Sok időt nem kap a csapat arra, hogy kiheverje a Juventus elleni vereséget, de egyben ez azt is jelenti, hogy lehetősége van Pippóéknak a javításra. Az ellenfél pedig papíron kellemesebb nem is lehetne erre a feladatra, hiszen a friss feljutó Empoli ellen kellene begyűjteni a három pontot.
Az Empoli a 2007/2008-as szezonban került a kiesés sorsára, amikor a bajnokságban megszerzett 36 pont kevésnek bizonyult a bennmaradáshoz. Nem kellett volna sokkal több a bravúrhoz, hiszen a 17. helyen épphogy élvonalban maradó Catania 37 pontot gyűjtött. Erre az évre sem az Empoli sem a Milan szimpatizánsok nem emlékezhetnek szívesen, hiszen ez volt az az év, amikor a Milan képtelen volt elérni a 4. helyet a bajnokságban, így az UEFA kupába szorult a csapat.
Az Empoli tehát 6 esztendőn át a másodosztályban sínylődött, ahol nagyon magasan és nagyon mélyen is voltak. Első idényükben például a feljutás sem állt messze, 5. helyük alapján részt vehettek a rájátszásban. Itt azonban sima vereséget szenvedtek a Brescia ellenében, így az azonnali visszajutásról kénytelenek voltak lemondani. A következő évek a lejtmenet időszakát jelentették a csapat számára. Előbb két középmezőnybéli pozíció a feljutás legcsekélyebb reménye nélkül, majd egy rettenetes szezon, amikor a másodosztályban való bennmaradás is kérdéses volt számukra. Kénytelenek voltak meccset vívni a Vicenzával, ami viszont szinte hollywoodi forgatókönyvet hozott. Az első mérkőzésen egy jó olaszos 0-0-val kezdtek a Vicenza otthonában, így az Empoli hazai pályán biztosíthatta bennmaradását. Aztán jött az 59. és 65. perc, ahol két Paolucci góllal már 2-0-ra vezetett az ellenfél. Az Empoli hatalmasat küzdve két perc alatt egyenlített Mchedlidze és Tavano góljai révén, ám ez még mindig a kiesésüket jelentette. Sőt, Tavano véleményes tizenegyesgólja után a Vicenza is kapott egy büntetőt, amit a meccs addigi hőse Paolucci végezhetett el, azonban Dossena kapus életben tartotta az Empoli reményeit. Szívproblémákkal küzdő Empoli szimpatizánsoknak nem ajánlott a meccs, mivel a győztes gólt végül a 94. percben szerezte meg az Empoli Maccarone révén. Ennél tökéletesebb meccs és forgatókönyv talán nem is létezik. A találkozón egyébként már ott volt a kezdőben Riccardo Saponara, azonban sérülés miatt le kellett cserélni.
Vizuális típusoknak ajánlott a meccs összefoglalója, még úgy is érezhető feszültség, hogy a főbb eseményeket már leírtam.
A Milan-Empoli párharcok is szolgáltattak bőven izgalmakat, amíg az olasz élvonalban rendszeresen összefutott a két csapat. Természetesen az egymás elleni mérleg sima Milan fölényt mutat. A soccerway szerint 14 bajnokija volt a két csapatnak egymás ellen, ebből 9 Milan siker, 5 döntetlen és 2 Empoli győzelem született. Legutóbb 2007. októberében kapott ki a Milan tőlük (ez volt az az év, amikor kiestek mi pedig UEFA kupába jutottunk), akkor Saudati 55. percben szerzett találatával 1-0-ra nyertek. A San Siróban. Közel álltak ahhoz is, hogy abban az évben a csapat mumusává váljanak, ugyanis a másik mérkőzésen egészen a hajráig 1-1-et mutatott az eredményjelző, ám Paloschi remek cserének bizonyult, megélénkült a Milan támadójátéka és előbb Ambrosini majd Kaká is betalált. A meccs képe alapján sokkal jobban megérdemelte volna a győzelmet a kiscsapat, rengeteg helyzetig és kapufáig is jutottak. A végeredmény tehát simának tűnt, de vért kellett izzadnia a csapatnak a győzelemért. Az akkori Empoli egyébként kifejezetten jó nevekből állt. 2008. márciusában például olyan nevek kaptak helyet a kezdőben, mint Antonini, Abate, Marchisio avagy Giovinco. Antoninit leszámítva mindannyian olasz válogatottig vitték, és bármennyire is csípte a szemünket Luca játéka, azt azért nem lehet elvitatni tőle, hogy stabil Serie A játékos lett belőle.
Itt megtekinthető ez a meccs is.
Az Empolit egyébként sokan idén is az egyik biztos kiesőnek érzik, hiszen nem sikerült kellően megerősíteni a csapatot az olasz élvonalra. A Serie A csapatok Mercatóját értékelő bejegyzésünkben például azt a Maccaronét is felvéstem érkező oldalon, aki már évek óta erősíti őket, igaz eddig kölcsönben szerepelt. Említésre érdemes azonban Laxalt, Vecino, Verdi és Bianchetti, akik inkább tehetségek egyelőre, és egy friss feljutó csapat általában a rutinos játékosok beépítésével szokta stabilizálni a helyét az élvonalban. A bajnokságot nem is kezdte jól az Empoli, igaz talán nem mérvadó az eddig három meccsük. A Roma és az Udinese egyértelműen erősebbek, a Cesena pedig szintén friss feljutó.
Inzaghi támadószellemű Milant ígért, ami talán el is várható az ellenfelet is figyelembe véve, a kezdőben ennek megfelelően változások várhatóak. Először kezdhet Fernando Torres, akinek az állapotáról így képet kaphatunk, bár bizonyára nem lenne célszerű egy meccs alapján megítélni, akár jól debütál, akár nem. Ugyanígy kell viszonyulni a valószínűleg szintén kezdőbe robbanó Van Ginkelhez is, aki vagy Poli vagy Muntari helyett lesz kezdő, jelenleg a ghánai helye tűnik veszélyeztetettebbnek. Állítólag El Shaarawy is kimaradhat, és visszatér a kezdőbe Bonaventura. Menez helye is kérdéses, aki kisebb rúgást kapott a Juventus ellen és elképzelhető a pihentetése. Ugyanakkor ezen a téren olvastam a legtöbb formációt, így szinte lehetetlen megjósolni a támadósor összetételét. Az tűnik biztosnak, hogy a kapuban Abbiati áll majd, a védelmet az Abate-Rami-Zapata-DS négyes alkotja és De Jong is marad a kezdőben.
Most épp ez a tipp, de nehéz jósolni.
A találkozót a Digisport élőben közvetíti, sztrímekről a facebook oldalon gondoskodunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése