Jonggal, így némi kétségeim azért adódnak a rendszer életképessége mellett.
A csatárok szempontjából valószínűleg üdvözlendő a döntés, nehéz elképzelni, hogy a 4-4-2-ben az eddiginél is kevesebb helyzetet hozzanak össze Baccáéknak. A kolumbiai társa egyébként minden bizonnyal Niang lesz, ami meglepő Luiz Adriano mellett, de azért jó lesz látni a Milanban is eredeti posztján a franciát. Ha itt sem sikerül megszilárdítania helyét, akkor tartok tőle, hogy egyre kevesebb lehetősége lesz igazolni tehetségét.
Mihajlovics szempontjából a szezon eddigi legfontosabb időszaka következik, ugyanis egy jól elkapott szériával akár 18 15 pontot is összegyűjthet a csapat és ritka az ilyen, de ezt akár realitásnak is tekinthetjük. Ehhez azonban először meg kell kezdeni ezt a jó szériát egyből a papíron legkeményebb mérkőzéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése